Ha egy helyre engedsz sok jó zenészt, abból valami jó szokott kisülni

2017.07.15. 21:08

Hét éve kezdték, mert szerettek volna egy saját fesztivált. Az indulásnál még volt bőven jazz is a világzene mellett, de ma már leginkább csak utóbbiról szól a Babel Sound Fesztivál. A zene mellett pedig fontos szerepet kap a másik ember, a másik nemzetiség, ország kultúrája, ráadásul tökéletesen interaktív módon. És ez nem csak a közönségre vonatkozik, mert a fesztivál fellépői ugyanúgy becsatlakoznak egymás programjaiba, a tematikus napokon pedig a közönségen kívül egymásnak is főzik az ételeket. A fesztivál kommunikációs igazgatójával, Viszt Viktorral beszélgettünk arról, hova jutott hét év alatt a Babel Sound.

Remélem, nem veszi sértésnek, de amennyire meg tudom ítélni, nem úgy néz ki, mint egy világzenész... Éppen ezért lennék kíváncsi, hogy miért pont a világzenéhez nyúltak, mikor hét évvel ezelőtt először megrendezték a Babel Sound Fesztivált?

Valóban nem vagyok az, igazából rockzenész vagyok. Az egész úgy jött, hogy a cégünk alapvetően rendezvényszervezéssel és rendezvénytechnikával foglalkozik. Számos fesztiválon közreműködünk ebben a formában, és annak idején, több mint hét évvel ezelőtt, arra gondoltunk, hogy

lehetne nekünk is egy saját fesztiválunk.

Úgy alakult, hogy először főleg a cégtulajdonosok baráti köréből válogattunk fellépőket, ahol leginkább a világzene, az alternatív és a jazz volt a fővonal, aztán ez az évek alatt letisztult, és most már szinte csak világzenei előadónk van, leszámítva pár jazzistát.

Viszt Viktor, a Babel Sound fesztivál kommunikációs igazgatója

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A fesztivált tavaly és idén is Balatonbogláron rendezik. Mondhatjuk, hogy a Babel Sound otthonra talált?

Azt is mondhatnám, hogy ha már Babel és világzene, akkor az állandó vándorlással sincs gond, de reméljük, hogy Balatonboglár végleges lesz.

Volt valami különösebb oka a vándorlásnak?

Korábban Balatonlellén voltunk, amit egyébként nagyon szerettünk, de ott egy városrendezési dolog miatt kellett váltanunk. Szerencsére nem kellett messzire mennünk Balatonboglárig, mivel szinte ugyanarról a településről beszélünk. A legelején pedig Fonyódligeten voltunk, az ifjúsági táborban, most pedig második éve leszünk Bogláron.

Ha jól tudom, a fesztivál idén lesz először teljesen ingyenes... Hogy lehet ezt megoldani?

Igen, idén teljesen ingyenes lesz. Korábban voltak ingyenes és nem ingyenes programok egymás mellett a fesztiválon. Az esti koncertek eddig mindig fizetősek voltak, a napközbeni, főleg kulturális, nem feltétlenül zenei programok pedig ingyenesek. A lemezkiadás sem üzlet, hanem inkább egy

kulturális kötelesség most már, hogy fennmaradhassanak bizonyos műfajok és előadók.

Ugyanez van a Babel Sound fesztivállal is. Egyfajta mecénás tevékenység a cég részéről, társadalmi szerepvállalásnak is mondhatnám.

Azt lehet tudni, hogy hányan dolgoznak ezen a fesztiválon? A szervezésben, bonyolításban? És persze mekkora munka ez?

Nagyon nagy munka, évekig tart a fellépők megszervezése. Van egy stábunk, amely járja a nemzetközi világzenei expókat, például a WOMEX-et. Ők mindig ott vannak, és a showcase koncertek alapján döntik el, hogy kit lehetne meghívni a következő fesztiválra. Ezután pedig egy hosszabb tárgyalás kezdődik, amin már a menedzsment is részt vesz, és eldől, hogy valóban meghívunk-e valakit.

