Otthon maszturbál a szerelmes költő

„Sír utánad a faszom – najó azért hiányzol” – olvasható az utóbbi négy hétben a hazai mikrobloggerek körében egyre ismertebb, rejtélyes versnapló fejlécén. A közösségi médiában névtelenül szétkürtölt magányról, vagyis a modern populáris szerelmi költészetről Bárány Tibor kritikussal és filozófussal beszélgettünk.

Az augusztus végén indult blogra eddig közel ötven verset tett fel névtelen szerzője, mindegyik egyetlen témát, az átható, értelmetlen és dühös szerelmi bánatot variálja, egyszerű, de hatásos eszközökkel. Például így:

szarok a tokyo towerre
meg egyiptomra is
leszarom a távol keletet
meg amerikát
a faszomat a gésákba
meg a balatonba
a hattyú alakú csónakokba
meg a loch nessi szörnybe
de még a kurva eiffel torony
sem érdekel
bezzeg veled
veled még az ázsia center
meg az ikea is
maga volt
a mennyország

Az otthonmaszturbálok szerzője nyilvánvalóan beletalált valamibe, hiszen versei gyakran két-háromszáz fölötti megosztást érnek el. A szitkozódó és a szerelem tárgyát felmagasztaló hangszíneket ügyesen keverő versekről, a közösségi médiában névtelenül szétkürtölt magányról kérdeztük Bárány Tibor kritikust és filozófust, aki nemrég megjelent, A művészet hétköznapjai című könyvében a populáris művészet elméleti kérdéseit tárgyalja.

A legelemibb olvasói reakció az lehet az otthonmaszturbálok-versekre, hogy azok trágárak, ezért értéktelenek, miközben a "szerelmes szitkozódásnak" van hagyománya az irodalomban.

Nem tudom pontosan, mi lehet az oka, de sok olvasó valóban zsigerileg idegenkedik a trágárságtól. Miközben a trágárságnak a költőileg megformált szövegekben funkciója van, nem csupán itt, hanem a legmagasabb magasirodalomban is. Igaz, azt a szlogent is unásig ismerjük, hogy „a modern művészet tele van trágársággal”.

Sylvia Sleigh: Császári Akt: Paul Rosano, 1975 (Illusztráció)

Ezek a szövegek mennyire kötődnek ahhoz a mikroblogfelülethez, ahol megjelennek? Helyet kaphatnának egy irodalmi lapban?

Az otthonmaszturbalok.tumblr.com versei nem élnének meg az irodalmi folyóiratok hasábjain, de nem azért, mert csúnya szavakat tartalmaznak, ennél cifrább trágárságokat is olvashatunk a legjobb folyóiratok versrovataiban – hanem azért, mert irodalmilag nem elég összetettek. Egyetlen témát variálnak: a lírai én nem tudja feldolgozni a szakítást. Ezt tulajdonképpen egyetlen költői eljárás segítségével teszik: kontrasztba állítják a lírai én által felvett pózt vagy szerepet azzal, ami a beszélő lelkében zajlik.

nekem te voltál a legfinomabb
after eight-ben a mentolos krém
mozartkugel díszdobozban
lindt nyúl aranycsengővel

most már sajnos tudom hogy
olvadt balaton szelet vagy
egy lajosmizsére tartó vonat
húgyszagú kabinjának
szakadt, forró
bőr ülésén

Hogyan épülnek fel ezek a versek, miért ilyen hatásosak? Mi a káromkodások szerepe bennük?

A versek csattanóiból rendre kiderül: az agresszív dühkitörés mögött végtelen szomorúság húzódik meg, a nosztalgikus visszatekintés a kapcsolat legszebb pillanataira csupán az önsajnálat és önsajnáltatás eszköze, a veszteségével férfiasan szembenéző hősszerelmes szitkozódó lúzer - és akkor az olvasónak eszébe juthat, hogy igen, ő is ugyanígy megjátszotta magát saját maga előtt, ugyanígy röhejes szerepeket próbálgatott, amikor megpróbálta feldolgozni a szakítását. Az ismeretlen költő szövegei kevés költői eszközt használnak, ám ezt a legtöbbször annál ügyesebben teszik. Egyszerű, jól szerkesztett, erős, hatásos alkotások – profi közköltészet.

nem merem senkinek mondani
hogy még mindig te vagy az igazi
inkább eljátszom
hogy már gecire nem érdekelsz
aztán amikor hazamegyek
megnyitom a titkos mappát
amire azt hazudtam
hogy lovas pornó
de nincs abban pornó
de még csak ló sem
csak beérkezett fájlok
tőled nekem

A már említett könyvében és irodalomkritikai munkáiban sokat foglalkozik a szépirodalmi és populáris alkotások szétválaszthatóságának kérdésével: ezek a versek melyik kategóriába esnek? Nevezhetjük irodalomnak?

Ezek a művek egyértelműen a tömegkultúrához tartoznak, hiszen különösebb erőfeszítés nélkül hozzáférhetők olvasók széles tömegei számára. Ha az ember legalább minimálisan tájékozott irodalmilag, vagyis olvasott már verset életében, és azt is tudja, hogy a költemények nem feltétlenül rímelnek, meg fogja érteni ezeket az alkotásokat.

Miért is ne lennének versek? Pontosan olyanok, mint amilyenek a versek szoktak lenni, és pontosan úgy viszonyulunk hozzájuk, ahogyan a versekhez szoktunk. Miért félnénk hát az „irodalom” címkétől?

sosem felejtem el
a gyönyörű szemed
ahogy néztél
szinte fájt
sosem felejtem el
erős szög hajadat
és ahogy cikáztak rajta
a nap sugarai
sosem felejtem el
a puha tenyered
biztonságot
megnyugvást adott
sosem felejtem el
telt ajkad
és fogad vonalát
de azt sem felejtem el
hogy mekkora egy rohadt geci voltál
amikor kihasználtad a jóindulatomat
te utolsó féreg paraszt fasz

A művészet hétköznapjai című könyvében többször felmerül a popularitás és a művészi érték fogalma. Milyen viszonyban van egymással az érték és a népszerűség?

Semmilyenben. Abból, hogy egy mű igyekszik megfelelni a feltételezhető olvasói igényeknek, nem következik, hogy ne rendelkezhetne komoly esztétikai vagy művészi értékkel. És fordítva: attól még, hogy egy mű csak a legkifinomultabb műértők számára befogadható vagy hozzáférhető, nem válik automatikusan értékessé. Tény és való, népszerűség és művészi érték nem mindig járnak kéz a kézben – de az sem igaz, hogy soha ne járhatnának együtt.

Sőt, inkább az számít ritkaságnak, hogy szuszogó dilettánsok művei tartósan felkerüljenek a sikerlistákra. Vannak könnyen hozzáférhető és nehezen hozzáférhető művek, meg vannak esztétikailag értékes és értéktelen művek. És a két megkülönböztetésnek, a két skálának semmi köze egymáshoz.

További versek az otthonmaszturbalok.tumblr.com-on.