Az óvoda után az élet ellaposodik

2012.05.10. 22:10

Rubik Ernő kockáját minden ötödik ember tartotta már a kezében a világon, a matematikusoknak azonban 30 évbe telt megfejteni, hány lépésből lehet kirakni. Talán ő legismertebb magyar, de kerüli a nyilvánosságot. Az [origo]-nak az Agyalj rajta! játéktervezési pályázaton adott villáminterjút, ahol ő nyújtotta át a legjobbaknak járó díjakat a MOMÉ-n. Szerinte egyre kevésbé fontos, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata, ugyanakkor a technika túlságosan előreszaladt és lehagyta a tartalmat. Nem zavarja, hogy évtizedek óta vele kampányol Magyarország, viszont sikerült elérnie, hogy a 2014-re tervezett Rubik-kocka alakú múzeum építésére a Duna-parton nemzetközi pályázatot írjon ki a kormány.

 

Melyek voltak a verseny tanulságai: virtuális vagy kézzel fogható tárgyak tervezésében voltak erősebbek az indulók?
 
Közel kétszáz pályázat érkezett. Ami meglepett, hogy kevés volt köztük virtuális, ennél sokkal többre számítottam. Számomra ez egy kicsit csalódás volt. Bár nem ezen a területen tevékenykedem, de a virtuális nekem könnyebbnek tűnik, mint a megfogható, tárgyi világ. A mostani verseny egyik tanulsága, hogy a jövőben valószínűleg érdemes kettéválasztani ezt a két területet és kategóriákban írni ki a pályázatot. Ha kategóriák vannak, talán a zsűrinek is könnyebb dolga lesz, mint eddig volt, és a különböző trendek és vonulatok talán jobban ki fognak rajzolódni.

Kevés interjút szokott adni, ezek egyikében az oktatás fontosságáról beszélt a kreatív gondolkodás kialakításában. Miben kellene változtatnia az iskoláknak?

A pályamunkák között is sok didaktikus, tehát oktató típusú játék volt, ami egész más kategória, mint az olyan játék, amivel csak játszom, és mellesleg tapasztalatot szerzek, tanulok.

Az ember életvonalára nagyon jellemző, hogy élete során az óvoda a legkreatívabb, aztán ez egyre lejjebb megy, mígnem szépen ellaposodik. Most ugye létezik a kreatív szakma, én viszont abban hiszek, hogy az élet minden területén lehet és kell is kreatívnak lenni. A kreativitás nem egy szakmához vagy egy tevékenységhez kötött dolog, hanem egy alapvető emberi képesség és tulajdonság. Kreatívnak kell lenni például ahhoz, hogy meggyulladjon a tűz, amikor tüzet rakok. Ez azt jelenti, hogy egy adott szituációban megtalálom az akkor éppen leginkább megfelelő megoldást. Nem okvetlenül azt használom, amit tanultam, de elemeiben benne van az is, csak másképp összerakva. Néha persze bejön egy-egy új elem is, de az nagyon ritka; kereket elég ritkán talál föl az ember. Nagyon sok mindent lehet másképp összerakni, aminek az eredménye már egy új dolog lesz.

Az emberi személyiség nagyon fontos eleme, hogy akkor tud eredményes lenni, ha tisztában van önmagával. Az iskolának az egyik fő feladata szerintem az lenne, hogy ebben segítse az alakuló személyiséget. Ami azt jelenti, hogy megmutatja neki, hogy a világon mennyiféle dolog van, aztán segít a gyereknek rájönni arra, hogy mi az, ami neki való, amihez a képességei és az adottságai leginkább passzolnak.

A lexikális tudás fontos?

Az ismeret maga más kategória. A konkrét ismeret súlya - például, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata - egyre kisebb. Azt jó tudni, hogy körülbelül mikor volt, de az egyre kevésbé fontos, hogy pontosan melyik napon. Különösen ma, amikor a tárolható információk hozzáférhetősége egyre jobb, az ilyen tudás jelentőssége egyre kisebb. Inkább annak van egyre több jelentőssége, hogy hogyan találjuk meg az információt és azzal mit kezdünk.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Azt mondta egyszer, hogy a kommunikáció nyelvhez kötött, ezért országonként eltérő gondolkodást eredményez, és inkább a vizuális kommunikációban hisz. A jelenlegi iskolásokat sokkal több vizuális inger éri, mint a korábbi generációkat. Ennek lesz valami hatása a kommunikációra is?

Ezt majd meglátjuk. Az, hogy a vizualitás súlya és értéke egyre nagyobb, nyilvánvaló. Ami a nyelv és a kommunikáció összefüggését illeti: a nyelvnek tartalma van. Valóban úgy látom, hogy attól függően, hogy valaki milyen nyelven gondolkozik, máshogy gondolkozik. Nem tudunk nyelv nélkül gondolkozni. Érzéseink vannak ugyan, de az érzések felhők: nincs formájuk, alakjuk; irányaik vannak. Lehet például sötéten vagy derűsen látni a dolgokat. De amikor meg akarom fogalmazni a dolgokat, akkor a nyelvnek nagyon nagy szerepe van. Sokszor az újdonságok kommunikálásának egyik nehézsége éppen az, hogy nincs meg hozzá a nyelvi megfelelő. Itt például nagyon hasznos lehet a vizualitás.

