A tengerről a Gellértbe vándorol a párizsi kalandor

"Fogalmam sincs az önök munkájáról, de nagyjából kilenc hónap múlva egy hétig önöknél szeretnék dolgozni" - ilyen telefonhívásokkal szerzett 33 európai országban egy-egy hetes munkát egy Párizsban élő fiatal mérnök. Hetente új ország és új munka - ezt a szabályt alkalmazza önmagára, miközben nemzetközi tapasztalatokat gyűjt flamencotáncosként vagy épp tengeri halászként. Papírja arról van, hogy repülőket tud építeni, de mielőtt ez bekövetkezik, a várhatóan egész életét meghatározó mérnöki munka előtt ki akarja próbálni magát Európában. Budapesten a Gellért fürdőben dolgozott egy hetet, ahol azt tanulta meg, hogy a fürdőkbe reggel kell menni, mert olyankor még tisztább a víz.

 

Hétfőtől péntekig dolgozik egy európai országban, majd a hétvégén egy másikba utazik. Hétfő reggel bemegy az új munkahelyére, bemutatkozik, és munkához lát - ilyen sablon szerint utazik és dolgozik már tizennegyedik hete Jan Lachner. "Nagyon ritkán tudom, hol leszek két hét múlva" - mondja, a helyszíneket és leendő munkahelyeit ugyanis már hónapokkal korábban lefixálta, az érkezés időpontja viszont általában még hetekkel korábban is képlékeny. Talán ezért is nevezi katasztrófatervezésnek módszerét a 24 éves fiatalember.

Nyolc hónap alatt 33 ország és 33 munka 

Az általa kitalált, egyszemélyes Euro-Jobs Projecttel egy hetet tölt Budapesten. Módszerének lényege, hogy minden héten másik munkát próbál ki, mindig más országban. Olyan helyekre utazik, ahol nem kell a munkavállalási engedély, így jött be az EU 27 tagállama mellett Norvégia, Izland, Liechtenstein, Svájc, Monaco és San Marino. A projekt 33 hétig, vagyis összesen nyolc hónapig tart.

Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne az ötlet, miután elgondolkodott rajta, milyen nagyszerű, hogy van a kezében egy repülő- és űrtechnológiai mérnöki diploma, de ez olyan szakma, amelyből az ember élete végéig nem mozdul. Ráadásul a szülei is repülőmérnökök, úgyhogy "gyorsan kialakult bennem az igény, hogy más életmódot, életstílusokat és munkákat is kipróbáljak, ráadásul nagyon szeretek utazni. Jannal egyhetes budapesti munkahelyén, a Gellért fürdőben beszélgetünk. Fellépése magabiztos; rendezett, visszafogott öltözékével kontrasztban áll, ahogy széles gesztusokkal az utazásáról beszél.

Jan számára nem teljesen új élmény az európai utazgatás: Párizsban született, édesanyja onnan származik, apja családja viszont müncheni. Élete felét Frankfurtban töltötte, az útra viszont jelenlegi lakhelyéről, Párizsból indult. A német és a francia egyaránt anyanyelve, emellett folyékonyan beszél angolul is. Az egyetem után egy kis időt eltöltött a munka világában, mérnökként dolgozott Párizstól 50 kilométerre délre "valahol a pampa közepén a céklaföldek között" - legyint. "Az nagyon nem az én világom volt, valami mást akartam csinálni, és mikor máskor, mint most, amikor még fiatal az ember, és nincs annyi kötöttsége?" - teszi fel a kérdést.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Néha felpattant, ha valaki nyitva hagyta a Gellért teraszának ajtaját

Régésznek Görögországba, csaposnak Írországba

Korábbi utazási emlékei és földrajztudása mellett az első időszakban a Google-ra és a Wikipédiára támaszkodott. Összeállított egy listát az országokról és azokról a munkákról, amelyeket szívesen vállalna, majd igyekezett a kettőt összepárosítani: "Az volt a tervem, hogy a munka lehetőleg legyen az adott országra jellemző. Például régészként ugyan mindenhol kipróbálhatnám magam, de inkább Görögországot választottam, mert ez ott a legtipikusabb. És az is egyértelmű volt, hogy sörcsaposnak egy ír kocsmába kell menni". 

Azokban az országokban, ahol nem voltak ennyire egyértelmű prekoncepciói, újra a Google-hoz és a Wikipédiához nyúlt, hogy megtalálja az adott hely kultúrájához leginkább illő foglalkozásokat. De olyan is volt - például Luxemburg, ahol ingatlanközvetítőként dolgozott -, ahol a munkához angol, német és francia nyelvismeretére volt szükség.

