A magyar zenei géniusznak tartoztunk a Müpával

Zoboki gábor építész
Zoboki gábor építész
Vágólapra másolva!
Zenésznek készült, sőt karmesternek, partitúrája azonban a tervrajz, pálcája a vonalzó maradt. Egy kicsit olyan, mint Werner Herzog Fitzcaraldója, aki a dzsungelben épített operát. A tudomány és a művészet emancipációjának harcosa. Zoboki Gábor építésszel a 10 éves jubileum kapcsán a Müpa születéséről beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

  • A Müpa gondolata Zoboki Gábor építész fejéből pattant ki.
  • Másfél évig kilincselt azért, hogy a döntéshozókkal elfogadtassa a tervét.
  • Vallja, hogy Kodály országában nem lehet nem korszerű termet építeni a zenének.
  • A világ legnagyobb akusztikai guruja, Russell Johnson volt a tanácsadója.
  • A Müpa tíz év után igazolta létjogosultságát.
  • Zoboki Gábornak a Liget-projektről is komoly véleménye van.

A Müpa világviszonylatban is különleges épület, vagy csak nekünk, magyaroknak olyan nagy szám?

Tényleg kevés ehhez fogható koncertterem van a világon. Minden műfajt ki tudunk szolgálni, legyen szó egy szál zongorával előadott koncertről, kamarazenekari előadásról vagy Wagner-operáról, minden kiváló minőségben képes megszólalni ebben a térben.

Hogy lehetett ezt elérni?

El kellett döntenünk, hogy milyen épületet akarunk. Sok építész megelégszik egy gyönyörű házzal, mi viszont csúcsminőségű színház- és akusztikai technológiára vágytunk, ami száz évig is kiszolgálja ezt az országot. Ehhez először is csillagközi csendet kellett teremteni a zengő terekben, ami nem volt egyszerű, tekintve hogy Magyarország városi zaj szempontjából leghendikepesebb telkére kellett hangversenytermet építeni.

Olyan érzésem volt, mint Werner Herzog hősének, Fitzcaraldónak, aki a dzsungelben épített operát Fotó: Bielik István - Origo

Hogy lehetett elérni, hogy a vasúti híd, Ferihegy forgalma, a HÉV zaja véletlenül se szűrődjön be a koncertterembe?

A terem cirka 12 milliárd forintba került, abból alsó hangon 1 milliárd az a technológia, ami ezt a csendet lehetővé tette. Ennek lényege, hogy a 18 000 tonnás hangversenyterem hajója 300 gumirugón nyugszik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy földrengés szempontjából ez a legbiztonságosabb pont Magyarországon.

Viszont ezt az egymilliárdot meg kellett spórolni a homlokzaton. De amikor egy zenész vagy néző felsóhajt, hogy imádom ezt az akusztikát, akkor azt mondom, megérte.

Na de miért kellett éppen ott megépülnie egy ilyen hangversenyközpontnak?

Ha egy város középületet épít, akkor mindenképpen a zöldövezeti és a belvárosi zóna között kell keresni a megoldást. Budapest nem bírja el, hogy a kialakult örökségvédelmi zónába új, hatalmas középületeket helyezzünk. Bécs irányába gyönyörűen fejlődött a város, de délen, az úgynevezett barna övezetben azonban pangott.

Egy kicsit olyan érzésem volt, mint Werner Herzog hősének, Fitzcaraldónak, aki a dzsungelben épített operát. A város fejlődését ezzel lehetett befolyásolni. A belváros tengelye, az Erzsébet híd, ugyanolyan távolságra van a Müpától, mint a Szent István parktól.

Nekem azért még ma is túlélőtúrának tűnik, amikor koncertre megyünk a Müpába.

Nem mondom, hogy csúcsépítészettel, de azért már szépen kiépült a környezete. Ha a kongresszusi központ is idekerülhetne, akkor végképp européer kulturális centrummá válhatna a környék. A konferenciákra érkező agykutatók feleségei Mozartot hallgatnának a Müpában, a kongresszusi központ 4000 fős termében pedig Sting adhatna koncertet.

