Meggyőző lett az 56-os forradalom akcióképregénye

Futaki Attila – Tallai Gábor: Budapest angyala című képregény bemutatója, Terror Háza 2017.03.29.

Képregényes formában is megörökítették az '56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét: a Budapest Angyalá-t a 60. évforduló alkalmából Futaki Attila, Magyarország leghíresebb képregényrajzolója készítette el Tallai Gábor forgatókönyve alapján. A történet főhőse egy, a megtorlás idején az Egyesült Államokba emigrált szabadságharcos, aki évtizedekkel később visszatér Magyarországba, hogy bosszút álljon azon az orosz tiszten, aki meggyilkolta a bajtársait. A különleges kötetről az alkotók meséltek az Origónak.

A Budapest Angyala elkészítésére a Közép- és Keleti-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kérte fel Futaki Attilát, aki állandó illusztrátora a New York Times-nak, a GQ magazinnak, és olyan képregények fűződnek a nevéhez, mint a Percy Jackson, a Severed, vagy Franciaországban megjelent legújabb könyve, a Hypnos. A forgatókönyvet az író és történész Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója készítette. Az Origo először Futaki Attilával, majd Tallai Gáborral beszélgetett a kötet megjelenése apropóján, amelyet tegnap mutattak be a Terror Háza Múzeumban, és hamarosan kereskedelmi forgalomban is kapható lesz.

Futaki Attila, a képregény rajzolója a szerdai sajtótájékoztatón Fotó: Hirling Bálint - Origo

Először Futaki Attilát kérdeztük.

Úgy tudom, hogy évekre előre el van látva munkával, ezért nem is nagyon vállal magyar felkéréseket. Ezek szerint most kivételt tett?

Nehezen mond nemet az ember, ha egy ilyen volumenű projekttel keresik meg itthonról. Utoljára szerintem több mint tíz éve jelent meg tőlem bármi Magyarországon, másrészt a téma is érdekelt, úgyhogy egyértelmű volt, hogy erre igent mondok. Ezért az egyéb elfoglaltságok mellett időt szakítottam rá, sikerült beszorítani két másik munka közé.

És mit gondolt magáról az ötletről?

Tetszett benne, hogy érdekes témáról van szó, amiből sok mindent ki lehet hozni. Illetve az, hogy olyan promóciót kaphat a képregény, amivel sok emberhez eljuthat, ez ugyanis itthon nagyon-nagyon nehéz, ha az ember képregényekkel foglalkozik. Sajnos a képregény csak egy szűk közösséget érdekel, és abból nehezen lehet kitörni. Erre most adódott lehetőség – persze nem lehet tudni, hogy milyen lesz a Budapest Angyala fogadtatása. Ez is arra ösztönzött, hogy ezt mindenképpen csináljam meg, már csak kíváncsiságból is.

Ha jól tudom, legutóbbi könyve, a Hypnos is történelmi témájú képregény. Ezek szerint jól összepasszol a két dolog egymással?

Azokban az országokban, ahol van képregénykultúra, a saját történelmüket már milliószor feldolgozták ebben a formában. De fontos megjegyezni, hogy ez igazából nem egy történelmi tabló, hanem egy történelmi kontextusba helyezett akcióképregény.

Mi volt a legfontosabb szempont a főhős, Angyal János megalkotásakor?

Nem voltak megkötések, hanem ahogy olvastam a forgatókönyvet, és csináltam az első vázlatokat, kialakult, hogy milyennek kellene lennie. Ez általában így van a rajzolóknál: ahogy haladunk előre a sztoriban, egyre jobban megismerjük azokat a szereplőket, akiket rajzolunk, és egyszer csak megjelennek rajz formájában is.

Akkor ő egy bosszúálló-szerű figura?

Az 56-os forradalom és a barátai elvesztése olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy, még ha szerette is volna ezt kitörölni az emlékeiből, és új életet kezdeni Amerikában, ez nem sikerült neki. Ezzel akkor szembesül, mikor felfedezi az újsághírekben azt az orosz tisztet, aki megkeserítette az életét. Ez újra feléleszti benne azt, amit a forradalom alatt átélt. Akkor rájön arra, hogy ezek a dolgok még közel sincsenek letisztázva, ezért jön vissza Magyarországra: ebben

a honvágy és a bosszúvágy keveredik.