A koncepció ezzel ki is alakult, jött a megvalósítási szakasz: kisebb-nagyobb vállalatokat hívogatott Európa-szerte azzal a kérdéssel, hogy dolgozhatna-e náluk egy hétig. "Kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy azzal hívtam fel őket, hogy akkor kilenc hónap múlva érkezem, csak egy hetet maradok, és halvány fogalmam sincs az önök munkájáról" - mondja. Voltak, akik már az első beszélgetés közben igent mondtak. "Főleg a kisebb cégek, vagy azok, ahol egyenesen a főnökkel vagy a hierarchia magas fokán álló emberrel tudtam beszélni. Olyan is volt, aki az egészben egyből a sajtómegjelenést látta, és azért bólintott rá" - sorolja a munkaadók eltérő motivációit.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Egy hetet töltött a fürdőben

Újabb állomás következett: a szponzorkeresés. Eleinte multikat keresett meg, ami "rengeteg időmet, majdnem két hónapomat felemésztette, és nagyon minimális eredményt hozott". Hiába a multik nemzetközisége, a rugalmatlan vállalati kultúra miatt a többséggel nem sokra ment. Nyugat- és Kelet-Európa között lényegi eltéréseket nem tapasztalt, a reakciók szerinte inkább a vonal végén ülő ember jellemétől függtek, semmint a nemzetiségétől. "Ott volt például Csehország: egy perce beszéltem, még a mondókám felénél sem tartottam, és a sörfőzde vezetője már rá is bólintott. Később kiderült: ő is benne van mindenféle őrült projektben, egyszer például egy Fiat Pandával részt vett egy Londonból Ulánbátorba tartó rallyn."

Az EU nem állt mögé

Vannak olyan állomások, ahol az egyhetes munkájáért fizetést és ebédet is kap, máshol semmit. Szlovákiában, Írországban és Luxemburgban például kapott fizetést; de a gazdasági válság által sújtott máltai halászoktól, a spanyol flamencoiskolától és a görög kulturális minisztériumtól csak elismerő szavakat.

Azt mindenesetre kicsit furcsállja, hogy az EU nem áll a projektje mögé: "Pedig azért van e mögött egy erős politikai küldetés is, amely a nyitott határok mellett kampányol. Ráadásul az EU létezése nélkül nem is volna lehetséges, hogy különösebb hercehurca nélkül bármelyik országban tudjak dolgozni" - magyarázza. Ugyanakkor szerinte az EU-támogatások gyakran túl merevek, így a projektje "szellemiségében hiába nagyon európai", ha egyetlen létező pályázati kritériumnak sem felelt meg.

Három nap után dobták be flamencotanárnak

Málta volt az első állomás, ahol halászként kezdett tavaly november végén. "Praktikus okai voltak annak, hogy ott indult a projekt: közeledett a tél, és minél hidegebb az idő, annál hidegebb a víz is. Hidegben pedig kockázatosabb, ha véletlenül beleesek a vízbe a hajóról. Egyáltalán nem volt rossz olyan dologgal kezdeni, amely nagyon távol áll a mindennapjaimtól." A hajón hat egyiptomival került össze, közülük ketten beszéltek nagyon kicsit angolul. Már az első órában tengeribeteg lett, ami egy ideig nem is szűnt meg. Mivel bosszantja, ha meg akarják kímélni a munkától, és csak nézelődésre ítélik, a halászoktól kimondottan kérte, hogy ugyanúgy ébresszék fel három napon át hajnali egytől kétóránként, mint bárki mást, hogy részt vehessen a háló kihúzásában. "Nem wellness-hétvégére jöttem, hanem, hogy úgy éljek, mint azok, akikkel dolgozom" - foglalja össze koncepciójának lényegét. Ezért is tetszett neki a spanyol munka, ahol három nap tanulás után dobták be flamencotanárnak, az iskola igazgatója pedig azzal búcsúzott tőle, hogy ha mindennap gyakorol, egy-két éven belül akár profi táncos is lehet belőle.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Főleg a recepción dolgozott, és az idegen nyelveket nem beszélő franciákat segítette

"A legfőbb kérdés persze mindig az, hogy mekkora függetlenséget adnak, ami a munka bonyolultságától is függ". Szlovákiában például üzleti fejlesztéssel bízta meg egy technológiai cég, amely épp mostanában akar betörni a francia piacra. Néhány mondatban felvázolták neki a tennivalókat: nézzen utána, mi a helyzet a konkurens cégeknél a francia piacon, aztán annyit mondtak, csináld! De ugyanez történt az ír bárban is: egyszer megmutatták, hogyan kell csapolni a sört, és már küldték is a vendégek közé. Ezt a hozzáállást kedveli leginkább. "Egy svájci alpesi kürt készítése viszont már sokkal bonyolultabb, nyolcvan munkaórán át építenek egyetlen hangszert" - hoz olyan példát is, ahol fontos a folyamatos felügyelet.