Cége játékszoftverek fejlesztésével is foglalkozik. Milyen készségeket lehet fejleszteni ezek segítségével és milyen jellegű programok lehetnek kártékonyak?

Kapásból nem fogjuk tudni megoldani ezt a problémakört, de én a virtuális és digitális világot egyfajta eszköznek tekintem. Ugyanúgy eszköz, ahogy a papír és a ceruza, ahogy a szerszámkészítő ember, a homo faber szerszámokat csinált. Miért? Mert rájött, hogy a szerszámok segítik őt. Szerszámot készíteni egy nagyon kreatív tevékenység, de meg kell értenem, hogy a szerszám mire való. Úgy érzem, hogy a számítógép egy jóval többet tudó szerszám, mint amire használják. Itt a technika tulajdonképpen előre szaladt, előrébb, mint a tartalom: az eszközünk többet tud, mint amennyire használjuk. Ez az egyik oldal. A másik, hogy nem tudjuk igazán megmondani, hogy arra, amire valóban használni kéne, alkalmas-e. Úgy érezzük - mivel annyira szofisztikált ez a terület -, hogy biztos alkalmas. Na de hogyan? Szerintem pont ennek a következő generációnak lesz a dolga, hogy ezt a kérdést megválaszolja.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Nem zavarja, hogy évtizedek óta önnel, pontosabban a Rubik-kockával kampányol Magyarország? Külföldön pláne mindenkinek a kocka ugrik be a neve hallatán, noha mással is foglalkozik: építész és bútortervező is egyebek mellett.

Egész röviden: nem zavar. Egy dolog, amit az ember csinál, és egy másik dolog, amit a világ észrevesz vagy gondol róla. Nagyon ritkán egyezik ez a kettő. Nagyon sok olyan alkotó van a világban, akit egyetlen könyvéről ismernek. A kockának elég tág a tartalmi kisugárzása. Ezért én semmi szégyellnivalót nem látok ebben, és nem is érzem kevésnek. Számomra nagy meglepetés, hogy a kocka képes volt olyan hatást kiváltani, amit kiváltott, és közel negyven éven át még mindig tart a hatása. Az elején ugye úgy tűnt, hogy ez egy valami, amiből nem lesz semmi, utána úgy tűnt, hogy egy valami, ami hű, mekkora durranás, aztán meghal. Sok ilyen divat és felfújt léggömb van a világon. A kocka viszont valami oknál fogva megmaradt. Annak dacára, hogy az indulása épp ilyen lavinaszerű volt.

Követi a speedcuber-ek és a kocka titkát kereső matematikusok tevékenységeit? Előzőek évi kb. 150 versenyen igyekeznek megdönteni a jelenlegi 5,66  másodperces kockakirakási rekordot, míg utóbbiak a lépések minimális számát keresik, amellyel egy tetszőlegesen összetekert kockát ki lehet rakni. 

Nem problémaként foglalkoztatnak, de követem őket. Úgy tűnik, hogy a matematikusoknál az egyik kérdésnek lassan van megoldása: a kockának ugye nagyon sok állása van - tíz a tizenkilencediken - és bizonyították, hogy bármelyik állásból nem kell több, mint húsz lépés a kirakásig. Ez egy nagyon szép dolog, mert harminc évig dolgoztak rajta keményen. Ami nem szép benne, hogy ez nem egy matematikai bizonyítással született meg, hanem kiszámolták. Persze a számoláshoz kellett a matematika, mert a számítógép száz vagy ezer évig kellett volna, hogy dolgozzon rajta, és a matematikusok redukáltak. Illetve rámentek a Google gépparkjára, amit nagyvonalúan rendelkezésükre bocsátott a Google, és azzal bizonyították ezt a számolást. De hogy melyik az a húsz lépés, még mindig nem tudja senki. Biztos, hogy húsznál több nem kell - sőt, adott esetben lehet öt vagy akár tizenöt is -, de ha nekem van egy A vagy egy B állásom, nincs olyan matematikai képlet, ami megmondaná, hogy ezt, ezt és ezt csináld. Úgyhogy ez a nagyon érdekes matematikai kérdés továbbra is fennáll (nevet).

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

2014-ben, az ön hetvenedik születésnapján lesz a magyar szellemi teljesítményeknek emléket állító, Rubik-kocka alakú épület alapkő-letétele a Duna-parton. Lesz építészként beleszólása abba, hogy milyen legyen az épület?

Ha megszólalok, akkor építészként fogok megszólalni, most is építészként adtam interjút, de nem én fogom tervezni az épületet. Azt viszont sikerült elérnem, hogy az ügyben induljon egy nemzetközi tervpályázat, és annak a zsűrijében jelen leszek. 

KAPCSOLÓDÓ CIKK