A magyar nyelvet meg kell védeni a McDonald’stól

2015.03.28. 11:20

A szakma elégedetlen, a politikusok nyugodtak, az anyanyelv fontosságában azért meg tudtak állapodni. De mit csinál Hoppál Péter az esti imádság után?

A kulturális folyóiratok helyzetéről vitáztak jó másfél órán át a héten a Magyar Írószövetség Bajza utcai épületében. Ahogy az ilyen vitáknál gyakran előfordul, vérmérsékletétől függően ki vehemensen, ki halál nyugodtan mondta a magáét, gyakorlatilag eleve kizárva azt a lehetőséget, hogy az álláspontok legalább egy hajszálnyit közeledjenek. A beszélgetés egy-egy abszurd fordulata mégis szolgált meglepő és fontos tanulságokkal. Például:

  • A fontos emberek az internetet következetesen világhálónak nevezik, ami amúgy egy nagyon szép szó.
  • Hoppál Péter úgy véli, egy ilyen beszélgetésen „a legesélytelenebbek nyugalmával” vesz részt, hiszen „nem értője a területnek”.
  • Akármit csinálunk, úgyis minden terület képviselője úgy érzi, hogy neki a legrosszabb. (Ebből vajon mi következik?)
  • Ami az egyiknek elsorvasztó háború (szakma), az a másiknak tökéletes stabilitás (NKA-vezetés).
  • Szuper, hogy vannak szakmai kollégiumok, és örüljünk, hogy van NKA.
  • A magyar nyelvet meg kell védeni a McDonald’s-tól, úgyhogy: Ébresztő magyar nyelv, és hajrá magyar nyelv!

És akkor a legfurcsább (legcinikusabb) állítást még nem is említettük… De kezdjük az elején a történetet.

Ébresztő magyar nyelv, és hajrá magyar nyelv!

Forrás: Szigetváry Zsolt / MTI

A Folyóirat-kiadás kollégiuma a sajtóhoz fordult 

A Magyar Írószövetség szervezésében egy asztalhoz ült Doncsev András, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, Hoppál Péter karnagy, egyházzenész, kultúráért felelős államtitkár (EMMI), Mészáros Sándor író és irodalomtörténész, a Kalligram kiadó főszerkeszője, Oláh János költő, író, a Magyar Napló főszerkesztője, és Szentmártoni János író, költő, a Magyar Írószövetség elnöke és az NKA Folyóirat-kiadás Kollégiumának – rövidesen leköszönő – tagja. Az estet Pápay György, kultúrpolitikai szakértő moderálta.

Az esemény leírásában így fogalmazták meg a beszélgetés kontextusát: „A folyóiratok intézményrendszerének gyengülése több súlyos következménnyel fog járni, ami károsan hat majd a szellemi műhelyek tehetséggondozására, az új gondolatok megfogalmazására és terjesztésére, a kisebb közösségek művelődésére… Önmagában is lehangoló és csalódottságra ad okot, hogy idén több pénz jut a kultúrára, de annak egyik alappillérére viszonylagosan sokkal kevesebb.”

Nos, ennél okosabbak a vita végére sem lettünk

Tény, hogy az NKA éves költségvetése évről évre kevesebb, amit elsősorban az elsődleges forrást nyújtó ötöslottó-bevételek csökkenésével indokolnak. Az éves költségvetés idén körülbelül 9,5 milliárd forint, szemben a tavalyi mintegy 10, 5 milliárdos összeggel. Az igény évről évre növekszik, jelenleg ez az összeg a rendelkezésre álló pénz négyszerese. A legnagyobb költségvetéssel éppen a Folyóirat-kiadás Kollégiuma működik, ők mintegy 800 milliót osztanak szét.