Paradox helyzet, hogy ugyanazon kormány csinált egy Nemzetit és egy Müpát Fotó: Bielik István - Origo

Gyaloghíd vezethetne az egyetemi városba a Rákóczi híd mellett, a 19. századi Közvágóhíd épületegyüttesében Magyarország legjobb kortárs gyűjteményét lehetne kiállítani. A Széchenyi könyvtárnak is itt, a dél-pesti campusok mellett lenne a helye. Ma már abszurd egy ilyen könyvtár történeti környezetben. Szóval beszélgessünk erről majd újabb tíz év múlva, akkor fog kiderülni, hogy a Müpa tényleg az első fecske volt, a város pedig utána ment.

Attól félek, hogy ennek a víziónak a megvalósulásához nem lesz elég tíz év.

Jó, a szomorú valóság persze jelenleg az, hogy még azt sem sikerült évekig elérni, hogy a 2-es villamos vezetőjének ne azt kelljen a mikrofonba ordítani, hogy Vágóhíd, hanem hogy Művészetek Palotája.

A Nemzeti Színház szerintem borzalmas épülete hogy illik ebbe az européer képbe?

Sehogy. Paradox helyzet, hogy ugyanazon kormány csinált egy Nemzetit és egy Müpát. Ugyanaz rakta le az alapkövét, harcolta ki a pénzt. Ott áll egymás mellett két épület, amelyeknek semmi közük egymáshoz, de inkább az urbanisztikai előregondolkodást hiányoltam a tervezési folyamatból.

Úgy tudom, a Müpa eredetileg nem is Müpának készült.

Demeter Nóra építésztársammal nyertünk egy pályázatot, amit Modern Magyar Művészeti Múzeum (4M) építésére írtak ki. Pillanatok alatt lerajzoltuk a Ludwig Múzeumot, a 10 000 négyzetméteres telken egy 7000 négyzetméteres múzeum állt volna magában, mögötte parlag. Abszurd, nem?

A zenerajongásomnak köszönhető, hogy akkora elánnal támadtam a döntéshozókat Fotó: Bielik István - Origo

Erre fogtam magam, megkerestem Rockenbauer Zoltán akkori kulturális minisztert, és megkérdeztem, minek csinálnak az Erkel színházból koncerttermet (mert bizony volt ilyen terv), amikor egy legyező alakú belsőből sosem lesz világszínvonalú koncertterem. Annak ugyanis alapvető kritériuma, hogy párhuzamosak legyenek a falai.

Lerajzoltam hát a Müpát mindenféle megrendelés nélkül. A politikusok természetesen aggódtak. Másfél év kilincselés után, a zenei és színházi lobbi támogatásával elértük, hogy rábólintottak, csináljam. Mennyi? 12 milliárd? Másfél kilométer autópálya. Nem szeretik leírni, de Orbán Viktor személyesen döntött az építésről, mert kiderült számára, hogy 1907 óta nem építettünk a magyar zenei géniusznak templomot.

Mivel tudta meggyőzni?

A valósággal. Azzal, hogy Rost Andrea akkor énekelte a milánói Scalában a Traviatát, és az egész világ a lába előtt hevert. Hol tudott volna itthon 2000 embernek áriaestet adni? Sehol, mert nem volt ekkora hangversenytermünk. A Müpával a magyar zenei géniusznak tartoztunk. Egy jó koncerten tíz év után is mindig tele a ház, pedig gazdasági világválság van, és egy széles rétegnek nincs pénze, akinek pedig ott lenne a helye. A Müpa igazolta a létjogosultságát.

A zenerajongásának köszönhetjük a Müpát?

Ha anyám annak idején nem visz az Erkelbe a Hunyadi Lászlóra meg az Aidára, akkor ma nincs Müpa. A zenerajongásomnak köszönhető, hogy akkora elánnal támadtam a döntéshozókat. Mert Kodály országában nem lehet nem korszerű termet építeni a zenének. Minden ország felépítette azt a házat, ahol a 19. századi és a kortárs zeneirodalmat el tudják játszani.

A tudomány és a művészet emancipációjának harcosa vagyok! Fotó: Bielik István - Origo

Én a népoperában, az Erkel Színházban szívtam magamba a zenei műveltséget, ahol mindenki számára elérhető volt a zene. Azután kórusban énekeltem, néptáncoltam, zongoráztam, zeneszerzést tanultam. Ha mindez nincs, akkor a Müpa tervezését mint egy kívülálló irányítottam volna, ami valószínűleg érezhető lenne a ház mai működésén.

Megcsinálta a Müpát, a Müpa pedig megcsinálta önt. Már Kínában is épített operát.

