Bohózatba illő óvatossággal csomagolták ki Rembrandt – 34 éves korában festett – önarcképét. A konfliktus nem abból adódott, hogy a művészettörténészt kizárólag a festmény állapota, a fotósokat kizárólag a folyamat megörökítése, az igazgatót pedig mindkettő egyaránt érdekelte, hanem abból, hogy ez ma délelőtt 10 órakor, a festmény kibontása előtt derült ki.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a fényképezőgépek bármiféle veszélyt jelentenének a műalkotásra, akkor a fotósok nem kaptak volna meghívót, de ha már kaptak, akkor igyekeznek a lehető legjobb képeket elkészíteni.
A 102 x 80 centiméteres olajfestmény egy másfélszer akkora ládában érkezett, a múzeum munkatársai pedig csak a fakeret, a fémtok, a fóliaréteg, a fémház és a szivacságy leküzdése után férhettek hozzá Rembrandt önarcképéhez. A szakértők ezután tüzetesen átvizsgálták a festményt: a kép csak az állapotfelmérés után kerülhetett a kiállítóterem falára.
A szigorú óvintézkedésekre nem elsősorban a festmény állapotának megőrzése, hanem a biztonsága érdekében volt szükség. Ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mikor és miként hozták Budapestre a képet (bár az európai műtárgyak 80 százalékát szárazföldön szállítják), ezért nem készülhetett fotó a kicsomagolásról (a védőfólián található regisztrációs szám például hétpecsétes titok), és ezért nem jelenhetnek meg azok a képek, melyek arról árulkodnak, hogyan rögzítették a festményt a falra.
A Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című kiállítás október 31-től egészen február 15-ig látogatható a Szépművészeti Múzeumban.