Nemrég elég nagy bajba kerültek a kollégiumok a forráshiány miatt. A Folyóirat-kiadás kollégiuma a sajtóhoz fordult az ügyben: Kollár Árpád sajtótájékoztatót hirdetett, amin arról beszélt, hogy náluk körülbelül 150 milliós hiány keletkezett, ezért nem tudtak számos kisebb, korábban támogatott folyóiratnak pénzt megítélni.

Jött is a 450 milliós gyorssegély

A forráshiány másik oka egy, a szakma által egyébként pozitívan fogadott újítás, a hároméves támogatási szerződés. Ezt azért dolgozták ki az NKA-nál, hogy a kiemelt kulturális értéket képviselő folyóiratok hosszabb távra tervezhessenek (pl. Alföld, Art Magazin, Jelenkor, Ellenfény, Filmvilág). Viszont így a kollégium előre elköltött pénzeket, és kénytelen volt kisebb folyóiratok és szakmai műhelyek támogatási kérelmét elutasítani.

A magyar nyelvet meg kell védeni a McDonald’stól

Forrás: Szigetváry Zsolt / MTI

A sajtótájékoztató után jött is a 450 milliós gyorssegély, amiből 70 milliót kapott a folyóirat-kiadási kollégium. Ez gyakorlatilag a túlélést jelenti több lap számára.

A gyorssegély bejelentésekor Balog Zoltán azt mondta, hogy a folyóiratok támogatásáról, a print és online megjelenések megfelelő arányáról szakmai vitát kell lefolytatni. Ezzel L. Simon László tavaly nyári kijelentéséhez is kapcsolódott, miszerint abba kellene hagyni a nyomtatott folyóiratok támogatását.

Hoppál Péter nem tartja magát a téma értőjének

Nagyjából innen indult a szakmai vita. Pápay György arra kérte a résztvevőket, hogy röviden indokolják meg egy képzeletbeli politikusnak pár percben, miért lenne rossz ötlet a folyóirat-kiadás kollégiumának megszüntetése.

Oláh János az irodalmi lapoknak befolyó támogatást kevesellte, Hoppál Péter, aki egyébként nem tartja magát a téma értőjének, pedig elmesélte, hogy eddig egyszer sem telefonált rá az NKA vezetőire.

Ráadásul még a pécsi önkormányzat Kulturális Bizottságának tagjaként egyszer már kisegítette az akkoriban (is) bajban lévő Jelenkor folyóiratot, amihez még Hiller István is gratulált neki a parlament folyosóján. Hoppál szerint tehát stabil, sőt ideális a helyzet, a mi feladatunk az, hogy ne rontsuk ezt el.

Mit tesznek a folyóiratok?

Forrás: Szigetváry Zsolt / MTI

Hoppál mégis felvetett három kérdést, amit szerinte akkoriban jogosan feltehetett volna a válságban lévő Jelenkor főszerkesztőjének, de nagylelkűsége okán mégsem tett így. Most azonban megtisztelte a publikumot felvetéseivel:

  • Mit tesznek a folyóiratok azért, hogy több előfizetőjük legyen?
  • Miért nem fektetnek nagyobb hangsúlyt az online megjelenésre?
  • Miért fizetnek annyi szerzői honoráriumot?

Az első és harmadik kérdés egyébként bizonyítja Hoppál emlegetett járatlanságát a területen, a második viszont valóban fontos ügy. Ezt a közönség soraiból hozzászólva Csáki Judit, egy internetes kritikai portál, a Revizor főszerkesztője is megerősítette: szerinte több emberhez jutnak el az online publikációk, és a megspórolt nyomdaköltséget a szerzői honorárium növelésére lehet fordítani.

Nagy baj van

Mészáros Sándor szerint nagy baj van a folyóiratok körül. A jelenlegi vezetés döntései csak tovább szítják az amúgy is éles kulturális háborút. Mészáros mondta ki a beszélgetés legfontosabb, a részletkérdéseken túlmutató mondatait: Szerinte a magyar kultúra alappillérét a folyóiratok adják. Ez azt jelenti, hogy a folyóiratok és a körülöttük működő műhelyek nagyon fontos kulturális funkciókat látnak el:

  • Felfedezik és kinevelik az új tehetségeket, legyenek azok tudósok vagy művészek.
  • Szelektálják a kulturális produktumokat, vagyis eldöntik, hogy mi fontos és mi nem.
  • Teret adnak az új, eredeti gondolatoknak.