Igen, a 16 milliós kis halászfalu, Sencsen rendelt az akkor már neves építészműhelyünktől egy Müpát, pontosabban egy 1400 férőhelyes operaházat gyerekszínházzal. Mindkét terem egyedülálló, többfunkciós. Az operában egy hatalmas pneumatikus szerkezetet tolunk rá a színpad hátsó részére, és így az percek alatt hangversenyteremmé válik egy óriási zenekari kagyló segítségével.

Ha a kagyló a hátsó színpad zugában pihen, akkor egy európai operaházban vagyunk zsinórpadlással, zenekari árokkal. Ott az egész mennyezet mozgatható hangvetőkből áll, beleértve a nézőteret is. Szeptemberben avatták fel, Lang Lang adta a nyitókoncertet.

Itthon alig lehetett erről hallani, pedig elég nagy teljesítménynek tűnik…

Az elmúlt évtizedekben nem volt lehetősége a magyar mérnökgárdának ilyen jelentős feladathoz jutnia. Azt gondolom, hogy a magyar szellem teremtőképessége sokszor csak külföldön borul virágba – tény, hogy ma csak azokat a híreket érhetjük el, ami elsősorban a politikáról vagy a sportról szól. A tudomány és a művészet emancipációjának harcosa vagyok! És az építészet az utolsó sorban kullog, például hosszú évek óta nincs Kossuth-díjasunk. Ez hogy lehet?

Gondolom, Kínában azért megbecsülik?

Nem panaszkodom, kijön a limuzin a reptérre, van vörös szőnyeg, elképesztő fogadások. Ha a polgármester meghívja a csapatot vacsorázni, átadja nekem a hal fejét, ami a legnagyobb megtiszteltetés Kínában – „Te vagy a főnök”. Puskás Öcsi után Sencsenben most a helyieknek a Zoboki-Demeter Építészirodáról jut eszükbe Magyarország. Ez nem csak a mi sikerünk, ez Kodályé, Bartóké, a magyar építészképzésé, meg egy remek mérnökcsapaté, amellyel együtt dolgozhattunk.

Amikor Fischer Ádám belépett a szerkezetkész Müpába, azt mondta, Gábor, ez a Walhalla, itt Wagnert kell játszani Fotó: Bielik István - Origo

Az elmúlt tíz évben minden hazai és világsztár odáig volt a Müpa akusztikájáért. Hogy lehetett ezt összehozni?

Úgy, hogy a világ legnagyobb akusztikai guruja, Russell Johnson elvállalta, hogy a tanácsadónk lesz. Felhívtam New Yorkban, mondtam, hogy budapesti építész vagyok, és hogy a segítségére lenne szükségem. Legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy gyerekkora óta Budapesten akar hangversenytermet tervezni. Három nap múlva már itt ült a 80 éves mester, és a következő párbeszéd zajlott közöttünk:

- Russell, hány év alatt lehet egy ilyen hangversenytermet megtervezni?
- Gábor, az tőled függ.
- Hogyhogy tőlem függ?
- Mert te mindig hülyeségeket fogsz rajzolni, én meg piros filccel majd korrigálom. Amilyen gyorsan küldöd a rajzokat, olyan gyorsan válaszolok. Ha lassan küldöd, lassan válaszolok.

De nem csak vele, hanem zenészekkel is konzultált?

Amikor Fischer Ádám belépett a szerkezetkész Müpába, azt mondta, Gábor, ez a Walhalla, itt Wagnert kell játszani! Azt hiszem akkor dőlt el, hogy a Müpa lesz a Duna-parti Bayreuth. És mára beigazolódott, hogy Parsifalt például még Bayreuthban sem lehet olyan akusztikai környezetet teremteni, mint itt, a Müpában. Aki már hallotta, hogyan emelkedik a finálé zárókórusában, a karzaton fölfelé a férfi, női karon keresztül a gyerekkarig a hang, az tudja, miről beszélek. Ez valóban csak egy katedrálishoz hasonlítható térérzet.

Gyakorlatilag azóta is szinte minden előadáson ott van.

Nagyon sok előadásnak már a próbáit végigülöm, és segítek a termet bejátszani a művészeknek. A kezdet kezdetén fogalmunk sem volt arról, hogyan fogjuk Wagnert megszólaltatni. Fischer Ádám például megkérdezte, honnan énekeljen a Hollandi kórusa, hogy hangosabb legyen, mint a színpadon lévő Daland kórusa. Természetesen az orgonából, hogy a nézők ne tudják, honnan jön a hang. Ki mondja ezt meg, ha nem az építész? Tény, hogy néha gondnoknak néznek, mert a cukrospapírokat is néha összeszedem a köhögőrohamok után.