Városnézésre a napi 8 óra munka után nem sok ideje marad; ilyenkor posztokat ír a weboldalára, fotókat válogat, maileket küld, telefonál, vonatjegyeket és couch surfereket keresgél, és szervezi a következő állomásokat. Alkalmi munkahelyei között csak ritkán repül, honlapján is megfogalmazott missziói között van a környezettudatosságra való buzdítás: "Megpróbálom a szén-dioxid-kibocsátásomat alacsonyan tartani, ezért ha csak lehet, vonatozom". A tervek szerint az utazás végén von egy szén-dioxid-egyenleget, és kompenzálja az utazásával okozott károkat: keres egy megfelelő szervezetet, amelynek adományként odaadja a végeredményben álló összeget. Amúgy néhány üveg cseh sörrel nehezített negyvenkilós gurulós bőrönddel, egy nagyobb és egy kisebb hátizsákkal utazik.

Budapesten "vízzel kapcsolatos" munkát keresett

Így érkezett előző állomásáról, Pozsonyból Budapestre is, ahol a Gellért fürdőben kapott munkát. A budapesti terveknél az lebegett a szeme előtt, hogy "valami vízzel kapcsolatos" dolog legyen. "Pont olyan itt a helyzet, mint Görögországban. Csak míg ott régészeti leletekre bukkan az ember, ha kicsit ásni kezd, itt vizet talál" - von földtani párhuzamot a két ország között a Gellért emeletén. Eredetileg a fürdő laborjában akart dolgozni, ahol az ivóvíz és a termálvizek minőségét ellenőrzik, ezért kissé csalódottan fogadta, hogy az első napokban a recepcióra osztották be, hogy az idegen nyelveken nem tudó franciáknak és más turistáknak segítsen. Csak a negyedik napon lépett be a laborba. Szerinte ez valamilyen félreértésen múlt, annak viszont örül, hogy időközben körbevezették a fürdő olyan rejtett helyszínein is, ahová amúgy nem nagyon jut be senki. "Csak kicsit több volt a passzív nézelődés, mint a tényleges munka" - panaszolja az utazás során többször előforduló legfőbb gondját. Mindenesetre Budapesten is tanult valamit: hogy a fürdőkbe reggel kell menni, mert olyankor még tisztább a víz.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A vízminőség izgatta leginkább

Aztán politikára tereli a szót, a "Zsobbikról" (Jobbik) már Párizsban is sokat hallott, nem igazán érti továbbá a párt EU-kritikus hozzáállást: "Helló, emberek, Európa jó hely!" - szól ki elbeszéléséből egy magyaroknak szánt üzenettel. A Gellért emeletén folytatott beszélgetést háromszor mással is megtöri: felpattan, ha látja, hogy a vendégek nyitva hagyták a teraszajtót, odaszalad és becsukja. Olyan magától értetődően teszi ezt, mintha hónapok óta itt dolgozna.

Budapestről vasárnap indul tovább Temesvár mellé egy kis faluba földművesnek, aztán Horvátországba tanárnak; majd egy portugál kitérő után északnak veszi az irányt, és jön Lengyelország, a Baltikum és Skandinávia Izlanddal együtt. Mostanáig egyszer törte meg az utazást, és látogatta meg Párizsban lévő barátnőjét. A muránói üvegfújók ugyanis három nappal az érkezése előtt közölték vele, hogy mehet ugyan, de a munkába nem kapcsolódhat be. Ez viszont passzivitásra ítélte volna, úgyhogy inkább lemondta, és elhalasztotta az utat.

Egy magyar és egy spanyol jobban hasonlíthat egymásra, mint két magyar

Ugyan még csak tizennégy hete van úton, máris levont egy sor tanulságot. " Különösen azoknak kellene kipróbálniuk ezt, akik egész életüket az irodában töltik, és akkor jobban megértenének néhány dolgot. Rájöttem például, hogy az ember sokkal rugalmasabb a munka világában, mint gondolná. A nagyon speciális technikai tudást igénylő munkákat kivéve sok helyen elegendő, ha az alapképességeink megvannak" - mondja.

További tanulság, hogy minél többet utazik az ember, annál inkább rájön, hogy az emberek alapvetően egyformák: egy magyar ember viselkedése lehet pontosan olyan, mint egy németé vagy egy görögé. "Már csak ezért is gondolom, hogy a Zsobbik (Jobbik) elképesztő nagy tévedésben van" - hozza elő ismét a helyi politikát. "Ami minket, európaiakat összeköt, az tízszer nagyobb, mint ami elválaszt. Ahogy látom, Magyarországon a politika miatt sokkal nagyobb az emberek közti különbség - Orbán Viktor rajongóira és ellenzőire szakadnak -, mint amekkora különbség lehet egy magyar és egy spanyol ember között" - magyarázza.


Jan Lachner útiterve

Tizenkilenc hét múlva befejezi az utazást, hogy utána mi lesz, nem tudja. Az mindenesetre derűlátásra ad okot, hogy az eddigi 14 állomás közül két-három helyen kapott ajánlatot. Az is lehet, hogy könyvet ír az útjáról. Vagy tényleg repülőmérnök lesz. Esetleg halász Cipruson.

KAPCSOLÓDÓ CIKK