Röviden: A már könyvvel rendelkező íróink és tudósaink gyakorlatilag mind folyóirat-publikációkkal kezdték. Mészáros szerint viszont a magyar folyóiratok hosszú ideje sorvasztó szegénységben léteznek, a műhelyek szétesnek, újak pedig nem jönnek létre.

Mészáros mondta ki a beszélgetés legfontosabb, a részletkérdéseken túlmutató mondatait

Forrás: Szigetváry Zsolt / MTI

Egyébként azt még Szentmártoni János is elismerte, hogy a 800 milliós támogatás elsőre szép számnak hangozhat, de ez még mindig csak egy kőszínház éves költségvetése. Oláh János még élesebben fogalmazott. Szerinte több pénzt ad az állam egy közepes filmre, amit hatszázan néznek meg, mint a komplett folyóirat-kultúrára. Majd teljesen jogosan tette hozzá: nincs hova csökkenteni a szerzői honoráriumokat, mert gyakorlatilag nincsenek szerzői honoráriumok.

Nem szeretné, ha a költőknek éhen kellene halnia

Ezzel Mészáros is egyetértett: a magyar kulturális életen él és virul az a közhiedelem, hogy az irodalomhoz csak toll és papír kell, a költő pedig haljon éhen. Ezért kellene, hogy adókedvezménnyel segítse az állam a mecenatúrát.

Hoppál Péter ezzel szemben szkeptikus volt. Persze ő nem szeretné, ha a költőknek éhen kellene halnia, és szerinte, ha körülnéz rendesen az interneten egy író, akkor talál megoldást erre a problémára ösztöndíjak és pályázatok formájában. Oláh szerint a mecenatúra nem fogja megoldani a problémát, jelentős állami szerepvállalás nélkül az irodalmi lapok helyzete érdemben nem változhat.

De mit csinál Hoppál Péter az esti imádság után?

Forrás: Szigetváry Zsolt / MTI

Ezek után hangzott el az est legabszurdabb és legcinikusabb kijelentése. Hoppál Péter elújságolta, hogy zenetudós korában több ízben publikált folyóiratokban, és ezekből egyszer kapott honoráriumot, mégis léteztek folyóiratok.

A kulturális államtitkár állítása, ha belegondolunk, tökéletesen értelmetlenné teszi azt a vitát, ami a magyar folyóiratok támogatásának optimális mértékéről és struktúrájáról szól.

De mit csinál Hoppál Péter az esti imádság után?

A második legfurcsább érvet Szentmártoni János prezentálta. Azt mondta, azért nem probléma, hogy a kollégium tagjai nem fedik le az összes szakterületet, és így nincs olyan emberük, aki értene, mondjuk a médiaelmélethez, mozgóképtudományhoz, pszichológiához, mert a kollégiumban ülők a döntés előtt körbekérdezik az ismerőseiket, hogy tájékozódjanak. Feltételezzük, ez aztán mindenkit meg fog nyugtatni.

Végezetül egy hirtelen huszárvágással a felek az anyanyelv ápolásának fontosságáról kezdtek beszélni, mint olyan minimumról, amiben mindannyian egyetértünk.

Hoppál szerint ez tényleg háború, mert például a McDonald’s tájékoztatótáblái és étlapja már félig angolul beszél. „Büszke vagyok arra, hogy az esti imádság után fejből mondok verset a gyerekeimnek” – mondta Magyarország kulturális államtitkára, amire már a moderátor csak annyit válaszolt: „Hajrá magyar nyelv!”