Azt nehéz lenne megmondani, hogy pontosan hányan dolgozunk ezen, mert van sok külső segítő is. De nagyjából húszan veszünk részt a szervezésben. Ebbe nyilván nem tartoznak bele azok a zenészek, akik külföldön segítenek. Mert fontos célunk, és egyre inkább sikerül is elérnünk, hogy a Babel Sound egy nemzetközi közösséggé váljon. Ilyen módon a fesztiválon fellépő zenekarok, zenészek újabb és újabb fellépőket ajánlanak nekünk. Ami azért is jó, mert fontosnak tartjuk, hogy évről évre új produkciókat mutassunk be a közönségnek, ne az előzőket ismételjük.

Mennyire szigorú az ars poetica, hogy nincs ismétlés?

Nem mindig jön össze, vannak azért visszajáró fellépőink, de az biztos, hogy nagy produkciót nem szeretünk ismételni. Rossz példával élve nem az a fesztivál vagyunk, ahol minden évben főzenekar a Tankcsapda. Holott személy szerint én is nagyon szeretem őket. Az ismétlés minimalizálása mellett a másik fő szempont nálunk, hogy igyekszünk olyanokat meghívni, akiket más fesztiválokon nem láthat a magyar közönség.

„A fesztivál híre szájhagyomány útján terjed külföldön”

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A szervezés könnyebb lett valamennyire a fesztivál történetének hét éve alatt?

Annyival biztosan, hogy a külföldi menedzsmentek látják már a fesztivál múltját, ezért nagyobb a bizalom az irányunkba.

A szervező csapat nyilván nem volt ekkora hét évvel ezelőtt...

2010-ben körülbelül tízen kezdtük el. És a szervezési könnyebbségeket talán kifejezi, hogy tavaly már szabadidőm is volt a fesztiválon, tudtam nézni koncerteket, kötetlenül beszélgetni a zenészekkel, meg fürdeni a Balatonban.

Az nagyon naiv elképzelés, hogy ez a fesztivál az első néhány óra, vagy az első nap után szépen elindul a maga lábán?

Én a Szigetről gondolom ezt. [nevet] Nagyon sok a munka, mert még a legkisebb rendezvényen is vannak váratlan helyzetek, és hirtelen megoldandó technikai vagy emberi problémák. Például 2012-ben a helyszínen derült ki, hogy az egyik stageroad nem tudott eljönni, így én ugrottam be helyette, és az összes többi feladatom mellett csináltam az egyik délutáni színpad mikrofonozását, átszereléseit.

Akkor lehet, hogy csak az én fantáziám indult el túl nagy lendülettel a tavalyi videó alapján...

Az mondjuk, hozzátartozik, hogy tavaly tényleg nagyobb volt a programban a szabadság. Napi szinten meg voltak határozva a napközbeni programok, és mi

valóban bábeliként képzeltük el.  

Tehát ha az adott művész éppen délután 4-kor szerette volna tartani a tánc workshopot, akkor ő akkor tartotta. Ez nagyon jó volt a művészeknek, de a közönség így egyáltalán nem tudott tervezni. Úgyhogy idén szorosabb a terv, órákra le van bontva a program, ahogy más fesztiválokon is.

Hét év után mennyire keresik ezt a fesztivált? Van-e már esetleg presztízse a művészek között?

Mondhatom, hogy igen. A fesztivál híre szájhagyomány útján terjed külföldön. Mi nagyon erősen építünk arra, hogy a zenészek jól érezzék magukat. Nálunk nem az történik, hogy 6 órakor megérkezik a fellépő, 8 órakor játszik, aztán felveszi a gázsit, és hazamegy. Hanem legtöbbször már a fesztivál első napján megérkeznek. És már egy hónappal előtte

kérdezgetik, hogy kik lesznek ott, kikkel lehet majd jammelni.

Mert a világzene az egy nagy közösség, de körülhatárolható, ezért fordulhat elő, hogy a Babel Soundon két olyan zenész találkozik, akik mondjuk, már évek óta ismerik egymást, de még egyikük sem járt Magyarországon. És akkor itt zenélgetnek, maradnak a fesztivál végéig, nagyon jól érzik magukat. Tavaly a fesztivál után nagyon sok zenekar írta ki a saját vagy a mi Facebook-oldalunkra, hogy ez volt a legjobb fesztivál, ahol valaha jártak. Pedig világlátott emberekről van szó. Az egyik korábbi fellépőnk azt nyilatkozta – azt hiszem, egy portugál lapnak –, hogy ez az egyetlen fesztivál, ahol nem azt látta megérkezéskor, hogy a főszervező ideges és éppen üvölt valakivel telefonon.

