Nincs magyar baloldal, a baloldal én vagyok

2014.12.14. 10:02

Moldova György könyvei 15 millió példányban keltek el, de ma már nem hívják író-olvasó találkozókra, mert a könyvtárosok féltik az állásukat. A 80 éves író hat könyvet írt Kádárról, akit zseninek tart, de ez nem jelenti azt, hogy visszasírja az átkost. A baloldalt éppolyan nevetségesnek tartja, mint a másikat, mert nem hisz abban, hogy milliárdosok képviselhetik a szegények érdekeit.

 

Rég láttam, jól néz ki, pedig - ahogy tudom - alig két éve súlyos műtéten esett át.

Hatórás szívműtét volt, két eret ültettek át a lábamból a szívembe. Ha jól nézek ki, az talán a rendszeres munkának köszönhető. Itt van öt kötet – ezek az idei év termései: Három szatíra, Az utolsó töltényig (az önéletrajzi töredékek 11. kötete) és A Bolygató, amely a megfigyelésemről szóló titkosszolgálati jelentéseket  tartalmazza. A III/III-as ügyosztály 6 évig figyeltetett, 1974-től 1980-ig.

A családom unszolására kértem ki a papírokat. Kiderült, hogy tényleg megfigyeltek, és Bolygató volt a fedőnevem. Azt is tudom, hogy a gyöngyösi és a székesfehérvári könyvtáros is  jelentett rólam, mert rengeteg író-olvasó találkozón vettem részt, és azt is tudom, hogy ki szervezte be őket.

Kiderült, hogy tényleg megfigyeltek, és Bolygató volt a fedőnevemFotó: Szabó Gábor - Origo

A kötetben baráti és többségében ellenséges levelek, kritikák, elemzések vannak és Kádár Jánossal összefüggő történetek, mert ő életem egyik tengelye. Hat könyvet írtam róla, és én beszéltem a 100. születésnapi évfordulón. Különös módon Kádár is 1912-ben született, akárcsak az anyám és az első mesterem, Örkény Pista.

Kádár személyisége fogta meg, vagy valami más?

Jó ember sok van, de ő zseni volt és szerelemgyerek, ők általában nagyon tehetségesek. Közel érzem magamhoz, mert sok közös pont van a sorsunkban. Én is olyan házban laktam, ahol a gang végén volt a közös WC, de olyan apróságokra is gondolok, mint például a reggeli fölkelés, ami mindkettőnknek nehézséget okozott. Kádár is borzalmasan nehezen kelt föl reggelenként, lehet, hogy nem is aludt semmit. Úgy 10 óra felé tudta rászánni magát, hogy kiszálljon az ágyból, akkor szólt be a pártközpontba, hogy tegyék föl a kávét, mert indul.

Ugyanez a helyzet velem, de túlteszem magam rajta, és rendszerint reggel 7-kor nekiülök dolgozni. Írtam több könyvet Kádárról, utoljára a Per Kádár sírjáért címűt, de azt hiszem, teljesen egyedül maradtam.

Akkor ön azok közé tartozik, akik visszasírják a Kádár-rendszert?

Nem, dehogy. Az, hogy Kádárt nagy államférfinak tartom és írok róla, nem azonos a kádárizmussal, mert azzal vannak gondjaim, a kettőnek nincs sok köze egymáshoz. De ezt persze sokan nem tudják kettéválasztani. Még mindig sokan figyelnek rám, sokat vagyok emberek között, járok dedikálni vásárokra, de könyvtár már nem hív. Megértem, ha egy 40-50 éves könyvtáros nem hív, mert a fölöttese nem nagyon örülne, ha Moldovát hívná meg, és ha elbocsátják, hova tudna elhelyezkedni?

Az, hogy Kádárt nagy államférfinak tartom és írok róla, nem azonos a kádárizmussalFotó: Szabó Gábor - Origo

Létezik ez? Hiszen megírt majdnem 100 könyvet, az eladott példányszám megközelíti a 15 milliót, a legolvasottabb magyar író.

Mindez nem számít. Sem a baloldal – bár nincs magyar baloldal, a baloldal én vagyok – sem a jobboldali vezetés nem nézi jó szemmel, ha engem meghívnak, én ezt belátom. „Levernék” az illető könyvtároson. Semmi harag nincs bennem, az újságokkal is így vagyok, az utolsó fél évben azt sem adják hírül, hogy megjelentek könyveim. Az én sorsom az olvasóknál dől el.

