Filmközpont az Urániában

Elekes Botond, ügyvezető igazgató, Uránia Nemzeti Filmszínház
Vágólapra másolva!
Némafilmet játszanak zongorakísérettel, hangversenyeket rendeznek, élőben közvetítik a New York-i Metropolitan előadásait, és mindeközben évről évre rengeteg filmfesztivált, egyedi vetítéssorozatot is szerveznek az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Elekes Botond igazgató azt mondja, az Uránia mindig is több volt átlagos art mozinál, de ideális formáját akkor nyerheti el, ha az épület komplex filmközponttá alakul – konferenciatermekkel, kiállítótermekkel, vendégszobákkal. Elekes Botonddal beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

A multiplex világában hogyan tud „életben maradni" egy art mozi, amely nem tömegfilmeket vetít?

Nem gondolom, hogy a multiplex mozik és a művészmozik versenytársai egymásnak. Meggyőződésem, hogy inkább kiegészítik egymást.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház az egyetlen állami tulajdonban lévő mozi az országban, de ez nem jelenti azt, hogy az állam tartja el. Az állam a költségvetésünk 20%-át biztosítja, a 80%-át saját bevételből kell megteremtenünk, ami komoly kihívás, hiszen alapvetően a filmkínálattól függ, akarnak-e az emberek moziba járni. Moziként a mi feladatunk az, hogy jól válogassunk ebből a kínálatból, a lehetőségeink szerint. Az Uránia műsora ezzel együtt merőben más, mint bármelyik más mozié – de más a feladatunk is. Az Uránia közösségi színtér, és úgy gondolom, hogy helyzeténél fogva formálja is a magyar filmet és általában a filmértő közönséget. Ugyanis rangot ad egy filmnek, ha azt itt mutatják be, vagy ha műsorára tűzi az Uránia, és ez sokak számára igazodási pont.

Elekes Botond, az Uránia Nemzeti Filmszínház ügyvezető igazgatója Fotó: Talán Csaba

Ez már a kezdetektől így volt?

A kezdetek nagyon messzire vezetnek, hiszen az Uránia története a 19. század végéig nyúlik vissza. Nemzeti Filmszínházzá 2002-ben vált, ekkor újították fel, és ekkor vált háromtermes mozivá. Ezt követte a digitalizáció, amikor megvették a legkorszerűbb eszközöket, vetítőket, hangtechnikai berendezéseket. Vagyis korszerű mozi lett. Ekkor emelkedett meg a rangja. Előtte is volt ethosza, hiszen a magyar filmtörténet kitüntetett helyszíne, de 2002 óta egészen biztosan meg is akar felelni ennek a szerepnek.

Komoly koncepció és kurátori munka van abban, hogy mit vetítenek az Urániában. Fotó: Talán Csaba

Hogyan választják ki, hogy mely filmeket vetítik le, és melyeket nem?

Komoly koncepció, kurátori munka van abban, hogy mit vetítünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden filmet és tartalmat mi „építünk fel", hiszen a filmforgalmazók alapvetően meghatározzák a kínálatunkat. Az ő ajánlataikból tevődik össze a műsor egyik része – az aktuális kínálatból szelektálunk és tűzünk napirendre filmeket. Ehhez jönnek az exkluzív tartalmak, amelyeket máshol nem vetítenek – például a Transzszibériai Expressz sorozatunk, a Wajda-retrospektív, bizonyos koncertközvetítések, házi fesztiválok –, ezek a munkatársaim, elsősorban a programigazgató ismeretei és ízlése alapján kerülnek be a programba.

Emellett számos megkeresés is érkezik hozzánk díszbemutatókra, fesztiválokra, amelyekből sokat befogadunk.

Mindezeket úgy kell összehangolnunk, hogy meg tudjunk felelni az intézménnyel szembeni számos elvárásnak is. Van például egy jogszabályi háttér, amely meghatározza, hogy art moziként hatvan százalékban kizárólag művészfilmeket vetíthetünk. Europa Cinemas moziként az európai filmeket kell előnyben részesítenünk. Nemzeti Filmszínházként a magyar filmeket kell kiemelten kezelnünk. Mindezek mellett alapvető szempont a gazdaságosság. Hiába tudjuk, hogy egy film elképesztően izgalmas, egyedi és kuriózum, ha előre látjuk, hogy nem lesz nézője, mert szinte a létezéséről sem tud a közönség. Ha műsorra tűzzük is, valószínűleg nem sokáig tarthatjuk a programkínálatban, hiszen az a mozi üzemeltetését veszélyeztetné, végső soron az az állami vagyonnal való játszadozás lenne.

Komoly rang egy filmnek, ha vetítik az Urániában Fotó: Talán Csaba

Rendkívül érdekes és egyedi program, amikor a nézők élő közvetítést láthatnak vásznon a világ legkiemelkedőbb intézményeiből. Milyen előadásokat láthatnak az érdeklődők?

