A Pinochet hatalomátvételét követően elhunyt Nerudát egykori lakhelyén, Isla Negrában temették volna újra április 27-én. Családtagok és mások viszont azt kérték a bíróságtól, akadályozza meg a szertartást, hogy további vizsgálatokat lehessen végezni Neruda maradványain halála körülményeinek tisztázása céljából.
A 2013-ban végzett vizsgálatok során nem találták jelét annak, hogy a Nobel-díjas szerzőt megmérgezték a kórházban, ahol rákbetegsége miatt kezelték. A chilei kormány január 21-én újranyitotta az ügyet, új vizsgálatokat rendelt el, méreg nyomai helyett azt kutatták, hogy szervetlen anyagok vagy nehézfémek okozhatták-e közvetetten a költő halálát.
További vizsgálatokat kezdeményeztek egy svájci laboratóriumban is. Egy bíró azonban februárban elrendelte a vizsgálat végleges lezárását és azt, hogy temessék el a költőt. Ezt a döntést bírálta most felül a fellebbviteli bíróság.
A mérgezéselmélet hívei arra hivatkoznak, hogy 1973. szeptember 22-én, egy nappal halála előtt a baloldali kötődésű Nerudának felajánlották, hogy szabadon távozhat Chiléből Mexikóba, ahonnan azonban komoly politikai fenyegetést jelenthetett volna a santiagói junta számára. A költő elhalasztotta távozását.
Arra is hivatkoznak, hogy ugyanabban a santiagói kórházban, ahol Nerudát kezelték, halt meg a rezsim egy másik politikai ellenzéke, Eduardo Frei Montalva volt államfő 1982-ben az után, hogy bírálta a katonai diktatúrát. Frei halálát kezdetben műtét közbeni szeptikus sokk fellépésével magyarázták, ám egy 2006-os vizsgálat megállapította, hogy mustárgázzal és talliummal ölték meg.
Ki volt Pablo Neruda?
Pablo Neruda a leghíresebb chilei költő, aki már 19 évesen felhívta magára a figyelmet „Húsz szerelmes vers és egy reménytelen dal” című kötetével. Költeményeit gyakran zöld tintával írta, mert ez a szín a reményt és a vágyat szimbolizálta számára. „A 20. század legnagyobb költője, bármilyen nyelven” – mondta róla Gabriel García Márquez, a dél-amerikai mágikus realizmus legnagyobb alakja. Neruda 1971-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat is, mivel költészetében „elemi erővel kelti életre egy kontinens vágyait és álmait” – ahogy az indoklásban állt. Híres volt szociális érzékenységéről politikai aktivitásáról is: a spanyol polgárháború idején megszervezte 2000 spanyol menekült hajóútját Chilébe, Allende elnöksége alatt pedig Franciaország chilei nagykövete volt.