Újabb magyar filmsiker Amerikában

2017.03.24. 10:01

A Szabó Stein Imre által vezetett kommunikációs csapat Silver Hugo díjat nyert a Zeneakadémia Bartók Világversenyére készített Bartók-filmmel. A Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál Television Awards versenyében a reklámfilm kategóriában versenyeztették a filmet – több száz nemzetközi nevezés mellett. A Zeneakadémia kommunikációs csapatának és vezetőjének, Szabó Stein Imrének, valamint Géczy Dávid rendezőnek ez a második győzelme ezen a versenyen – először 2015-ben nyertek a Lisztérium című filmmel. Az elmúlt négy évben összesen négy nemzetközi díjat söpört be a csapat. Szabó Stein Imrével a díjról és az elmúlt évek eredményeiről beszélgettünk.

Hogyan készült és miről szól a Silver Hugo díjas film?

Ez a 45 másodperces filmetűd a Zeneakadémiától követ egy fiatal zenészt, aki épp Bartók eredeti Allegro Barbaro-felvételét hallgatja. A kisfilm idősíkokkal, a valóság és a képzelet határaival játszik, majd a perspektívát a végtelenig tágítva, Bartókkal szembesíti a főszereplőt, és a képernyőről egy pillanatra kitekint maga a zeneszerző is. Ez a film egyébként részben a Zeneakadémia új imázsfilmje is.

Kénytelenek voltunk végiggondolni, hogy hogyan lehet nagyon kevés pénzből filmet készíteni a versenyről. A Bartók Világverseny és az annak szerves részét jelentő film esetében úgy döntöttem, szó szerint „áthidaljuk" a problémát. Az egész kreatív koncepció középpontjába – hosszú töprengés után – a bartóki hídszerkezetet helyeztük; a film, mivel hordozóanyagát tekintve maga a megtestesülés, egy valódi (Lánc-) hídon éri el tetőpontját, ahol a Zeneakadémiától hajnali útjára induló fiatal zenész egy pillanatra öntudatlanul belebotlik Bartókba. Sok minden ütközik itt, a szikár puritanizmus és az erős hatás; az univerzális-személyes sík; a torlódó képi metaforák és letisztult történetkezelés feszítik szét az anyagot, amelyet csakis a zene, Bartók zenéje tarthat össze. A filmet hajnalban és késő délutáni időben forgattuk, amikor vagy még nincs forgalom a városban, vagy épp "demerung" van. Low budget filmről van szó: a jelenetek nagy részét csupán egyszer lehetett felvenni – többre nem volt sem lehetőség, sem pedig idő. A verseny arculatát az Allison Advertising ügynökséggel, és a filmet Géczy Dávid rendezővel sokkal közelebb húztuk a központi, teremtő figurához, mint az nemzetközileg szokásos. Lehet, hogy ez a személyes erő hat újszerűen.

Szabó Stein ImreFotó: Talán Csaba

A filmet egyébként máshová is neveztük, nemcsak a chicagói fesztiválra, de a többi seregszemlén majd a következő hónapokban hirdetnek eredményt. Mivel ebben az évben az individual commercials, vagyis a nagy reklámfilm kategóriában indultunk, ezért temettem is az esélyünket. Ebben a kategóriában van versenyben az összes nagy reklámfilm, a legjelentősebb világcégek, a legnagyobb multicégek és nemzetközi ügynökségek flancos filmjei. A mi alacsony költségvetésű filmünkről úgy véltem, nem lesz esélye elhozni a fődíjak egyikét. Azért gondoltam így, mert ez a kategória valóban a nagyok versenye.  Aztán mégis sikerült. megnyertük a Silver Hugót. A díj egyébként a csapatomnak is szól: Végh Dániel kollégám nagyon sokat segített, Dobóczy Balázs volt az operatőre, én pedig az írója és a kreatív producere a filmnek, amelyet Géczy Dávid rendezett. Ezen túlmenően a díj a Bartók Világversenynek is komoly elismerés, és komoly dicsőség a Zeneakadémiának .

A Zeneakadémia kommunikációs csapatát 2013 óta vezeti. Milyen célokkal, tervekkel kezdte el a munkát négy éve?

Az alapvető stratégia az volt, hogy nyissunk erősen a külföld felé is. Nem sznobizmusból, hanem azért, mert erős a visszaható ereje. Ez tükröződött a sajtómunkában, az új kiadványportfólióban, aztán később a nagy nemzetközi zenei versenyek létrehozásában, és ezért tartottam fontosnak, hogy merész, egyedi stílusú filmeket készítsünk a Zeneakadémiáról – és a versenyekről. Ezeket a filmeket aztán nemzetközi fesztiválokon, versenyeken indítottuk. Mivel elég csekély esélye van egy magyar pályázónak a világ nagy versenyein, ezért inkább úgy gondoltam, csak megmutatjuk magunkat – ismerjék meg Magyarországot, Budapestet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet és a koncertközpontot, vagyis komolyzenei teljesítményünk erejét.