Írói pályafutását novellákkal kezdte, írt regényeket, de a sok riportkönyv miatt úgy tűnik, mintha jobban érdekelné a valóság, mint a fikció.

Ez így nem igaz, mert jövő márciusban új regényem jelenik meg. A Negyven prédikátort, a Mikes Klement, a Sötét angyalt, amely nyolc nyelven jelent meg, én írtam, és ha mást is csináltam, az azért van, mert úgy éreztem, hogy az életet nem lehet olyan hegedűn lejátszani, amelyen csak egy húr van.

Maga nagyon kíváncsi ember. Elindult, hogy föltérképezze az ország régióit, az ott élő emberek helyzetét.

Nem kíváncsi vagyok, hanem – tudom, ez csúnya szó – küldetésem van. A Tisztelet Komlónak vagy az Akit a vonat füstje megcsapott című riportkönyvek nem kíváncsiságból születtek, hanem küldetéstudatból. Ha úgy érzem, mennem kell, kedvem van menni, elmegyek.

Ez a fajta indíttatás honnan jött, otthonról hozta? Volt példaképe?

Példakép? Az nem titok, hogy kommunista vagyok, soha nem is tagadtam, és családomban nem is az első. Nagyapám, Totyó Erdélyből jött taxisofőr volt, annyira román, mint magyar és kommunista. Én nem szerettem embert úgy, mint őt. A külseje miatt „öreg Sztálinnak” hívták a társai, a világ legjobb embere volt, szelíd, jókedvű. Gyerekkoromban a Népszavából tanultam meg írni, olvasni, mert Totyónak járt az újság. Kenyér nem volt otthon, de Népszava igen.

Kenyér nem volt otthon, de Népszava igenFotó: Szabó Gábor - Origo

Mit jelent az, hogy kommunista? Sokan megbélyegző kifejezésként dobálóznak vele.  

Marxista frazeológiával élve a termelőeszközökhöz való viszony határozza meg, hogy ki kommunista. Nem hiszek abban, hogy a szegények érdekeit milliárdosok képviselhetik. A jóllakott nem barátja az éhesnek, tartja egy orosz közmondás. Egyszer Horn Gyulának mondtam, amikor miniszterelnök volt, hogy ha van az országban valami kevés demokrácia, csekély anyagi eszköz, azoknak kell adni, akik a legnyomorultabbak.

Hogy ő sem adott, az más káposzta. Ez ügyben nemcsak a jobboldal nevetséges, hanem a baloldal is, köztük Gyurcsány, és persze hogy nekiesik Kádár emlékének. Az egész baloldal csak az idézőjelet érdemli meg. Hogy engem taccsra próbálnak játszani, az logikus, és megértem őket.

Úgy indult a pályája, hogy elhatározta: én ebből a kőbányai nyomorúságból kitörök? 

Nem! Óriási szerencsém volt, hogy érettségi után a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára kerültem. Tízen voltunk hallgatók és húsz tanárunk volt, olyanok, mint Mészöly Dezső, Háy Gyula, Czimmer József, Hegedűs Géza, Keszi Imre.

Imádtam tanulni, imádtam a könyveket. Nagy hátránnyal indultam, mert otthon nem volt könyvtárunk, mindössze egy kötet volt, a Petőfi összes. Anyám kapta valami iskolai alkalomból, de igyekeztem behozni a lemaradást.

Imádtam tanulni, imádtam a könyveketFotó: Szabó Gábor - Origo

Osztálytársam volt például Csurka Pista, Létai Vera,  fölöttünk járt Galgóczy Erzsébet. Egymást sarkalltuk a tanulásra, jó kis csapat volt. És nem törtem ki a kőbányai szegény családból, hanem folytattam. A kitörés valami irányváltást jelent, én ott maradtam, egy pillanatra sem szakadt meg a kapcsolatom velük.

A Negyven prédikátor című regényében rengeteg latin szót használt. Honnan tud ilyen jól latinul?

