Egy év alatt háromszázszor a színpadon

Nagyjából ennyi alkalommal állnak közönség elé az éppen Európában turnézó Cirque du Soleil grúz táncosai. Vannak a társulatban olyanok, akik kicsit kevesebbszer mutatják meg magukat, de igazából az ő jelenéseik száma sem megy 250 alá. A világ legmenőbb cirkuszi társulata valódi nagyüzem. A hatalmas apparátus úgy jár körbe-körbe a bolygón, mint valami korabeli hadsereg. Visznek magukkal mindent: szakácsot, családot, konditermet, pénzügyeseket. Mi Dublinban találkoztunk velük, ahol a hamarosan Budapesten is színre kerülő Varekai című előadásukat mutatták be.

Úgy kell elképzelnünk a szervezet (igen, a szervezet már pontosabb kifejezés, mint a társulat) működését, hogy megérkeznek valahová a kéttucatnyi kamionjukkal, néhányan körbesétálják az adott helyszínt az adott városban, aztán szinte órák alatt belaknak több száz négyzetmétert. Addig a művészek lepakolják a bőröndjeiket a szállodában, legfeljebb elkortyolnak egy pohár lájtkólát - mindenki szigorúan ellenőrzött diétán van -, utána már lehet is bejárni a színpadot, vagy éppen gyakorolni.

A Cirque du Soleil a cirkuszi műfaj csúcsa. Viszont legalább ennyire a logisztikai szakma egyik vakítóan ragyogó gyémántja is.

Amikor beszélgettem néhány rakodómunkással, akkor azt hittem, hogy megviccelik a messziről jött embert (engem) azzal a dumával, hogy alig néhány óra alatt rántanak össze mindent. Ám elnézve a folyosókon, a különböző irodahelyiségekben és az étkezőben elhelyezett faliújság-tengert, valamint az azon olvasható információdömpinget, végül inkább elhittem, amit mondtak. Úgy néztek ki ezek a hatalmas, plakátnyi méretű papírok, mintha valami vértitkos katonai bunker evakuációs tervét vésték volna rájuk. Meg volt határozva minden. Úgy értem: minden. Ki, mikor, hova, merre menjen, amikor véget ér a hatnapnyi írországi jelenés, és mielőtt jön a következő őrület egy országgal arrébb.

Részletesen le volt írva, hogy kinek melyik gépre kell majd felszállnia, ki fogja kivinni őt a repülőtérre, ki várja majd a célországban, satöbbi. Ennél valamivel részletesebb terv állt a többiek rendelkezésére. Mondjuk azokéra, akik a díszletként szolgáló egész kamionnyi aranyozott rudat összepakolják. Néhány óra alatt, ugye. Komolyan olyanok, mint valami sáskahad. Mindezt persze vérprofin és végtelenül lazán csinálják. Mindenki röhög, kedélyes, mosolyog, viccelődik. Persze, hogy ilyenek, hiszen gondoljunk csak bele: a világ szinte minden tájáról összeverbuválódott ez a megaméretű vándorvurstli. Vannak grúzok, franciák, amerikaiak, oroszok, ukránok, macedónok, románok, németek, angolok, olaszok... most tényleg soroljuk végig mindet? 19 nemzetiség jött össze.

A társulattal való, örökös utazással járó, egészen zaklatott és a végletekig kifacsart életmód túlélésének egyik kulcsa az, hogy nyitott, befogadó és legfőképpen rugalmas az ember. Máskülönben felőrlődik.

Születnek szerelmek, köttetett már házasság, meg barátság, de azért alapvetően mégis csak a világ legjobb művészeinek profi csapata az övék. Nem haverkodni jöttek. Megkapnak mindent, a legjobb körülményeket, a személyre szabott étrendet (néha sütit), a legjobb szakácsokat viszik magukkal, cserébe csak egy dolgot kell tenniük: a Cirque du Soleil szolgálatában állni. Vagyis minden este hiba nélkül a legjobbat kihozni magukból. Ha kell, akkor kétszázszor egy évben. Vagy kétszázötvenszer. Vagy háromszázszor.

Az elmúlt 30 évben a világ minden kontinensének összesen 271 városában járt a társulat Forrás: Kálló Péter

Ahogyan teszik azt a grúzok is. Hárman vannak a társulatban, a Varekai című darabban egy igen erőteljes blokk az övék. Naná, hiszen hazájuk néptáncát adják elő, ami gyaníthatóan a világ egyik legizgalmasabb néptánca. A földbolygó szinte összes kritikusa ódákat zengett már erről a műfajról, így hát talán nekünk már nem kell megejtenünk ezt. Ráadásul az egyik legizgalmasabb néptáncot a legjobbak adják elő. Mindhárman a Grúz Állami Táncszínház szólótáncosai voltak mielőtt csatlakoztak a világjáráshoz.

Egy valódi grúz ugrás Forrás: Hankó Viktor - Origo

Na, de álljunk meg egy röpke pillanatra! Hogyan kötődnek a grúzok a legújabb Cirque du Soleil darabhoz? Több mindent kell tisztáznunk. Először is azt, hogy

a Varekai névre hallgató előadást eredetileg 15 évvel ezelőtt mutatták be a társulat hazájában, Montréalban, azóta turnéznak vele a világban - például van olyan sminkes, aki hat éve úton van ezzel a darabbal.

(Érdemes tudni, hogy az ötezer főt foglalkoztató és majdnem az éves magyar GDP-vel megegyező évenkénti bevétellel gazdálkodó kanadai cirkusz tényleg egy hatalmas gépezet: van olyan csapat, amelyik éppen Kínában turnézik, van, amelyik Európában és van, amelyik odahaza Észak-Amerikában.) Szóval a Varekai úton van egy ideje. Mielőtt még arra gyanakodnánk, hogy ez valami fantázianév, gyorsan hessegessük el ezt a gondolatot. A Varekai egy cigány kifejezés, amely azt jelenti, hogy bárhol. Bár a cím cigányul van, a sztori sehogyan sem kapcsolódik a cigány mitológiához. Sőt, inkább a görögből merít. Legalábbis az elején. A show azzal kezdődik, ahol a mindenki által ismert sztori véget ér: Ikarusz túl közel repült a Naphoz, lezuhant, vagy inkább mondjuk úgy, hogy landolt. A landolás egy elvarázsolt erdőben esett meg, ahol egy igazán színes társaságba keveredett. Na ez az 50 színészt és zenészt megmozgató színes társaság annyira színes, hogy még a grúzok is ideférnek a maguk néptáncával. Hát így beszélgettünk ezzel a Tbilisziből származó trióval Dublinban, az egyik fellépés előtt.

És az övék csak az egyik a több mint 10 elképesztően változatos blokkból. Amely blokkhoz külön zene született, amely zenét természetesen egy zenekar élőben játssza el estéről estére. Azt talán mondanunk sem kell, hogy mindegyik blokkot elpróbálják. Mindenki elpróbálja a sajátját. Minden előadás előtt. Tehát majdnem minden egyes nap.

Forrás: Kálló Péter

A Varekai május 12. és 14. között a Budapest Arénában összesen öt alkalommal kerül majd színre. Hogy ki hogyan készül egy-egy előadásra, azt egy későbbi cikkünkben meséljük majd el.