Úgy választottam lakást is, hogy a színházam közelében legyen

2016.12.11. 12:11

„Minden típusú szerepben az az izgalmas, amikor az ember megtalálja a kontrasztot. A gonosz szerepben a szimpatikusat, a szimpatikusban pedig azt, hogy mi a gyengéje. Nincs vegytiszta gonosz vagy jó ember” – mondta Elek Ferenc, a Katona József Színház színésze az Origónak. Azt is hozzátette, hogy leginkább olyan karakterű szerepeket szeret játszani, amiket nem is képzelnek róla az emberek a valós életben. 

Elek Ferenc

Fotó: Talán Csaba

Színházi próbáról jött, és már rohan is újra próbálni. Melyik darabon dolgoznak?

Günter Grass Bádogdob című regényét adaptálta színpadra Mikó Csaba – ezt próbáljuk most éjjel-nappal. A regényt nyáron olvastam el, nagyon tetszett, és a színpadi mű is nagyon jó lett. A darab rendezője Hegymegi Máté. A  főszereplőt, Oscart játszom. Az előadásban valójában két Oscar szerepel, egy fiatalabb és egy idősebb – aki meséli a történetet. Ez vagyok én, az idősebb Oscar. Nagyon érdekes a darab, fantasztikus benne játszani. December 22-én lesz a bemutató. Három hete kezdtük el a próbákat, és már mindjárt itt a premier, úgyhogy meglehetősen intenzív a próbafolyamat. Éjszakánként tanulom a szöveget. 

Ha végignézem a Katona József Színházban futó darabokat, nagyon sokban játszik. Összesen most hány előadásban láthatjuk? 

Úgy tudom, hogy most kilenc futó darabom van a színházban, de mellette még van kettő. Játszom a Jurányi Színházban egy Hamlet-feldolgozásban, a Spirit Színházban pedig Richard Harris Végzetes játék című darabjában is. 

Ezenkívül még a televízióban is láthatjuk szinte minden héten – szereti ezeket a sorozatokat?

Igen, éppen most forgattuk a Tömény történelem című sorozat egyik részét, amit nagyon élveztem. Az idén még láthatják a nézők az MTVA-n a Munkaügyek című sorozatot, amit nagyon szerettem, de ez sajnos jövőre már nem lesz, ugyanis megszűnik a műsor. Nagyon klassz hat és fél nyár volt. Hihetetlenül jó csapat volt a Munkaügyek stábja. Hiányozni fog. 

Kilenc darabban játszik a Katona József Színházban

Fotó: Talán Csaba

Nagyjátékfilmben játszik mostanában?

Most nem, utoljára Kern András Gondolj rám című filmjében játszottam. Szinkronizálni rendszeresen hívnak, azt is nagyon szeretem. 

A Köntörfalak című filmben játszott szerepéért megkapta a legjobb férfialakítás díját 2010-ben. Akkor azt mondta, hogy „nagyon jó Elekferinek lenni”. Most is úgy gondolja, hogy az az év volt a legsikeresebb éve? 

Az biztos, hogy szakmailag életem egyik legmeghatározóbb éve volt 2010. Eljátszhattam a Köntörfalakban Zoli szerepét, amiért megkaptam a Magyar Filmszemlén a legjobb férfialakítás díját. Ezenkívül abban az évben kaptam meg a Jászai Mari-díjat is. Való igaz, hogy az egy klassz év volt, de most is nagyon sok munkám van. 

Harmadszorra vették fel a Színház és Filmművészeti Egyetemre. Miért próbálta meg harmadszorra is?

Nem tudtam elképzelni magamnak mást, csak a színészetet. Nem volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Most már azt mondom, hatalmas szerencse, hogy csak harmadszorra vettek fel az egyetemre, mert így Zsámbéki Gábor osztályába kerülhettem. A mai napig mesteremnek tartom. A főiskolán erőltette, hogy az alkatomtól eltérő szerepeket játsszak.

Volt-e olyan emlékezetes szerepe, amelyre még ön is azt mondta, hogy ez már nagyon nehezen fér bele a karakterébe? 

Még főiskolás koromban átvettem egy szerepet a Katona József Színházban, A fösvény című darabban. Ez a szerep Cléante volt, egy szerelmes szerep. Akkor megijedtem egy kicsit. Én mint szerelmes... Zsámbéki Gábor akkor elmondta, hogy ez nem egy tipikus molière-i szerelmes szerep, ugyanis itt a szerep lényege az, hogy ez az apai elnyomás alatt álló fiú hogyan válik férfivá a darab végére, és hogyan mond nemet az apjának. Számomra ekkor nyílt ki a szerep. 

Nem akart a „lúzer”-szerepekben ragadni

Fotó: Talán Csaba

Azt mondta: Zsámbéki Gábor az alkata ellenére erőltette a komoly szerepeket. Milyen karakternek gondolja saját magát? 

