Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kedves Néném!
Lehúztuk a redőnyt. Bezárt az Andrássy úti Ybl-palota. Nehéz ám ezt leírni! Innentől másfél évig biztosan nincs opera, balett, szimfonikus vagy kamarazene az Operaházban. 10.000 előadást teljesített az NDK alsó és felső színpadgépezet, tulajdonképpen hálásak lehetünk neki. Hangosan, lassan, egyszerűen és pontatlanul, menthetetlen aszinkronban és utóbb már nagyon fáradtan, de tette a dolgát. Most világklasszis szisztéma váltja le az akkor KGST-alapon összebuherált rendszert, ám akármilyen parádés is lesz, biztos nem fér bele még egyszer 33 év gyötrés a XXI. század színpadtechnikájába. Mert nemcsak kivenni, beletenni is kell, egyre gyakrabban, és amit a nevezetes Asphaleia öntöttvasas hidraulikája 95 éven át tudott, azt ma már a frissítések kora el nem viselheti. Ma már az állandóság a statikussággal egyenlő, a változatlanság lemaradás – a termékek életciklusa pedig irányítottan csökken.
És amit nem emelsz szakadatlan, az szakadatlan süllyed. Ez a mai nyughatatlan ember mottója volna? Nem, kedves Néném, dehogy, ez ugyanúgy a mindenkori Faustoké és Ikaroszoké, mint a mienk: a fajé, amelynél nincs semmi csodálatosabb. Igaza van, legközelebb a Csillagóra Gálára egy héttel az esemény előtt ráengedjük az érdeklődő opera- és balettrajongókat is. Nemcsak azért, mert jövőre az Erkel Színház lesz ezen évadzárásnak színtere. Azért is, mert be kellett látni: nincs az az intézmény, amely a jócskán kimerítő évad után képes lenne valamennyi dolgozóját és az ő családjukat bevonzani, akármilyen szépen is kéri – pláne egy kánikulai, vihar előtti nyomasztással terhes napon. Néném most ugyancsak lemaradt, és a szép gálaszámokat majd utóbb megnézi a tévében, de amiről beszéltem, ide szívesen ideírom. Hátha az sem minden tanulság nélkül való.
Mert volt egyszer egy Magyar Évad. Soha nem lesz ekkora palettája nemzeti kultúránk operai és balettszeletének. 24 művet játszottunk el, 21 továbbiról szerveztünk előadást, 5 ősbemutatót és egy magyarországit is tartottunk. Aki észrevette ügybuzgalmunkat, sosem lát ennél gazdagabb felhozatalt, ismerem az elmúlt 133 év summáit, ebből béljóslok. Tudom is, mert látom az eredményeket, de a számokról később, amelyek könyörtelenül megmérnek minket, és mégis, képesek egyszerre elbizakodottá és elkedvetlenedetté is tenni. A Magyar Évad és a MagyarFeszt csalódást keltő és őszinte, igaz kép. Kijózanító a tükörbe néznünk, amelyet az Opera állított. Magyar vagyok, tehát érintett. Megírtam már: Verdi, Wagner, Bizet vagy Csajkovszkij mindig telt házakat vonz – a magyar zene, a saját identitásunkat képző erő egyik legfontosabb eleme bezzeg nem igazán. Olyan is az identitásunk. A Nemzetközi Wagner Társaság Konferenciája eljön, Mario és a varázslót néz, meg Kékszakállút... Köszönőlevelet írnak, elolvadtak... Mi nem jövünk el, nem nézzük, s ha mégis, gyalázkodó sorokat címezünk, sőt akkor is, ha nem jöttünk el... Hát... ebből nem sok jó tud kisülni. Illetve dehogynem, 2017. november 7-én bemutatjuk az 53 CD-t tartalmazó MagyarOpera200 nevű boxunkat, amelyet minden kis közkönyvtárhoz és zenei intézménybe eljuttatunk. 2011 óta szisztematikusan készítjük belé a felvételeket, s a MagyarFeszt alatt is vagy 20 lemezanyagnyi gyűlt ebbe – az utómunkák egész nyáron folynak, nem beszélve a pótkötetekről, amelyeket a következő években veszünk majd fel. Az Opera így igyekszik dokumentálni az elődök és a kortársak opuszait – a jelen legjobb művészeivel és házhoz szállítva a pakkot! Hajrá, mi magyarok!
Néném is mindig kérdezte: miért kell ennyi premier? Mert felemel, átüt, észrevétet, megmér. Munkát szab: fedezz fel valamit, tanulj meg valamit, vagy tanulj újra valamit, és csodálkozz rá megint... Mondom, amit nem emelünk szakadatlan, szakadatlan süllyed. Egy Batsányi módjára „vigyázó szemünk amúgy is Párizson tartjuk", ahol idén 18 egész estét nagytermi saját premier volt a két színházban A mi számolási módszerünkkel: 12 teljes estéig jutottunk. Jövőre 11. (Párizsban 12., viszont repertoárban nagyot verünk rájuk, hisz ők összesen 40 produkció alatt maradnak, mi 46 félével büszkélkedhetünk.
Minden emelkedett. 584 ezer néző a két színházban! Külső helyekkel együtt több mint 600 ezer! Nem a számok kedvéért játszunk, de a Bachtrack elhelyezett minket a térképen. Mi együtt kihoztuk ebből, amit lehet: a nézők figyelme után most várjuk a döntéshozók figyelmét.
Így fejeztem be az első szpíkeri lehetőséget, és most indul a kitüntetések kiosztása, ám ennek története már ékesítse/lényegítse e kevél második felét, amit jövő héten küldenék.
Addig is viszont várom elmaradhatatlan kérdéseit, kák szálávej létá!
Szilveszter
