Stephen King nagyobb élmény, mint az Egri csillagok

king sepsi
A bohóc az Az című filmből
Vágólapra másolva!
Gyilkos kólaautomaták, kígyóvá változó locsolócsövek, fenyegető bohócok és poros kisvárosok. Stephen King a ma élő írók közül az egyik legolvasottabb, de vajon mi a világsiker titka? 
Vágólapra másolva!

A 67 éves Stephen King tinédzser kora óta ír, eddig hatvan regénye és kétszáz novellája jelent meg, elsősorban horror, thriller, sci-fi és fantasy műfajokban, még későbbi feleségét is a könyvtárban ismerte meg. Könyveit körülbelül négyszázmillió példányban adták el világszerte. Nemrég jelent meg az Európa Kiadónál King két új regénye, a Joyland és a Mr. Mercedes.

A népszerű irodalom pápájáról a magyar fiatal írókat tömörítő szervezet, a József Attila Kör szervezett beszélgetést, ami azért fontos esemény, mert eddig csak elvétve foglalkoztak kifejezetten populáris irodalommal. Ezt a hiányt pótolja a PopJak nevű rendezvénysorozatuk, aminek következő beszélgetésén Stephen King regényeit fogja kivesézni két fiatal író, Bartók Imre, A patkány éve írója, és Totth Benedek, a Holtverseny szerzője, egy King-regény fordítója.

"Hétfőn prózafelolvasás, kedden slam poetry, szerdán Stephen King, így közelebb kerülünk az irodalom nagy egészének megjelenítéséhez” – mondja Sepsi László, a PopJak szervezője, a beszélgetések állandó házigazdája és az ELTE BTK doktorandusza, aki tizenkét évesen vette kézbe az első regényt. Ez volt Stephen King Cujója, és innentől nem volt megállás, mire gimnáziumba ment, King összes magyarul megjelent könyvét elolvasta.

A Joyland borítója Forrás: Európa Kiadó

Olyan szakértő tehát, aki rajongóból lett a populáris irodalom és a tömegfilm kutatója. Sepsi Lászlóval ponyvaregényekről, gagyi filmadaptációkról, a Nobel-díj jelentőségéről és King félelmetesen duzzadó szerzői univerzumáról beszélgettünk.

Stephen King munkásságát a legtöbben a mozgóképes feldolgozásokból ismerik. Vannak híresen jól sikerült filmek, mint például a Ragyogás, de egy csomó kétes minőségű, olcsó tévéfilm is becsúszott. Mennyire adaptálhatóak filmre King regényei?

King célirányosan haladó, egyszerű és fordulatos sztorikat ír, jól körülhatárolható konfliktusokkal, markáns karakterekkel. Mivel nagy mozirajongó, a tömegfilmes dramaturgia nyomai is felbukkannak a regényeiben. Ennyiben jó forgatókönyv-alapanyagok.

Mégis sok zavaros, közhelyes film készült belőlük.

Mire ezek a regények eljutnak a megfilmesítésig, gyakran épp a fontos árnyalatok tűnnek el belőlük. Például egy remek jellemábrázolással megírt, ellentmondásos gonosztevőből egyszerű mumus lesz, pedig épp ezek az árnyalatok teszik érdekessé King regényeit.

A bohóc az Az című filmből Forrás: Az

A másik izgalmas probléma a megmutatás kényszere, és ezzel együtt a betűhű feldolgozások kudarca, ami főleg az olyan tévéadaptációkra jellemző, mint a Ragyogás-minisorozat vagy a Sivatagi rémálom.

Mit jelent a megmutatás kényszere? Ez természetes dolog egy filmnél.

Igen, de ha olcsó CGI-vel megoldva látom a kígyóvá változó locsolócsövet a Ragyogás tévéverziójában, vagy a gyilkos kólaautomatát a Rémkoppantókban, az már röhejes. Ezek a jelenetek a könyveknek sem a csúcspontjai, de amikor olvasom, talán megijedek egy kicsit. Szerintem azok a legjobban sikerült regényadaptációk, amikben egy-egy erős kezű rendező, például Brian DePalma vagy Stanley Kubrick letojta a hűség kérdését.

King szinte Nemere István szintű szöveggyáros. Csak regényből írt közel hatvanat, és ezek ráadásul borzasztó hosszúak is.