A gimnáziumban nyolc évig tanultam latinul, én voltam az egyedüli, aki meg is tanulta a nyelvet. A többiek fütyültek rá, csakúgy, mint az oroszra. Ma is rajongok a latinért, a ragozásáért, a nyelvi szerkezetéért, a fogalmazásért. Az új könyvem, amit most írok, tankönyv arról, hogy kell írni, milyen egy jelző, hogy lehet érzékeltetni, hogy egy rózsa milyen, mi a riport, a szatíra.  Nagy példám Füst Milán, aki a mesterem volt, és akinek a Látomás és indulat című esztétikai tankönyve inspirált.

Amit most lát és érzékel Magyarországon, az mi? Az embereket a túlélési ösztön motiválja?

Ami történik, az nem véletlen, mert ami megtörtént, igazolja létét. A nép három idei választáson kifejezte, hogy ezt akarta, és a népesség joga az öngyilkosságra is vonatkozik. Ebből nekem nem kell vállalnom semmit, az én kezem tiszta, nem tudtak megvenni, pedig megpróbáltak.

Kerényi Imre, az Orbán-kormány miniszteri biztosa fölajánlotta, hogy a Negyven prédikátor című regényemet megjelenteti a kurzus reprezentatív sorozatában, a Magyar Könyvtárban, és némi elvi engedmény esetén sikerrel pályázhatok a Magyar Művészeti Akadémia tagságára is.

Nem tudtak megvenni, pedig megpróbáltakFotó: Szabó Gábor - Origo

Régen megtanultam, hogy az ember nem tarthat igényt egyidejűleg a töviskoszorúra és a harminc ezüstre. Kádár János és Tormay Cécile emléke nem fér meg egymás mellett. Nem tartozom a Szépírók Társaságába sem, hogy a másik oldalt is említsem.

De tagja a Magyar Digitális Akadémiának.

Annak igen, de az egy szoros Kossuth-díjas rétegre vonatkozik. Ha be kellett volna választani, biztosan nem kerülök be. Egy dologban voltam az átlagosnál okosabb  – ritka eset –, ugyanis az összes lázadó elfelejtette Márai Sándornak azt a mondását, hogy egy polgárnak kell, hogy tartalékai legyenek, morális, anyagi és kapcsolati tartalékai.

Ezek hiánya miatt tudták a halálba űzni Ladányi Mihályt, régebben Nagy Lajost, József Attilát. Nekem nem voltak szenvedélyeim, egy pár cipőt addig hordtam, amíg le nem rohadt a lábamról, nem jártam lóversenyre, nem kártyáztam, soha nem cigarettáztam, mert nem ízlett.

Viszont sokáig focizott. Játszik még?

70 éves koromban még fociztam, 80 éves koron túl már nem, de most is járok meccsekre. Hétéves korom óta Vasas drukker vagyok, de mára eltűntek a törzstagok, sokan meghaltak közülük. A futball gyönyörű játék, nemcsak erő kell hozzá, hanem fifika is. Én nem fociztam túl jól, de nagyon akartam. A Szocreál csapatában előttem játszott jobb fedezetet Szále László, aki a labda zsonglőrje volt. Több mint 500 bajnoki meccset játszottam, és edzősködtem a Pénzügyőr úttörő csapatánál. Rég volt.

Nekem nem voltak szenvedélyeimFotó: Szabó Gábor - Origo

A futball javít az ember jellemén, erősebb, ügyesebb, tisztán látóbb lesz tőle?

Annyi biztos, hogy a labda szent dolog olyan értelemben, hogy játék, ami oldja az emberben a feszültséget, másrészt közösségalakító, megtartó erő. Most, a 80. születésnapomon azok, akikkel játszottam, nagy ünnepséget tartottak, és csináltak egy alkalmi folyóiratot is. Időnként találkozom velük, tartjuk a kapcsolatot 1963 óta, amikor a Szocreál csapatot alakítottuk.

Reif Györgyként született 1934. március 12-én. Hogy lett ebből a névből Moldova?

Csokonai Vitéz Mihály egyik versében találtam a következő sorokat: „Inkább élnék Moldovában, Bukarestben, mintsem a pénz-sipos, láncos fene Pestben!” Ez megtetszett. Korábban Király István,  a Csillag című írószövetségi folyóirat főszerkesztője beszélt rá, hogy válasszak magyar nevet, és én a Moldovát választottam.