Schiffer Miklós: Orbán inge

2014.09.12. 17:16

A politikával összefüggésben két markáns és egymással folyamatosan vitában álló vizuális kommunikációs iskola létezik. Az egyik a politikust jól csomagolt terméknek tekinti, a másik a nép gyermekének. Vajon melyik iskolát követi Orbán Viktor?

Az első tehát amolyan szupermenedzsernek tekinti a politikust, aki pont úgy néz ki, mintha egy menő bank vezetőségében tevékenykedne. Megjelenése makulátlan, öltönyei jól szabottak, gallérjai és nyakkendői pompásan eltaláltak és illeszkedőek.

A másik iskola átlag polgárként akarja láttatni, ezért különösen ügyel arra, hogy öltözködése, ruházatának elemei köznapiak, megszokottak, amolyan „semmi különösek” ne legyenek. E vonulat mögött persze jól kitapinthatóak a szándékok és a célok, de az így öltözött politikust mégis gyakrabban éri kritika.

A luxus ellenszenvet kelt

Tőlünk nyugatra – rögtön tegyük hozzá, egyre inkább keletebbre is – a jól öltözöttség elvárt és megszokott. A polgári értékrendnek megfelelő öltözetet az emberek szívesen látják a politikusokon, már csak azért is, mert arrafelé igen sokan öltözködnek így, a nyakkendő, a helyes méretű és színű öltöny, a bátor szabású kosztüm vagy a finom városi ruha és kendő nem kelt feltűnést.

Amikor viszont a politikus túllép az általában elfogadott határokon, és olyan öltözködési magaslatokba lép, amely a nagytőkések és cégvezetők sajátja , még az olyan, a luxust egyébként elfogadó országokban is ellenszenvet kelthet, mint Németország.

A volt német kancellár, Schröder kézzel varrott méretes öltönyeit persze nem azért vette észre a média, mert éleslátó, hanem mert a kinézetére kínosan adó baloldali politikus ezzel kimondottan kérkedett, és büszke volt arra, hogy a római Brioni tökéletes darabjait viseli, miközben Cohiba szivart szív.

Schröder kézzel varrott öltönyben

Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

A volt kancellár valószínűleg már akkor Moszkvára figyelt, ahol a tökéletes megjelenés, a kitalált külső teljesen természetes egy politikustól, és tanácsadóként most már olyan klubban foglalhat helyet, ahol ez az öltözködési szint a norma, és teljesen magától értetődő.

Nálunk az „egy vagyok közületek” öltözet dívik

Az orosz politikai elit szemel láthatóan ad magára. Putyin, Medvegyev vagy az orosz külügyminiszter minden megjelenése formába öntött és stílusos, ott ez nem bűn, sokkal inkább elvárás.

Formába öntött és stílusos

Forrás: RIA Novosti/Sergey Guneev

Ha itthon egy politikus kicsit is odafigyel az öltözködésére, rögtön belekötnek, hogy miből telik neki „méregdrága” ruházkodásra, így aztán a legtöbben jó messzire elkerülik az öltözködéssel való kommunikáció kifinomultabb csatornáit. Más nem lévén, marad a köznapi megoldás, a kissé elfáradt, véletlenül sem kitalált „egy vagyok közületek” öltözet.

Ennek aztán vannak különböző alfajai a kisvárositól a vidéki vállalkozóson át egészen a lepusztultig. Az már politikai ízlés és stílus kérdése, hogy ki mikor és melyik változathoz nyúl. Az itthoni politikai palettán mindegyikre van számos példa, oldaltól, pártállástól, kortól és nemtől függetlenül.

A fiatal Orbán vaníliasárga öltönyben nyert választást

A kérdés tehát így hangzik: a politikus olyan legyen, mint egy üzletember, azaz vasalt és kitalált, vagy olyan, mint az utca embere, kicsit összeszedetlen és stílusában bizonytalan?

Ma is előttem van az Orbán – Horn vita, ahol a kissé megfáradt, szürkét viselő miniszterelnököt vizuálisan szinte elsodorta a vaníliaságra öltönyt viselő Orbán Viktor.

Orbán-Horn vita és a vaníliasárga öltöny

Forrás: MTI/Soós Lajos

Érdemes előkeresni az akkori fotókat, a fiatal Orbán már az előtt nyert, mielőtt megszólalt volna. Akkor azt gondoltam, az a bizonyos polgári értékrend visszatért, és visszavonhatatlanul velünk marad. A magyar politikusi karnak az első Orbán-kormány idején volt stílusa, érezhető volt, hogy a megfelelő ruházatot, az összerakottság üzenetét valaki vagy valakik fontosnak tartják.

