A hősöket keresni kell

A Ludwig Múzeum ritkán kiállított művek és új szerzemények bemutatását célzó tárlata arra kíváncsi, hogy a romantikus hős ideálja mit jelenthet ma a számunkra. Szükségünk van-e még hősökre vagy magunk akarjuk legyőzni a saját félelmeinket? Szükségünk van-e még művészekre vagy elég, ha a kreativitásunkat a marketing osztályokon bontakoztatjuk ki?

 

Elvisre kattintva további képek nézhetők a kiállításról

Az 1989-ben 70 műalkotással megalapított Ludwig Múzeum gyűjteménye mára közel 500 darabosra duzzadt, azonban évek óta csak válogatásokat láthatunk belőle, a teljes gyűjtemény nem látogatható. Múlt hét csütörtökön nyitotta meg Kemény István író a Ludwig Múzeum A hős, a hősnő és a szerző című kiállítását, amely október végéig nézhető meg. A tárlat válogatás a Ludwig Múzeum saját gyűjteményéből, melyben elsősorban az új szerzeményekre és ritkán látható művekre helyezik a hangsúlyt. Eddig összesen három gyűjteményi válogatás volt látható (Helyszíni Szemle, Valami új, Félreérthetetlen mondatok), utóbbinak kurátora a mostani kiállítást is jegyző Timár Katalin volt.

Az intézmény munkatársa most közel hatvan képet válogatott ki a Ludwig Múzeum gyűjteményéből. Ismételten sajátos kiállítás-szervezési terve pedig korábbi, 2010-es Félreérthetetlen mondatok című kiállításának párjává alakította a tárlatot. A két kiállítás szakít a művek kronológikus vagy művészettörténeti rendszerekben való bemutatásával.

Kattintásra galéria nyílik

Az előbbi kiállítás a művészet és a politika kapcsolatát dolgozta fel, a tárlatot kizárólag képekre és képcédulákra szűkítette, a mostani tárlatban oly hangsúlyos falfeliratokat teljesen kizárta a kiállítás tereiből. A mai héroszok és példaképek létét kutató A hős, a hősnő és a szerző kiemelt szerepet szán a falra írt szövegeknek: a műalkotások és az őket értelmező szövegek egy térben, egymás mellett kapnak helyet. A tárlat az értelmezés módozatait feszegeti, a néző befogadását próbálja irányítani a szerzők saját mondataival, vagy a címben megjelenő hősök és hősnők más fényben való bemutatásával. Így kerül Lourdes Castro műve fölé az alkotó saját leírása a művet inspiráló kontúrokról vagy Nat Finkelstein Andy Warholról szóló rövid története a pop-art hőséről készült képe mellé. A szövegek esetenként művészettörténeti kontextusba helyezik a kiállított művet, mint a Ladik Kata képsorozata mellett olvasható leírás a poemim műfajáról; de van, hogy a múzeumokban szokványos értelmezési kereteken túllépő életrajzi vagy szépirodalmi idézetekkel párosítják és értelmezik a műveket, mint Picasso vagy Joseph Beuys esetében. Így kaphatunk például meglepő magyarázatot arra, hogy utóbbi művészetében miért tölthetnek be nagy szerepet a különböző művészetidegen anyagok, mint a filc vagy a zsír. A koncepciónak megfelelően értelmezi újra egymást Kele Judit önmagát műtárggyá alakító performanszának dokumentációja és Alfred Hrdlicka férfi torzója. Továbbá így kap új értelmet Chuck Close nagyméretű hiperrealista festménye, a minket figyelő hatalmas férfiarc.

Hangsúly a női alkotókon

A kiállítás új művei között szerepel Beke László kötélhúzás-kézfogás projektjét dokumentáló fotótabló, St.Auby Tamás műtárgyai, Ladik Kata poemimje, illetve Tibor Zsolt grafikái, de az új szerzeményeknél is nagyobb hangsúly kerül a gyűjtemény női alkotóira, akiknek amellett, hogy a tárlat során több képük is felbukkan, egy külön helyiséget is teremtett a koncepció. Nagy Kriszta fehérneműs plakátja pedig méreteiből adódóan is uralhatja a kiállítás központi termét "Kortárs festőművész vagyok" feliratával. Németh Ilona, aki szintén önmagát teszi meg videóinstallációja hősévé, azt a kérdést veti fel, hogy a ma a hősöket védeni kell a társadalomtól vagy minél inkább elzárni a külvilágtól.

Marta Deskur: Hajmosás (Kattintson a lavórra!)

A tárlat különféle hősábrázolásai a fogalom jelentésének kicsavarodására mutatnak rá, arra irányítanak bennünket, hogy mai szemmel és felfogással szemléljük egy hagyományos jelenség különböző megjelenítéseit. A műalkotások nem mindegyikén egyértelmű, hogy hol kell keresnünk a hőst: a vásznon, a vitrin mögött, a képcédulán vagy a múzeumon kívüli mindennapokban, azonban arra figyelmeztetnek, hogy a hősöket keresni kell.