Aztán 2015-ben, a Lisztérium című imázsfilmünkkel – amely egyébként házon belül vitát váltott ki – megnyertük az első Silver Hugót a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon, az arculati filmek kategóriájában. A film art direktora Gács Róbert, rendezője Géczy Dávid, a kreatív producer és a film történetének kitalálója pedig én voltam.

Azt tudni kell erről a versenyről, hogy első alkalommal 1964-ben rendezték meg, és nyert díjat itt Martin Scorsese és John Carpenter is, magyar részről például Antal Nimród a Taxidermiával. 2003 óta, amikor megnyitották a televíziós versenyt is, nemcsak azt figyelik, hogy mennyire kreatív a produkció, milyen technikai megoldásokat alkalmaztak a film megvalósításához, hanem azt is, hogy mennyire volt költséghatékony az alkotás. Az elismerés rangját jelzi, hogy a reklámfilmek között minden évben a nemzetközi élmezőny legkiemelkedőbb produkciói versengenek. Korábban díjat nyert például a Fiat és a Discovery Channel is.

Vagyis meglehetősen jól sikerült a nyitás a világ felé. Milyen egyéb tervei voltak?

Egy különleges, egyedi helyzetben találtam magam 2013-ban, amikor Batta András, az akkori rektor a Zeneakadémiára hívott, hogy dolgozzam ki az intézmény kommunikációs stratégiáját. Az akkor felálló kombináció, az egyetem és a saját koncertközpont lényegében komoly tanulási folyamatot igényelt mindenkitől. Nem nagyon léteztek konkrét nemzetközi minták. Különleges volt a helyzet azért is, mert korábban nem volt lényegi kommunikációs aktivitása a Zeneakadémiának, és azért is, mert előtte a rekonstrukciós projekt miatt három és fél évig zárva volt az épület. Miután újra megnyitotta kapuit, már nemcsak zeneművészeti egyetemként funkcionált, hanem koncertközpontként is. Amíg a közönség nem tudott ide járni koncertekre, mert zárva volt, természetesen más intézményekbe ment. Az is feladat volt tehát, hogy egy egészséges versenyhelyzetben visszacsábítsuk a nézőket a mi koncertjeinkre. Lényegében az új, kettős képességű intézmény nemzetközi és hazai újrapozicionálása lett a megkerülhetetlen lehetőség és feladat. Aztán 2015-re a koncertközpont termeinek átlagos telítettségi mutatója elérte a 90% -t – amely nemzetközi szinten is kirívó. 2016-ra csökkent ugyan valamelyest, de még így is messze a nemzetközi átlag felett teljesítettünk. Azt is hozzá kell tennem, hogy ezt úgy értük el, hogy – a Zeneakadémia küldetésének megfelelően és a versenytársakhoz mérten jelentősen kisebb kulturális támogatás mellett – bonyolultabb, cizellált, nehezebb komolyzenei programot épített Csonka András programigazgató kollégám és a rektor asszony, és ez sokszor kihívások elé állította a csapatot. Másik cél az egyetem külföldi hallgatói létszámának növelése volt; itt is komoly a növekedés az elmúlt négy évben.

Fotó: Talán Csaba

Mekkora kihívás volt egy lényegében vadonatúj intézmény kommunikációs arculatát, kiadványait, stratégiáját kitalálni és megvalósítani?

Amint említettem, azért volt új az intézmény, mert egyetemként és koncertközpontként kezdett működni attól az évtől. Óriási felelősség és persze bizalom volt az intézmény részéről, hogy engem, minket kért fel. A megnyitóra, október 22-re kellett elkészíteni mindent. Készen lett az arculat, a kiadványstruktúra, be is mutattuk ezeket. Itt tobzódott a világsajtó. Aztán a következő években fejlesztettük tovább – úgy, hogy végig hűek maradtunk a minőséghez. Létrehoztunk egy koncertmagazint, amely nem csupán felsorolja az előadásokat, hanem erős cikkeket, interjúkat, írásokat lehet olvasni benne, ötvözve a kortárs képző- és fotóművészet alkotásaival. Egészen bátor témákat feszeget. Az utolsó előtti számban például arról van szó, hogy milyen a nők helyzete a zenében, ez nem éppen könnyű téma egy alapvetően még mindig férfidominanciájú művészeti ágazatban. A magazinokat mindig kiküldtük a világ legnagyobb koncerthelyszíneire, ahonnan minden évben rengeteg visszajelzést kaptunk.