Az event cinema a kortárs mozikultúra nagy találmánya. Ilyenkor nem klasszikus értelemben vett filmeket, hanem társművészeti – színházi, zenei, képzőművészeti – tartalmakat tűzünk műsorra, egyedi, rendkívüli módon.

Az Uránia tagja annak a globális közösségnek, akik a New York-i Metropolitanből élőben nézhetnek operát, egyszerre sok százezren.

Ottani idő szerint délután egykor kezdődik az előadás, amit bravúros operatőri munkával, műholdon keresztül közvetítenek – mi pedig vászonra vetítjük, felirattal, illetve rögzítjük, és később egyszer-kétszer meg is ismételjük. Végtelenül izgalmas ez a program, az előadás előtt beszélgetéseket közvetítenek a darabról, interjúkat a szólistákkal, a szünetben megmutatják a jelmeztárat. A vetítéseken rendszerint telt ház van, pedig emelt áron adjuk a jegyeket – ugyanis ez meglehetősen költséges program a mozinak is.

Élő közvetítést is láthatnak a New York-i Metropolitanből Fotó:Talán Csaba

A Bolsoj Balett előadásait is többnyire élő közvetítésben láthatják nézőink.

A színházi tartalmak terén eddig elsősorban angol társulatok, brit színházak – mint a National Theatre Live és a Globe Theatre – előadásait vetítettük felvételről, természetesen magyar felirattal.

Idén tavasszal ez a kínálat bővült: most már egy párizsi Mizantróp és néhány moszkvai előadás is szerepel a műsorunkon. Fontos, hogy az Uránia mozivászna ablak legyen a világra, a legkiválóbb művészeti intézmények műsorára. Szerencsére a művészfilmekre, a különleges opera- vagy színházi előadásokra éhes fiatalok többségét az eredeti, idegen nyelvű tartalmak már nem elriasztják, hanem vonzzák. Kezdettől törekszem arra, hogy az Uránia moziban eredeti nyelven, magyar felirattal vetítsünk mindent, ami eredeti nyelven elérhető. Bizonyos tartalmaknál újabban azt tapasztaljuk, hogy már a feliratra sincs igény. Néhány héttel ezelőtt például felirat nélkül vetítettünk egy Nick Cave-ról szóló 3D-s dokumentumfilmet, és harmadszorra is majdnem megtelt a díszterem.

A díszterem Fotó:Talán Csaba

Rengeteg fesztivált és tematikus rendezvényt is szerveznek. Melyeket emelné ki az idén?

Nagyon erősen kezdtük az évet. Még decemberben kezdődött, és áprilisig tart az Andrzej Wajda retrospektív – minden hónapban két Wajda-művet vetítünk, márciusban a Walesa – a remény embere és A wilkói kisasszonyok című filmeket láthatják a nézők, áprilisban pedig a Katyint és utolsó, itthon még nem vetített filmjét, az Emlékképeket. Két fesztivált is megvalósítottunk már idén: február elején zajlott a 4. Uránia Filmnapok, amelyet a montázs fogalma köré szerveztünk, tele filmtörténeti kuriózumokkal. Ahogy vége lett, azonnal kezdődött a Reformáció 500 filmnapok.

A tavasz is fesztiválokkal érkezik, már hirdetjük a Frankofón Filmnapokat – a francia nyelvű filmek seregszemléjét –, amelynek mindig március elején jelentkezik.

Ismét nálunk lesz a Titanic filmfesztivál is, áprilisban. Ezzel a tavaszi évad fesztiválprogramja lezárul, de az ősz hagyományosan még intenzívebb, várható a román, az ukrán, a spanyol és a keresztény filmnapok folytatása is.

Rengeteg fesztivál lesz az idén is Fotó: Talán Csaba

Mennyi időre látják előre a programokat és a műsortervet?

Körülbelül 8-10 hónapra tervezünk előre – tudjuk, hogy milyen fesztiválok és tematikus programok lesznek ősszel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem eshetnek be különböző speciális események, rendezvények. A magyar filmpiac természetéből adódóan még nem is látjuk pontosan, hogy ősszel milyen filmeket, milyen art és magyar filmet mutatnak be. Ezért inkább úgy mondom: a nagyobb rendezvények többségét látjuk előre.

Mennyire sikeresek a tematikus fesztiválok?

Sok népszerű fesztiválunk van, másokra kevesebben jönnek, ami alapvetően marketing kérdése is, vagyis hogy sikerül-e elérni a célközönséget. Nincs olyan, hogy művészfilmközönség. Filmszerető közönség van. Egy részük szórakozni szeretne, azért jön moziba, másik részük pedig a művészeti értéket is keresi a filmekben.

Az Uránia díszterme páratlan helyszín Fotó: Talán Csaba

Az igényes, szellemi erőfeszítést igénylő értékeket kevesebben fogadják be, de ez a művészet bármely szegmensére igaz. Nézzük meg a komolyzenei koncerttermeket, pláne, ha kortárs zenét játszanak. Többnyire nincs telt ház. Sajnos a formabontó kortárs filmekkel ugyanez a helyzet: a legegyedibb, legrangosabb, legelismertebb art filmekre nem sokan ülnek be. Magyarországon nagyon sok film megbukik.

