Aki a halálakor volt a csúcson - Robert Mapplethorpe kiállítása Budapesten

Robert Mapplethorpe fokozatosan fogadta el a homoszexualitását, majd elmerült az éjszakában, de mindvégig a tökéletességet kereste. Életművéről most nyílt először átfogó kiállítás Magyarországon. Mihez kezd egy látogató a Ludwig falára akasztott pénisszel huszonhárom évvel a művész halála után?

1989-ben, Robert Mapplethorpe halálának évében A tökéletes pillanat címmel turnézott az Egyesült Államokban a fényképész önálló kiállítása. A washingtoni Corcoran Gallery of Art lett volna az egyik kiállítóhely, de Washington nem kért a "brutális sikkből", ahogy Mapplethorpe fotográfiáit jellemezni szokták. Féltek ugyanis attók, hogy ha mégis kiállítják a szado-mazo jelenetekkel és férfi nemi szervekkel teli életművet, akkor a kormányzat megvonja tőlük az éves támogatás. A Corcoran ezért inkább visszalépett. Komoly társadalmi vita alakult ki ekkor Amerikában, hogy művészet-e egyáltalán, amit Mapplethorpe csinál és kell-e ezt a fajta fotográfiát támogatni az adófizetők pénzéből.

Kattintson egy tetszőleges csillagra és nézzen korhatáros képeket!

A botrányok halála után is követték a művészt. 1998-ban a brit rendőrség kobozta el Mapplethorpe könyvét a University of Central England egyik diákjától. A rendőrség értesítette az egyetemet, hogy a könyvtári könyvet meg kell semmisíteni, illetve a rektorhelyettest is kihallgatta. Az egyetem azonban kiállt a tudományos szabadság mellett, az ügy fél év múlva véget ért.

Út az éjszaka sötét oldalára

Robert Mapplethorpe 1946-ban született New Yorkban, később a brooklyni Pratt Institute-ban rajzot, festészetet és szobrászatot tanult. Marcel Duchamp és az amerikai Joseph Cornell hatására a hatvanas évek végén főleg a kollázs és az assemblage műfajában alkotott. Eleinte magazinokból kivágott fényképeket használt fel a kollázsaihoz, később egyre többet fényképezett, hogy saját fotóit építhesse bele alkotásaiba. Aztán a kollázsok elmaradoztak, Mapplethorpe pedig egyre többet fényképezett Polaroid SX-70-esével. Rengeteg polaroidot készített ebben az időben a New York-i művészeti alvilágról.

Kattintásra korhatáros képek a kiállításról

1967 és 1974 között Patti Smith énekesnő-író-előadóművésszel élt együtt, Mapplethorpe készítette neki a Horses című lemez borítóját - a Smithről készült kép a budapesti kiállításon, illetve ebben a galériában is látható. 1970-ben a legendás hírű Chelsea Hotelbe költöztek, amelynek lakói (többek között Bob Dylan, Charles Bukowski, Janis Joplin, Iggy Pop, Leonard Cohen) a kultúrtörténet részévé tették a New York-i szállodát. Ekkoriban még mindketten ismeretlenek voltak, Smith tartotta el Mapplethorpe-ot könyvesbolti eladói fizetéséből.

A hetvenes évek elején ismerkedett meg John McKendryvel, a Metropolitan Museum of Art kurátorával, aki bevezette őt a képzőművészeti élet buja és csillogó világába, de ő volt az, aki első komolyabb fényképezőgépét megvásárolta neki: egy Hasselblad 500-ast, 1975-ben. McKendry még abban az évben meg is halt. Mapplethorpe a hetvenes években lett az Andy Warhol által alapított Interview magazin fotósa (Patti Smithszel közös sorozatuk a magazinban itt tekinthető meg). Warhol fiatalabb pályatársa művészetét különösen nagyra tartotta, majd később barátok is lettek, sőt fotókon is megörökítették egymást.