A Fidesz vezérkara ki volt találva, a vezető politikusok, a népszerű arcok jól szabott öltönyöket és finom nyakkendőket viseltek, ezzel is üzenve a pártállami öltönyös, korpulensebb ellenzéknek. Emlékszem, hogy a miniszterelnök gyakran viselt mellényes öltönyt, ezzel is bizonyos szempontból a többiek fölé helyezve magát.

A miniszterelnöki munkaruha kék öltöny, fehér ing, élénk nyakkendő

Jött aztán a jól öltözött Medgyessy Péter és  Gyurcsány Ferenc, aki szintén adott a megjelenésére, majd megszakadt ez a szál. A kommunikációs tanácsadók szemmel láthatóan sötétben tapogatóztak, amikor egy markánsan más öltözetű ellenzéki vezért kellett volna megteremteniük.

Gyurcsány Ferenc adott a megjelenésére

Forrás: MTI/Kovács Tamás

Orbán Viktort gyakran teljesen más stílusú ruházatban lehetett látni, áldozata lett a pillanatnyi céloknak, a napi megfeleléseknek. A 2010-es választások idejére aztán letisztult a kép, sima kék öltöny, fehér ing és leginkább egyszínű, nem ritkán feltűnő árnyalatú nyakkendő.

Amolyan miniszterelnöki munkaruha lett ebből az igen szép, klasszikus, de kissé talán monoton – de legalább nem fekete vagy fáradt szürke öltönyös – összeállításból az utóbbi négy évben.

A kormányfő szinte minden hivatalos helyzetben ezt viseli, fehér és kék inggel, fekete cipővel. Számos kormánypolitikus természetesen követi a példáját, ezért van az, hogy kevés kivételtől eltekintve ennyire egyforma a megjelenésük.

Minden hivatalos helyzetben ezt viseli

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Hannibal Hanschke

Orbán egyszerűségre törekszik, az ellenzék elhagyta magát

Az ellenzék pedig, mióta elvesztette a bársonyszékeket, öltözködésében is szabadságra ment. A legtöbb felelős politikus rövidujjú ingben, bábszínházi zakóban, pulóverben és méretes farmerben vagy „valamit felkapok” egyenöltönyben igyekszik megfelelni az elárvultak és elnyomottak vagyunk üzenetnek.

Orbán Viktor megtalálta a legjobb ruházatot, amelyben hiteles, amely nem tűnik fel, amelyben olyan, mint az emberek körülötte. Beleköthetünk persze a hétvégi rendezvényeken viselt bő ingeibe és nadrágjaiba, vagy az ing stílusába, gallérjába, a rövid ujjakba vagy a széles farmerbe.

Orbán Viktor és Balog Zoltán érkezik a Magyar Polgári Piknikre.

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Fontos megjegyezni, hogy a politikusok világszerte nehezen birkóznak meg a könnyebb megjelenésekkel, mert elvesztik az örök támaszt, a biztos bázist, az öltönyt és az inget. Elkezdődik ilyenkor a nagy casual ki mit tud, aminek az eredménye nagyon gyakran vizuális merénylet.

A magam részéről szívesebben látnám Orbán Viktort felgyűrt, szűkebb ingben, klasszikus  casual nadrágokban, de a miniszterelnök láthatóan nem akar megfelelni semmiféle elvárásnak. Számára a ruha csupán szükségszerűség, és valószínűleg csak mosolyog az elemzők okoskodásán, akik a megfelelően kitalált külső fontosságát hangsúlyozzák.

 

Schiffer Miklós Budapesten született, itt végezte iskoláit, az ELTE jogi karán jogi doktorátust szerzett. A divat világának meghatározó alakja kezdetben egy német-magyar cég művészeti igazgatójaként, majd ügyvezetőjeként híres márkaneveket vezetett be a magyar piacra, később saját üzletet, márkanevet és tanácsadócéget alapított.

Giorgio Armani dedikálta egy öltönyét, illetve olyan nagy nevekkel került személyes kapcsolatba, mint Gianfranco Ferré, Yves Saint Laurent vagy Pierre Cardin.

Schiffer Miklós a divat, az öltözködési kultúra és a vizuális kommunikáció területén Magyarország egyik legismertebb és legelfogadottabb szaktekintélyévé nőtte ki magát. Hovatartozástól függetlenül, jobb- és baloldali politikusok és üzletemberek öltözködési tanácsadója. Nagy cégeknél tart több száz fős workshopokat, nem egy vállalatnak ő írta a „company dress code”-ot, azt a kis útmutatást, miben illik dolgozni járni.

Nevéhez fűződik az esztétikai profizmus elmélet, a jól megválasztott vizuális kommunikációval elérhető tökéletes megjelenés elméleti és gyakorlati módszere.

Számos könyvet publikált, a Stílusról férfiaknak vagy A stílusos nő  a 2000-es évek elején jelentek meg először.