Nyilván az emberek van egy külső adottsága, nálam ez a kövérkés, bohóctípus. De vannak nagyon komoly hangjaim, és azokat is működtetnem kell. Amikor bekerültem a Katona József Színházba, az első időszakban folyamatosan kaptam a „lúzer”-szerepeket. Akkor megijedtem, hogy nehogy ezekbe a szerepekbe ragadjak.  Amikor Gorkij Barbárok című darabjában a kövér fiú szerepét kaptam meg, egy megbeszélésen azt mondtam Ascher Tamás rendezőnek, hogy „Tamás, ne haragudj, de miért én játszom a kövér szerencsétlent?” Tamás ekkor azt mondta, miközben körbenézett a teremben, hogy „jó, jó, Feri, de akkor kire osszam?”. És teljesen igaza volt. Persze, aztán nagyon szerettem azt a szerepet és előadást. 

Azt gondolja, hogy a színész az alkati adottságai miatt néha nem biztos, hogy megkap bizonyos szerepeket? 

Minden szerep karakterszerep – ezt gondolom. Én klasszikus hősöket még nem játszottam, de hétköznapi hősöket nagyon sokszor. Ezek a szerepek pedig végtelenül izgalmasak. Az tény, hogy nem vagyok az az alkat, akibe első látásra beleszeretnek a nők. De ezt – őszintén – nem is bánom. Szerencsére nagyon sokan szeretnek, kedvelnek, és ez boldoggá tesz.  Mindig üdítő például az alkatomtól eltérő, élveteg, gonosz szerepeket játszani. Bár legtöbbször azt mondják, hogy alapvetően kedves ember vagyok, és „aranyos fejem van”, de ettől megőrülök. Minden típusú szerepben az az izgalmas, amikor az ember megtalálja a kontrasztot. A gonosz szerepben a szimpatikusat, a szimpatikusban pedig azt, hogy mi a gyengéje. Nincs vegytiszta gonosz vagy jó ember. Én leginkább olyan karakterű szerepeket szeretek játszani, amiket nem is képzelnek rólam az emberek a valós életben. 

„Mindig üdítő az alkatomtól eltérő, gonosz, élveteg szerepet játszani”

Fotó: Talán Csaba

Ne mondja, hogy nem játszott hősöket, hiszen a főiskolán játszotta Hamletet is – legalábbis egy felvonásban... Nem ijedt meg a szereptől? 

Ó, nagyon élveztem. Amikor kikértek a Hamletre, kérdeztem Zsámbéki Gábortól, hogy most mit csináljak, hiszen Hamletet a színpadon eddig csak jóképű, fekete ruhás, töprengő embernek láttam.  A szerepkonvenciók azt kívánják, hogy Hamletet egy ilyen karakterű színész játssza.  Zsámbéki azt mondta, hogy ez nem így van. Hamletben az nagyon fontos, hogy azt hihessük, akár a barátunk is lehetne – és ezt én igenis meg tudom valósítani, vállaljam el, és játsszam el a szerepet. Ezután boldogan vágtam bele. Olyannyira, hogy amit most a Jurányiban játszom, az is egy Hamlet-variáció. 

A gyakorlattal együtt már húsz éve a Katona József Színház társulatának tagja. Nem gondolkodott váltáson? 

Soha nem gondolkodtam azon, hogy másik színházba menjek. Úgy választottam lakást is, hogy a Katona József Színház közelében legyen. Úgy gondolom, hogy nagyon jó színházban vagyok. Vannak jobb évek, és vannak kevésbé jók, de nagyon szeretek itt lenni. Nálunk minden a színházról, a színészetről szól. Amikor ide kerültem huszonévesen, akkor is így éreztem, és most is. 

„Úgy gondolom, hogy nagyon jó színházban vagyok”

Fotó: Talán Csaba

Amikor a főiskola után a Katonába ment, az idősebb színészek is azonnal elfogadták?

Soha nem voltak a Katonában generációs villongások. Mindenki olyan komolyan veszi a munkát, hogy erre nincs is idő. 

Tervezős típus? 

Azt hiszem, igen, és úgy tervezem, hogy maradnék a Katonában. Nagyon jó a csapat. Egyet kívánnék csak magamnak, hogy jó szerepeket játsszak. Úgy tudok csak igazán dolgozni, ha érzem a bizalmat és a szeretet. Szorongós típus vagyok, általában mindenkinek meg akarok felelni.  Ez egyfelől felhajtóerő, másfelől pedig azt hiszem, hogy néha egy kicsit túlzásba viszem. Világ életemben szorongós voltam. Nem volt apám, már akkor elhagyott minket, amikor még meg sem születtem. Nekem nem volt férfiképem. Mindig azt éreztem, hogy én mínusz ötről indulok az élet szinte minden terén. Ezt persze nem bánom, mert nagyon sokszor ez több erőt is adott nekem például a kitartásban. 

„Szorongós típus vagyok”

Fotó: Talán Csaba

Arra emlékszik, hogy az édesanyja mikor látta önt először színpadon?

Arra már nem, de azt tudom, hogy nagyon büszke rám. Sajnos most már nem tud eljönni a színházba megnézni engem, mert beteg, de dvd-n mindig elviszem neki megmutatni a legújabb előadásokat. Persze, az nem ugyanaz, mintha ott ülne a nézőtéren. 

Hogyan tervezi a karácsonyt?

Ki szeretném aludni magam. Ez biztos. December 22-ig folyamatosan dolgozom, és egészen biztos, hogy addigra már olyan fáradt leszek, hogy végre tudok majd aludni. Egyébként a családommal leszek, a fiammal, Marcival sokat szeretnék foglalkozni, és persze anyukámat is meglátogatom.