Önarckép, 1975 - kattintás után korhatáros képek a budapesti kiállításról

Mapplethorpe a hetvenes évek első felében ismerte fel, majd fogadta el fokozatosan a homoszexualitását. 1972-ben ismerkedett meg Sam Wagstaff műgyűjtővel, aki kezdetben nagy lelkesedéssel támogatta Mapplethorpe-ot és Patti Smitht, majd később Mapplethopre kizárólagos támogatója és haláláig párja maradt. Ő kezdettől fogva arra bíztatta a művészt, hogy csak a fotográfiával foglalkozzon. Mapplethorpe ekkoriban fedezte fel magának a New Yorki-i szado-mazo klubok világát és merült el magában az életformában is. A nála több mint húsz évvel idősebb Sam Wagstaffal együtt merítkeztek meg az éjszakai élet sötétebb oldalán, amiről Mapplethorpe fotókban is beszámolt.

A hetvenes évek az első művészeti sikerek korszaka a fotós életében. Képi világa eddigre már mutatja azokat a jeleket, amelytől művészete összetéveszthetetlenné vált. Témái mellett (virágcsendéletek, női és férfiaktok, portrék) a formai elemek teszik karakteressé képeit: mindenben a tökéletességet kereste. Fényképeire is ez a keresés jellemző: a szoborszerűség, a szigorú megkomponáltság, a klasszikus kiegyensúlyozottság, a geometriai formák szeretete.

Kattintásra galéria nyílik

Mihez kezdjünk egy pénisszel a múzeum falán?

A Ludwig Múzeumban most megnyílt és szeptember 30-ig látható kiállítás tulajdonképpen a New York-i Robert Mapplethorpe Alapítvány utazó kiállítása. Előző állomása Milánó volt, azelőtt pedig Düsseldorfban, Berlinben és Stockholmban volt látható.

A majd kétszáz képet és két videót magába foglaló anyag bő keresztmetszetét mutatja a művész fotográfiai munkásságának a korai polaroidoktól kezdve a nyolcvanas évek végén készült szobrokat ábrázoló képekig. Az alkotásokat termenként rendezte tematikus egységbe a kiállítás magyar kurátora, Erőss Nikolett. A péniszes képek például a belső termekben kaptak helyet a fiatalkorú látogatók vélt vagy valós érzékenységére hivatkozva. Mindebből persze az is látszik, hogy a férfi aktok, a meztelen férfitest a mai napig kényes témának számítanak, mint ahogy huszonhárom évvel a művész halála után egy meztelen péniszt ábrázoló fotó kiakasztása egy múzeum falára. Ugyanakkor érthető, hogy egy tizenéves látogató nem biztos, hogy tud bármit is kezdeni Mapplethorpe 1978-ban készült önarcképével, amelyen végbélnyílásában egy korbáccsal látható.

Kattintásra még több kép a kiállításról

A kiállításon láthatók egyébként a világ első női testépítő bajnokáról, Lisa Lyonról készült aktképek is (lásd fent). Vele Mapplethorpe 1980-ban ismerkedett meg, és a férfiaktok mellett kedves témája volt a fotósnak.

Sam Wagstaff a nyolcvanas évek elején félmillió dollárt adott Mapplethorpe-nak egy műteremre, amelyben kiteljesítheti zsenialitását. Wagstaff 1987-ben halt meg az AIDS szövődményeként kialakult tüdőgyulladásban, Mapplethorpenál 1986-ban diagnosztizálták a betegséget, és 1989. március 9-én hunyt el Bostonban.

Halála előtt egy évvel létrehozta a budapesti kiállítás anyagát is tulajdonló Robert Mapplethorpe Alapítványt a fotográfia és az AIDS elleni kutatások támogatására. Az talán csak a sors fintora, hogy éppen halála évében volt népszerűsége csúcsán: szinte egy időben volt kiállítása a Stedelijk Múzeumban (Amszterdam), a Whitney Museum of American Artban (New York), a Institute of Contemporary Artban (Philadelphia) és a National Portrait Galleryben (London). Magyarországon ez a mostani az első átfogó képet adó kiállítása.