A Zeneakadémia magazinjai, kiadványaiForrás: Valuska Gábor

Azt láttam, látom, ott mutatkozott lehetőség, ahol kevésbé gondolnánk: a meghatározó európai, amerikai zenei intézmények, noha sokszor elképesztően komoly minőségben jelenítik meg magukat és programjaikat, de nem jellemző, hogy feladatuknak tekintenék a legizgalmasabb kérdések alkotó jellegű felvetését a kommunikációjukban. Ilyen például a közönség idősödése, vagyis a fiatalok megszólítása. Elkezdtek felfigyelni a munkáinkra külföldön. Úgy érzem, kitűntünk a koncertközpontok sorából, programban és kommunikációban – nemzetközi szinten is. És megítélésem szerint ennek megérdemelt nyertese maga az egyetem.

Milyen visszhangjuk volt a nemzetközi versenyeknek?

Elkezdtük a Marton Éva-énekversennyel, és már a másodikon is túl vagyunk. A nemzetközi zsűri szerint a verseny bekerült az énekversenyek élcsoportjába – abba a nagyon szűk szegmensbe, ahol 5-6, mondjuk, tíz verseny van csak jelen. Ez volt a Zeneakadémia történetének első saját fejlesztésű nagy versenye, helyzetünket csak az könnyítette, hogy Marton Éva személyében egy igazi világsztár köré építhettük. Majd párhuzamosan, több mint egyéves munkával elkezdtük megálmodni a Bartók Világverseny és Fesztivált – amelynek elindításában Dr. Vigh Andrea rektornak döntő szerepe volt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig a szükséges források nyújtásával nyilvánvalóan bizalmat szavazott a projektnek. Azt azért látni kell, hogy a legnagyobbakhoz mérhető versenyek közé kerüléshez a legnagyobbak költségvetésének csak szerény visszfényével vágtunk bele: ezt a távolságot ugorjuk át kreativitással és a 140 év zenei tudásával.

Forrás: Valuska Gábor

A Silver Hugo díjakon kívül más versenyeken is díjazták az alkotásokat?

Igen, a Zeneakadémia kommunikációja számos szakmai díjat kapott az elmúlt években. Kiemelkedő elismerés a legjelentősebb világmárkák designteljesítményét jutalmazó Red Dot Design Award díj volt, amelyet 2014-ben nyert el a Zeneakadémia kommunikációs csapata, valamint kreatív ügynöksége, az Allison Advertising. 2014-ben kategóriagyőztesként Bronz Penge díjat hozott el az egyestés koncertismertető-sorozat, a 2013-as Media Design versenyen pedig második helyezést kaptak a Zeneakadémia műsorfüzetei. Szintén 2014-ben a Kreatív szaklap által meghirdetett Kreatív Craft Awardon nyert első díjat a Zeneakadémia. A 2015 januárjában bemutatott Lisztérium spot két komoly nemzetközi elismerés után hódította meg a magyar szakmát. Ahogy már említettem, elnyerte a Silver Hugót Chicagóban. Ősszel a Zeneakadémia második Red Dot Design Award díját érdemelte ki, majd az év végén a hazai filmes szakma Aranyszem díjjal ismerte el a film operatőri megoldásait. A 2016-os év során a Hipnózis reklámversenyen a közterületi plakát kategóriájában lett első „A zene 140 éve" kampánya. A májusban megrendezett Arany Penge-gálán három kategóriában is díjat vehettünk át, és ezután jött 2017-ben a második chicagói Silver Hugo díj – amelyet a már említett Bartók-filmmel nyertünk meg. Ezzel együtt immár tizenhétre emelkedett a Zeneakadémia 2013 óta megújult arculatát, kommunikációs munkáját elismerő kitüntetések száma.

Forrás: Valuska Gábor

Ennyi siker után miért döntött úgy, hogy otthagyja a Zeneakadémiát?

Nem otthagyom: a kommunikációs és médiatartalmi igazgatói állás napi tízórás felelősségéből csak a nagy nemzetközi versenyek fejlesztését vinném tovább. Az elmúlt két évben megsokszorozódtak a feladatok, és ha valami sikeres, látványos, még magasabb az elvárás. Ez persze helyes, de én már az utolsó évben azt éreztem, a három párhuzamos feladat, az egyetem, a koncertközpont és a versenyek kompromisszum nélküli kiszolgálása változatlan hőfokon csak új működési modellben lenne tartható, amely az általunk felépített rendszerbe nem biztos, hogy belefér. Aztán leültünk rektor asszonnyal és kancellár úrral, és javaslatom alapján erre jutottunk.