A termelékenység nem valami baljós jel, Shakespeare, Balzac vagy Jókai Mór is irtózatos mennyiségű szöveget gyártott. Ezek között mesterművek ugyanúgy akadnak, mint félrement alkotások. Az amerikai, műfajban utazó regényírók elég munkamániásak, például Ray Bradbury is. Szinte mind le is írják:

mert még az is jobb, mintha azon görcsölnél, hogy vajon menni fog-e. Ebben a közegben komoly érték, ha valaki sokat dolgozik magán, mint egy igazi self-made man.

Mi különbözteti meg Kinget a tucatponyvát író derék iparosoktól?

A személyesség, a tudatos életműépítés, és az, ahogyan a saját képére formál egy műfajt. Ebben King korántsem egyedülálló. John Le Carré vagy Philip K. Dick regényeiben is csak öntőforma a műfaj, amit aztán a saját világukkal töltenek fel.

Nemere István-könyvek borítói Forrás: olx.hu

De ha nem tudom milyen könyv akadt a kezembe, pár oldal után akkor is egyértelmű, hogy Kinget olvasok, itt kezdődik az egyéni stílus. Lehet, hogy Nemere Istvánnál is izgalmas, egyedi víziók vannak, és nem csak ötlettelen újrahasznosítás, de ahhoz, hogy ezt megtudjuk, kellene valaki, aki végigolvassa a teljes életművet.

Mi King sajátossága, azon kívül, hogy durván munkamániás és ügyesen használja a műfaji sémákat?

King kapcsolta össze véglegesen a horrort a hétköznapisággal. Az amerikai horror történetében először került nagy hangsúly a pontos közegábrázolásra: a különböző kisközösségek, a család, az iskola, és persze az emblematikus amerikai kisvárosok csoportdinamikájának pszichológiailag hiteles bemutatására. Ebben King utánozhatatlan, és talált hozzá egy gördülékeny, hétköznapi, szlengből építkező nyelvet, amiből kikopott a gótikus pátosz minden maradéka is.

3 King-regény, amit nem szabad kihagyni

Az

Miről szól? Alakváltó rémség gyerekekre vadászik.
Miért zseniális? Érzékeny regény a gyermekkori barátságokról, traumákról és az emlékezésről. „Úgy ám, lebegnek, Georgie, és lebegsz majd te is, ha itt leszel nálam”, ez King legborzongatóbb mondata, én nem is vettem lufit, mióta olvastam.

Cujo
Miről szól? Egy lerobbant kocsit ostromló veszett bernáthegyiről.
Miért zseniális? Mert ez az ostrom a család válságának szimbólumává válik. Egyszerű regény, de annál hatásosabb és kegyetlenebb.

A Talizmán
Miről szól? Félárva fiú elindul megmenteni az anyukáját és a világot.
Miért zseniális? Egyszerre nagyon mesei és nagyon felkavaró könyv, olyan mintha Charles Dickens írt volna egy sötét fantasyt.

A regények témái mennyire újszerűek?

Nem azok, de King jól variálja őket. Egyszerre kritikus, mégis nosztalgiától fűtött viszonya van az amerikai kultúrához, erre példa lehet a vurstlik felidézése a Joylandben. King történetei sokszor szólnak a gyermekkor és a felnőtté válás nehézségeiről, a művészi alkotás és a múltbéli traumák viszonyáról, ezeket mind képes egyetlen szövegvilágba sűríteni.

Úgy látom, sokan tinédzserkorukban találják meg King regényeit. Ennek mi lehet az oka?

Igen, a nyolcvanas években született generációból sokaknak fontos élmény Stephen King. Az ok egyszerű: a kilencvenes évek elején a tévé sorra adta az adaptációkat, futottak olyan sorozatok, mint a Végítélet vagy a Rémkoppantók, aztán ezek kijöttek VHS-en is. Sokan úgy is belefutottak King dolgaiba, ha nem keresték. Ráadásul akkoriban nem nagyon volt antikvárium vagy könyvespult, ahol ne kallódott volna egy-két Ragyogás vagy Holtsáv.

A ragyogás egy régi kiadása Forrás:

Azt akarod mondani, hogy azért lett népszerű, mert minden polcon ott volt? Ez elég kiábrándító.

Ez egy ok a sok közül. Ugyanilyen fontos, hogy regényei nyelvi szinten is hozzáférhetőek. King könyvei hosszúak, mégsem nehéz olvasni őket, akár tizenévesnek sem, ráadásul sokszor kamaszkorú a főhős, akihez fiatal olvasóként könnyű viszonyulni. Aztán ott a horror vonzereje. Ez egy olyan műfaj, ami még az ajánlott olvasmányok közt sem bukkan fel, így igazi tiltott gyümölcs.

