A gyilkosságokat nem elmebetegek követik el

Nem tudom, hány rendőrtiszt szokott a valóságban esténként Monteverdire és Bachra lazulni, hetente háromszor tollasozni járni, két kihallgatás között a bűn természetéről, az emberi lélek kifürkészhetetlen működéséről és a társadalom felelősségéről merengeni. Mindenesetre, ha az ember skandináv krimiket olvas, egy idő után úgy érzi, a rendőr a legújabb kori társadalom lelkiismerete. Szakrális személy, lovag és lelkész, aki magányos vállán hordozza az egész közösség bűneit.

Håkan Nesser főfelügyelője, Van Veeteren a sokadik a szűkszavú, magának való munkamániás a skandináv nyomozók sorában. Leginkább Mankell Wallanderének és Karin Fossum Sejer felügyelőjének lelki rokona. Töprengő, intuitív, melankolikus figura, akit elsősorban nem az motivál, hogy rákattintsa a bilincset a rosszfiúk csuklójára, hanem hogy megértse a bűn mechanizmusát. Hogy jut el valaki odáig, hogy két golyót eresszen egy másik ember mellkasába, majd másik kettőt az ágyékába? És miért követi el ugyanezt még egyszer és még egyszer?

A bűnöket nem elmebetegek követik el

A közvélemény bevett válasza erre: ilyet csak egy elmebeteg csinál. De a skandináv krimiszerzők pszichológiai ismeretei sokkal naprakészebbek annál, mintsem hogy ilyen lapos megfejtéssel akarnák kiszúrni a szemünket. A bűnöző nem elmebeteg, csak olyan ember, aki képtelen megküzdeni az élet kihívásaival. Aki azért öl, mert egyszerűen nem jut eszébe jobb megoldás. Mert súlyos, feldolgozatlan traumái miatt nem működik a lelki immunrendszere.

Traumái miatt nem működik a lelki immunrendszere Forrás: smh.com.au

A skandináv irodalom, úgy, ahogy van, nagyon erős. Megszabadították a tabuktól és a didaktikus máztól a gyerek- és ifjúsági irodalmat. Felelevenítették a 19. századi lélektani regény hagyományát, miközben filmes technikákat kezdtek alkalmazni a szövegekben, amitől a könyvek sokkal szélesebb rétegeket tudtak megszólítani, mint a forma és a nyelv széttörésével és újraalkotásával kísérletező társaik.

A norvég Gunnar Staalesen ezt így fogalmazta meg: „az én szememben a modern skandináv krimi a klasszikus elbeszélő regény mai megfelelője. Ez az a műfaj, amely aktuális témákat dolgoz fel, és oly módon világítja meg őket, hogy azzal vitára és gondolkodásra készteti az olvasókat, míg az egyéb irodalmi műfajok inkább kísérletezőek, és sokszor a saját formájukkal vannak elfoglalva.”

A szórakoztató műfaj keretein belül boncolgatja a legfontosabb emberi kérdéseket Forrás: Origo

A skandináv krimi a jóléti társadalom kritikája

A paradoxon ebben az, hogy éppen a legjobban működő, legjólétibb demokráciákban született meg a 21. század legélesebben társadalomkritikus műfaja, a skandináv krimi. Miközben ezekben a regényekben az emberi kapcsolatok rendre zátonyra futnak, a kommunikáció alig-alig működik, virágzik a korrupció, a prostitúció, a drogkereskedelem, a családon belüli és azon kívüli erőszak, és hemzsegnek a sorozatgyilkosok, Skandinávia valójában a föld legnyugisabb helye.

Az évente megjelenő Global Peace Index listáján, amely a közbiztonság állapota, a nyugodt, konfliktusmentes élet lehetőségei alapján rangsorolja a világ különböző országait, tavaly Izland, Dánia és Norvégia is az első tíz között végzett.

Felmerül a tyúk-tojás probléma: vajon az segítette a skandináv államok látványos fellendülését, hogy képesek voltak őszintén szembenézni a problémákkal, vagy fordítva: a magas életszínvonal, a kiszámítható, kényelmes élet tette lehetővé, hogy érzékenyebben reagáljanak a szociális igazságtalanságokra, az állami működés visszásságaira, a margóra sodródott életek nyomorúságaira?

A karaktereket lélektanilag precízen ragadja meg Forrás: Origo

A skandináv krimiben az a vicc, hogy egy szórakoztató műfaj keretein belül boncolgatja a legfontosabb emberi kérdéseket: az emberi kapcsolatok minőségét, a bűn mibenlétét, a sorsszerűség és a szabadság paradoxonát – méghozzá úgy, hogy közben messzemenően szórakoztató marad.

A skandináv krimik témája az utcán meg az internetes hírportálok site-jain hever. Dramaturgiáját az amerikai moziktól kölcsönzi, a karaktereket lélektanilag precízen ragadja meg, a nyelvet pedig eszköznek tekinti – amelyet a cél szentesít –, és lehetőleg takarékosan bánik vele.

Akadna nálunk bőven skandináv krimibe illő nyersanyag

Håkan Nesser egy interjúban azt mondta, túl sok svéd ír túl sok svéd krimit. Arról nem is beszélve, tehetnénk hozzá, hogy hány skandináv ír skandináv krimit. Ahhoz képest, hogy 5-10 milliós lélekszámú országokról van szó (sőt Izlandon mindössze 326 ezren élnek!), mindegyikben tucatjával akadnak színvonalas krimiszerzők, és nyilván százával olyanok, akik a "futottak még" kategóriában játszanak. Hát igen, a skandinávok jó dolgukban azt se tudták, mihez kezdjenek, úgyhogy nekiláttak regényt gyártani. Méghozzá jól.

Megfilmesítik Harry Holét, a skandináv krimi egyik legemblematikusabb alakját Forrás: filmtekercs.hu

A cikk írása közben kávészünetet tartottam. Míg a kávét töltögettem a gépbe, bekapcsoltam a rádiót. Egy krízisterheseket segítő alapítvány vezetője egy lányról beszélt, aki három évet ült csecsemőgyilkosságért. A börtönben aztán rendszeresen megerőszakolta az egyik őr. Amikor a lány kiszabadult, megint terhes volt. Az alapítvány vette a szárnyai alá, és közben az is kiderült, hogy nem ő ölte meg az újszülöttjét, hanem az anyja. De ő leülte helyette azt a három évet.

Ha majd a magyar rendőrök Bartókot hallgatnak

Magyarország, 21. század. Akad itt bőven skandináv krimibe illő nyersanyag. Ha majd nálunk is tucatjával születnek az aktuális problémákat feszegető, jobbnál jobb krimik, ha majd lesznek kultikus magyar főfelügyelők, akik két kihallgatás között tokajit szürcsölnek, Bartókot hallgatnak, és a lét nagy kérdésein merengenek, akkor Magyarország is biztosan felkerül a Global Peace Index toplistájára. És talán kevesebb magyar kényszerül majd arra, hogy Skandináviában keresse a boldogulását.