Egy kézzel a földön állva

2017.05.16. 16:51

Elsétál előttünk egy bájos, csinos lány kecses léptekkel. Tetőtől talpig finom nőiesség, még talán valami gyermeki is rejlik benne, elbűvölő, ez az igazság. Mindenkire mosolyog, zavartan nevet, földre tekintget. Tényleg bájos, na. A báját mondjuk elég határozottan keretezi az elképesztően kidolgozott izomzata. Csak megigazítja a haját és már ki is rajzolódnak az anatómiailag tökéletes rostok. Két kezünket összetennénk, ha biológia tanárok lennénk - gond nélkül végig tudnánk mutogatni rajta minden apró összefüggést, amely megmozgatja a testünket. Persze a fizikum az egy dolog. A másik dolog az, amikor keresztülvonul a gyakorlásra kialakított, alkalmi edzőteremben, majd megáll a kikészített szerek előtt. Némi bemelegítést követően, ráhelyezi a kezét, erősen megmarkolja és innen az egész egy merő varázslat. Budapesten is találkoztunk a Cirque du Soleil társulatával.

Az imént említett hölgy Mishina Darina, aki egyébként az egyik főszerepet viszi a világ leghíresebb cirkuszi társulatának a Varekai (vagyis Bárhol) című darabjában. A sztori szerint az égből aláhullott Ikarosz konkrétan az általa alakított karakterrel esik szerelembe. Valóban karakterről van szó. A cirkuszi produkciókkal ellenétben itt ugyanis valódi szerepekről beszélünk. Bár az ember könnyen lehet szkeptikus, mondván, mi az, hogy az egykori tornászok és sportolók újabban már színészek is, de az a helyzet, hogy komoly színészképzésen esnek át a társulat tagjai a montréali központban, ráadásul hiába ügyes valaki, az nem elég. Ha ugyanis nem tudja előadni, eljátszani a szerepet, akkor nem tartanak rá igényt a kanadaiak. Még korábban, a dublini előadás próbái alatt beszélgettünk vele:

Hogy mennyire aprólékosan felépített egy-egy darab a Cirque du Soleil-nél, azt jól jelzi, hogy mennyire kidolgozott egy-egy karakter. Nem számít, hogy csak 5 percre, 15 percre bukkannak fel az egész előadás alatt, vagy esetleg végigkísérik a sztorit. Nagyjából olyan ez, mint a Gyűrű ura, vagy a Csillagok háborúja - ott még az árnyékba húzodott, senki által észre nem vett apró féregnek is enciklopédiányi története van.

Mankóval breakelni

Így például megvan a maga sztorija és a karakter mélysége a mankós breaktáncos esetében is. Aki látta az előadást, bizonyára emlékszik rá. Rövid, de annál emlékezetesebb szelet jutott neki. Raphael Botelho hat éve járja a világot a Varekai című darabbal (amely egyébként 15 éves már). Korábban egy hagyományos cirkusznál dolgozott, előtte pedig break-táncosként foglalkoztatták. Mielőtt a tánc felé fordult, capoeirazott - 12 éven keresztül. A Cirque du Soleil társulatához az addigi karrierje során elsajátított különböző műfajok elegye miatt vették fel. Keveri a breaktánc és a capoeira elemeket, ráadásul mindezt egy mankóra támaszkodva - elképesztően látványos. Azt mondja, hogy főleg azért csatlakozott ehhez a cirkuszhoz, mert tudta, hogy itt előny, ha valaki több mindenhez is ért. "Itt szinte mindenki 2-3 különböző dologban profi, mindenkinek sok izgalmas képessége van. Nekem is ez volt a legvonzóbb: összesűríteni az addigi tapasztalataimat és tudásomat. Éreztem, hogy ez valami nagyon jó dolog lehet! Így is lett. Azt hiszem, hogy megtaláltam azt, amit egész életemben kerestem."

Raphael a színpadon a Varekai című előadáson

Forrás: Perla Global Media (C) 2015

Bár, ahogy korábban említettük, hat éve turnézik már a Varekai-jal, azt mondja, hogy még mindig lát benne kihívást. "Ezt nem lehet megunni. Méghozzá a fejlődés miatt. Rengeteg trükköt lehet megcsinálni a mankókkal, messze nem hoztam még ki belőle mindent. Meg azért ne felejtsük el, hogy van egy saját karakterem, amely igenis él, lát, érez, hall. Ez az igazi kihívás: életre hívni őt és életben is tartani. Ez nem olyan, hogy csak úgy megtörténik magától és nem is úgy van, hogy hat éve ezt csinálom már, akkor biztos készen van és jó ez így. Ilyen nincs, hiszen folyamatosan fejlődik. Sosem lehetünk elégedettek. A körítés, a történet lehet, hogy ugyanaz, amit megelevenítünk a színpadon, de a figura közben fejlődik, másként beszél, egyre érettebb."

Egy kis tréfa a backstage-ben a fotós kedvéért

Forrás: Hankó Viktor - Origo

Raphael szerint rengeteg fejlődési lehetőség, rengeteg út rejlik még a karakterében. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy más darabokba is átkerüljön, így a személyiségének egy másik oldalát is megmutathatná. Most egyébként harcosként láthattuk őt a Varekai-ban, de ő úgy látja, hogy sokkal több van benne. Kérdésemre, hogy vajon nincs-e véletlenül több személyisége is azt feleli, hogy talán van. "De mégha így is van, én akkor is egy ajándéknak tekintem ezt az egészet. Nem csak a szerep miatt. Elég belegondolni akár abba, hogy mindössze ketten vagyunk a világon, akik ilyen produkcióra képesek vagyunk. Én és az a srác, aki ezt kitalálta."

"Elég belegondolni akár abba, hogy mindössze ketten vagyunk a világon, akik ilyen produkcióra képesek vagyunk. Én és az a srác, aki ezt kitalálta."

Forrás: Hankó Viktor - Origo

És, hogy mi a legnehezebb a munkájában? "A fejlődés illetve az, hogy mindig a 100 százalékot tudjam hozni. Minden nap. Meg ez nem csak arról szól, hogy jó vagy-e a trükkökben, minden nap meg tudod-e őket csinálni profin és hibátlanul, ez arról is szól, hogy hiszel-e benne változatlanul. Bármi is van veled és bármi is van benned, az a lényeg, hogy mindig a legjobbat akard adni a közönségnek. És szeresd elmesélni ezt a történetet. Nem könnyű az, hogy változatlan lelkesedéssel és szeretettel fordulj a történet felé éveken át. Itt nincs helye olyasminek, hogy "hé, már 6 éve ezzel foglalkozom, akkor gyerünk foglalkozzunk már végre valami mással is". Olyan ez a darab, mint egy könyv, ami kézről-kézre jár. Ugyanaz a történet, de mindenki másként értelmezi, tulajdonképpen mindenki hozzáírja így a saját fejezetét. Ez is ugyanilyen. Mindenki mást ír hozzá a történethez azzal, ahogyan reagál, ahogyan érez az előadásunk során. Viszont csak akkor lehet ezt a hatást elérni, ha mindannyian mélyen hiszünk a szerepünkben és ha szeretjük azt. Máskülönben elvész a varázs."

KORÁBBI CIKKEINK A TÁRSULATRÓL