Te mikor haraptál bele King tiltott gyümölcsébe?

Nekem a Cujo című regény volt a kapudrog, általános iskolásként olvastam, és ez volt az első könyv, amit magamtól vettem kézbe. Voltam vagy 10-12 éves, konkrétan féltem tőle, néha le kellett tennem, de ez egy olyan intenzív élmény volt, amit az Egri csillagok nem adott meg. Mire fölvettek gimibe, túl voltam az életmű addig megjelent részén.

Tíz éve megjelent egy írás a Yale egyik professzorától, aki szerint Stephen King sikere a bizonyíték arra, hogy egyre silányabb a kultúra általános színvonala. Miért hívja ki King maga ellen az ilyen ítéleteket?

Harold Bloom említett kirohanásával egy ötvenes évek óta létező vita lángolt fel újra. Ennek alapja, hogy a magaskultúra intézményei, például az irodalom tanszékek nem tudták, hogyan viszonyuljanak a népszerű irodalomhoz. A Yale professzora szélsőséges álláspontot foglalt el ebben a vitában, azt mondta: a tömegirodalom nem is irodalom, Kinget vagy például Harry Pottert olvasni nem igazi olvasás.

Ők elképesztően népszerűek és nagy hatásúak, munkáikkal és díjaikkal egyre többször kérdőjelezik meg a határt a két világ, tömegkultúra és magaskultúra között.

Ha te dönthetnél a kérdésben, jelölnéd Kinget Nobel-díjra?

A különböző irodalmi díjaknak elsősorban orientáló szerepe van szerintem. Egy ilyen jelölés a rendszer megzavarására és az olvasók bosszantására volna csak jó.

Így van ez a kevésbé ismert zsánerdíjakkal: a Nebula, a World Fantasy vagy a Bram Stoker-díj egy jelzés az olvasóknak, hogy ez történt idén a műfajban, ezeket érdemes olvasni, ha sci-fire vagy fantasy-re buksz.

Én nagyon bosszankodtam volna, ha Patrick Modiano, az idei irodalmi Nobel-díjas a Damon Knight-életműdíjat is megkapta volna, mert a Sötét boltok utcája sci-finek nagyon rossz. Ugyanez igaz fordítva is: egy King-regény nem azt kínálja, amit irodalmi Nobellel díjazni szoktak, és ez nem minőségi kérdés. Egyszerűen másról szól. Egy Nobel-díjas könyvben nem alakváltó bohócokat várok, hanem a huszadik századi egyén és történelem viszonyának drámai erejű feldolgozását.

Miben hoz újat a King-rajongóknak a két frissen megjelent regény?

Rögtön szembetűnő, hogy sem Joyland, sem a Mr. Mercedes nem horror, bár előbbiben azért felbukkan pár kísértet, egy sorozatgyilkos és egy médium kisfiú. A Joyland alapvetően krimi, de sokkal izgalmasabb és újszerűbb benne a vurstlik világának bemutatása és az, ahogy ezt King egybegyúrja az utolsó szűz nyár hangulatával.

A Mr. Mercedes-ben egy elmebeteg tömeggyilkos és egy nyugdíjas detektív játszik macska-egér játékot. A thrillerben King bravúrosan játszik az olvasói elvárásokkal és a sztori fordulataival. Az egész a mostani gazdasági válság éveiben játszódik, és megragad egy általános bizonytalanságérzetet. Hátborzongatóbb ez a könyv, mint King legtöbb horrorja.

Sepsi László gimis korára az összes magyarul megjelent King-regényt elolvasta, jelenleg az ELTE BTK doktoranduszaként kutatja a tömegkultúra sajátosságait Forrás: Sepsi László Facebook-oldala

Sepsi László 1985-ben született Szolnokon, író, filmkritikus, szerkesztő, újságíró. Jelenleg Budapesten él és az amerikai trashfilm történetéből doktorál az ELTE BTK-n. Rendszeresen publikál novellákat, film- és könyvkritikákat. Holt istenek kora című regénye 2003-ban jelent meg az Eső gondozásában.

A Stephen Kingről szóló beszélgetés 26-án 19 órakor lesz a Roham Bárban. A Popjak nevű eseménysorozatot a József Attila Kör szervezi.

Szavazzon!

Ön adna Stephen Kingnek Nobel-díjat?