Közben tekintünk vissza a múltba, hogy megértsük a teljes motivációját, majd a történet végén ismét visszatérünk a '80-as évek Magyarországára. Szerintem ez egy jó kerettörténet, és vizuálisan mind a két korszakot, '56-ot és a '80-as évek végét is izgalmas volt megjeleníteni.

A Budapest Angyala borítója Fotó: Hirling Bálint - Origo

Mennyit dolgozott a képregényen?

Körülbelül nyolc hónapot. Természetesen ez is csapatmunka volt, mint minden képregény. Volt egy színező, Szabó Levente, aki egyébként nem képregényszínező, hanem egy kitűnő illusztrátor, de azt gondoltam, hogy az ő munkássága annyira érdekes, hogy kíváncsi lennék, mint tud hozzátenni a rajzaimhoz, és teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Illetve kitűnő tipográfusokkal dolgoztam együtt. Szerettem volna, ha mindenképpen magyarok dolgoznak a képregényen a téma miatt. Valahogy azt gondoltam, hogy

jobb, ha ezt mi magunk csináljuk meg,

és szemmel láthatóan nagyon tehetséges emberek vannak itt. Szerintem a végeredmény nagyon izgalmas lett.

Min dolgozik most?

Február 24-én jelent meg a Hypnos első kötete, és most annak a második részén dolgozom, hogy jövő év elején meg tudjon jelenni. Vannak még más szerződések is, amiken dolgozom, de a Hypnos most a prioritás, hogy január-februárban már a boltokban lehessen.

Mennyire előre van tele a naptárja?

Még négy könyvre van szerződésem, ez legalább három év. És ha a Hypnos sikeres, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, azt is szeretnénk folytatni.

Ezek megbízások, de ha egy teljesen saját projektbe kezdhetne, akkor milyen témát dolgozna fel?

Kádár Jánost. Ez nagy vágyam.

Miért?

Mert annyira megosztó, összetett személyiség. Illetve maga az éra is annyira érdekes a személy mellett, hogy mindenképpen meg akarom csinálni egy képregényben. Szóval bízom benne, hogy '56 után a következő magyar témám ez lesz.

Akkor szívesen maradna a magyar történelemnél.

Mindenképpen. Nyilván nem tablóképregényeket szeretnék csinálni, de annyi érdekes történet van a Kádár-korszakban is, aminek utána lehetne menni és kibontani. Az a korszak, amikor még benne voltunk a diktatúrában, de félig már kinn, szerintem nagyon izgalmas.

Ez a gondolat e képregény hatására született, vagy annál korábbi ötlet?

Ez a téma mindig is érdekelt, de a mostani kötet rajzolása közben rájöttem, hogy baromi jó dolog Budapestet - és nem Párizst - rajzolni. Meg tudom persze rajzolni Párizst is, de soha nem éltem ott. Más azokat az utcákat visszaadni, amiken nap mint nap járok, mert pontosan tudom, hogy néznek ki. Vizuálisan is rettentő izgalmas szerintem a nyolcvanas évek vége, én abban tobzódnék. Nyilván benne élni ebben a szürkeségben közel sem volt annyira vonzó.

„Más azokat az utcákat visszaadni, amiken nap mint nap járok” Fotó: Hirling Bálint - Origo

Korábbi interjúiban többször is beszélt arról, hogy Magyarországon nincs képregényszakma, mert ugyan vannak jó rajzolók, de ők nem profik és felvevőpiac sincs. Mit gondol most?

Az a baj, hogy mindig, amikor mondok egy ilyet, megkapom a magamét (nevet). Továbbra is azt gondolom, hogy vannak itthon nagyon tehetséges emberek, sőt, egyre többen vannak. Egyre több embert érdekel a képregény,

de idő, amíg ez beivódik a köztudatba,

és rendszeresen megjelenő kiadványok is lesznek. Elképzelhetőnek tartom, hogy lehet Magyarországon olyan képregényt csinálni, amire az emberek fölkapják a fejüket.

Gondolja, hogy ilyen képregényekkel, mint a Budapest Angyala, el lehet érni, hogy az emberek jobban megkedveljék a műfajt?

Nagyképűség lenne azt mondani, hogy ez majd fölforgatja a helyzetet. Ehhez sok képregény kell, egy fecske nem csinál nyarat. Ez most arra jó, hogy akiket érdekel, elolvassák, és azt mondják a végén, hogy ez tetszett, szívesen olvasnék még ilyet. Ha ezt megkapom a végén, az nekem elég.

A Tallai Gáborral készült interjúhoz kattintson a KÖVETKEZŐ feliratra!