Ez persze bonyolultabb dolog, nem lehet azt mondani, hogy a magyarokat nem érdekli a magas kultúrájú film. Egyáltalán nem erről van szó. A közönség ízlésvilágán túl mindez a kultúra egészével, a fogyasztási szokásokkal és – ahogy már említettem – a filmforgalmazás gyengeségeivel is összefügg.

Már másodszor említi a filmforgalmazást. Ön szerint gondok vannak ezzel?

Azt gondolom, hogy a magyarországi filmforgalmazási gyakorlat sok szempontból rossz úton jár. Rengeteg filmet hoznak be a forgalmazók, nagyon kevés figyelmet fordítva egy-egy filmre, amelyek nyomtalanul tűnnek el, minimális nézőszámmal. Ez hosszú távon fenntarthatatlan, a mozik szempontjából mindenképp. Újra kellene gondolni a támogatások rendszerét is, mert látszik, hogy egy lejárt, 15-20 évvel ezelőtti rendszer kövesedett be, amit felülírt a valóság.

Elekes Botond Fotó:Talán Csaba

Mit szeretne mondjuk öt év alatt megvalósítani az Urániában? Mi lenne ezzel kapcsolatban az álma?

Az álmom az, hogy az Uránia mozit mint műemléket végre egységében lehessen kezelni, és hogy megtörténjenek az elengedhetetlen felújítások és bővítések, kialakíthassunk egy komplexebb intézményt.

Ez mit jelent pontosan?

Az Uránia most a pincét, a földszintet és az első emeletet használja az épületből. A másodikon, harmadikon és negyediken a Színművészeti Egyetem próbatermei, tantermei találhatóak. Az egyetemnek vélhetően lesz egy egységes kampusza, és akkor felszabadulhatnak az emeletek. Ha ez megtörténik, akkor megoldhatóvá válik számos napi probléma – például hogy a filmszínháznak az épületben nincsenek raktárhelyiségei, irodahelységei –, de lehetőség nyílik a továbbgondolásra is.

Ki lehet alakítani egy olyan filmközpontot, ahol már nemcsak mozitermek vannak, de kiállítótermek, oktatótermek, konferenciaterem és akár vendégszobák is.

Ahol egy-egy film vagy fesztivál köré kiállítást, konferenciát és iskolai programokat is lehet szervezni. Egy többfunkciós épület jobban szolgálná a kortárs filmkultúra ügyét.

A díszterem világítása Fotó:Talán Csaba

A díszterem a maga 425 fős befogadóképességével ugyanis páratlan helyszín, de a hétköznapokban komoly kihívás is. A sok embert megmozgató, látványos események illenek hozzá, ahol e terem szépsége is érvényesül.

Mivel az Uránia eredetileg orfeumnak épült, a terem akusztikája koncertekhez kitűnő.

Újabban ezért kamarazenei koncerteket és kortárs improvizatív koncerteket is szervezünk. Egy kicsit visszavezetjük a zenei életbe is az Urániát. Néhány napja például egy némafilmet vetítettünk élő zongorakísérettel. Nagyon nagy siker volt, amit szeretnénk megismételni.

Fotó:Talán Csaba

Az Uránia az 1890-es évek közepén épült az akkori Kerepesi, a mai Rákóczi úton – és valóban orfeumnak, mulatónak szánták. Kezdetben Caprice néven működött, majd a tulajdonos tönkrement, később Alhambra elnevezéssel üzemelt tovább. 1899-ben pedig megnyitották benne az Uránia Tudományos Színházat. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére Uránia Tudományos Társaság rendszeresen tartott itt előadásokat, felolvasásokat a budapesti polgárok épülésére. Az intézményt felszerelték vetítőgéppel is, így indult útjára az immár több mint százéves Uránia filmszínház. Az első magyar film, A táncz jeleneteit az épület tetőteraszán rögzítették, Blaha Lujza, Márkus Emília, Fedák Sári és a budapesti Operaház balerinái különböző táncokat mutattak be a csárdástól az angol táncig. A filmből egyetlenegy példány sem maradt az utókorra, csak az előadás nyomtatott szövege, néhány fotó és a színlap. 1916-tól az Uránia filmszínházi műsorok bemutatására tért át, és a tudományos előadások délutánra szorultak, később teljesen megszűntek. A második világháború után a Szovexport mozija lett, 1945 februárjában itt tartották az első háború utáni filmelőadást, mely természetesen a győzedelmes Vörös Hadsereg küzdelmeit mutatta be. Később az épület újra visszakerült magyar tulajdonba, s a főváros kedvelt mozija lett. 2002-ben felújították, a pincében kialakítottak két plusztermet is.