Mit gondol az egyik legaktuálisabb építészeti-városfejlesztési ügyről, a Liget-projektről?

Ha egy ország múzeumi negyedet épít akkor az ember elvárná, hogy kikérik a kurátori és a különféle mérnökszakmák tanácsát. Mielőtt politikai döntés születik, üljenek össze a, „bölcsek”, és tegyenek le egy olyan programtervet, amely egy kiinduló konszenzust ad. Ennek a folyamatnak az elmaradását hiányoljuk most.

Baán kiindulópontja szerintem is helyes, de sokkal inkább a város kontextusából kell elindulni Fotó: Bielik István - Origo

Mi az alapprobléma ön szerint?

Adott egy ugyanolyan megszállott ember mint én, úgy hívják Baán László, a Szépművészeti igazgatója, aki elvállalta, hogy felelősen végigviszi ezt az irdatlan méretű projektet. Szakmai tudásának legjavát adva elindult, hogy meggyőzze a politikai döntéshozókat, és ez hasonlít a Müpa sztorijához: nagy tettnek tartom. Nem látom azonban, hogy az a közeg, ahonnan elindult, most mellette állna. Baán a berlini példa alapján úgy gondolta, minél több múzeumot és gyűjteményt koncentrálunk egy helyen, annál nagyobb turisztikai vonzerőt gerjesztünk.

És nem így van?

Meggyőződésem, hogy tágabb értelemben a múzeumi negyed összefügg a műtárgyak, az enteriőrök, az épített örökség és az urbanisztikai csodák bemutatásával. Ha ezeket az összefüggéseket számba vesszük, az Andrássy út és a budai vár sokkal alkalmasabb a múzeumi negyed felépítésére, mint a Liget. Külföldi szakértőink meggyőződéssel állítják, hogy Schickedanz Albert építész Hősök tere, annak esszenciális kultúrtörténeti origója nehezen teszi lehetővé, hogy a turistákat betereljük a fák közé.

Nem beszélve arról, hogy a Városliget a világ első, közadakozásból épült közparkja – ezt a hagyományt kell megőrizni. A múzeumok ügyét a fővárosban is rendezni kell. Baán kiindulópontja szerintem is helyes, de sokkal inkább a város kontextusából kell elindulni, és felelősen kell gondolkodnunk Budapest épített örökségének jövőjéről.

Zoboki Gábor

Zenésznek készült. Gitárral kezdte, de a pengetős irodalmat soványnak találta. Átnyergelt a zongorára, tanult zeneszerzést és összhangzattant. Éveken át énekelt, néptáncolt, a Jeszenszky-jazzbalett tagjaként fellépett mindenféle musicalekben. Később elhatározta, hogy zenetudós lesz, egy egész szemesztert kihagyott a műegyetemen, hogy a Zeneakadémián Kroó tanár úr, Sólyom György és Batta András előadásait hallgathassa. Öt éven át vezette az Iparművészeti Egyetem kórusát.

„A történet meghatározó szereplője még Prunyi Ilona zongoraművésznő is, aki látta a lila gőzt, de azt is, hogy az építészet nem adható fel. Helyrerázott”- nyilatkozta egy interjúban.

Az MMA székfoglaló beszédében azt mondta: „Tulajdonképpen zenész vagyok, de a zenei tehetségemet az építészetben gyakorolom. Nálam boldogabb ember nincs Magyarországon, aki építész pályája 12. évében megnyert egy múzeumi pályázatot, majd ebből az lett, hogy felépíthettem a Müpát”.

Saját irodája megalapítása óta jelentős projektek vezető tervezője, az iroda fő designere, ötletadója, vezetője.

Eddigi legösszetettebb szakmai feladata a budapesti Művészetek Palotája megtervezése volt, ahol építészeti és technológiai szempontból is sikerült példaértékű épületegyüttest létrehoznia. Ezzel a beruházással Budapest a legkorszerűbb, világszerte az elsők között számontartott hangverseny helyszínek sorába lépett. Az itt megszerzett építészeti, technológiai és szervezési tapasztalat révén olyan egyedülálló tudásra tett szert a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda, melyet a további nagy volumenű projektek lebonyolítása során tovább kamatoztat.