„Headlinder fellépőt nem szoktunk ismételni”

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mivel várják őket a zenélési lehetőségen kívül?

Korlátlan ellátást és szállást is kapnak egész hétre.

Milyen szolgáltatások vannak a fesztiválon? Vannak szokásos gasztro helyek?

Nincsenek árusok, ingyenes kóstoltatás van minden nap. Ilyenkor legtöbbször maguk a zenészek, de legalábbis valamilyen natív szakács főz, és abból kóstolhat a közönség. Ez azért is izgalmas, mert tényleg azt a nemzetiségi ételt ehetjük, amit ők maguknak is főznek. Hogy mondjak néhány példát, Amir Gwirtzman, egy fúvós zseni főz az izraeli napon, az olasz napon pedig Cosimo Epifani, az Acquaragia Drom együttes egyik barátja. Szóval ez egy olyan közösség, ami

nem csak a közönség felé interaktív, hanem a zenészek is interaktívan kiveszik a részüket.

A saját kultúrájukat terjesztik, ismertetik ilyen módon is. Van például egy híres szenegáli művész, Ibrahima Cissokho, aki tavaly fellépett a fesztiválon. Nagyon jó hangulatú koncertet adott, és annyira jól érezte magát, hogy idén is akart jönni. A munkatársunkkal a WOMEX-en, Spanyolországban találkozott, és mondta neki, hogy idén is jönne. De mivel headlinder fellépőt nem szoktunk ismételni, úgy egyeztünk meg, hogy jöhet, de nem fellépni, hanem az afrikai napon ő főzi majd a tradicionális ebédet.

Hangulatkép a tavalyi Babel Sound Fesztivál egyik jammeléséről

Forrás: Babel Sound

És mit lehet inni? Lesz itatás is?

Borkóstolók lesznek izraeli és bolgár borokból, a hollandok pedig kézműves sört kínálnak, ahogy tavaly is.

Milyen családi programok lesznek, amikben a fiatalabbak is részt vehetnek?

Lesz például olasz tésztakészítő foglalkozás. Nem megfőzzük a tésztát majd, hanem meggyúrjuk, de lesz velencei maszkkészítő tanfolyam is. A görög sátorban lesz négyszemélyes sakk. De ha valaki kicsit lazábbra veszi, akkor beöltözhet görög félistennek vagy bölcsnek. Aztán lesz görög mitológiai kvízjáték, és rengeteg táncot is lehet tanulni. Komoly hangsúlyt fektetünk a családi programokra, úgyhogy mindennap délelőtt 10-kor kezdődik az Évkerék társulat programja a Gyerek Sátorban. Ők tavaly is elképesztően jól vonták be a gyerekeket az előadásokba. Itt nem csak hallgatni és nézni lehet a dolgokat, hanem

királyfivá és királylánnyá lehet változni.

És szinte minden nemzetiségi programban is van gyerekprogram.

Gondolom, hangszereket is ki lehet próbálni... Vagy legalább közelebbről megnézni.

Persze, hangszersimogatás az mindig van. Tavaly is volt, idén is lesz. Úgy láttam, hogy a gyerekek nagyon szeretik az afrikai ütőhangszereket. A szüleik néha kevésbé, amikor már jó ideje ütik. [nevet] De tény, hogy mindig nagy sikert szokott aratni.

„Ezzel a fajta zenéléssel, amikor a művészek leülnek és szabadon zenélnek órákon keresztül, szinte sehol nem lehet találkozni”

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi a szervezett és a spontán programok aránya?

Tavaly egész nap ment a buli, a jamsession a Babel Campben, ahol a zenészek nagy része lakott. De idén a fellépők egész nap a fesztivál területén, azaz a szabad strandon lesznek. És biztos vagyok benne, hogy este, a nagyszínpados koncertek után most is beindul a közös örömzenélés. Nem ritkán

húszan-harmincan zenélnek együtt, akár hat különböző országból.

Akinél pedig nincs hangszer, az táncol, énekel, tapsol, valahogy hozzáteszi a saját ritmusát. Ilyenkor a közönség más formában is találkozhat a zenészekkel, mint általában szokott. A legtöbben a koncerteken találkoznak a zenészekkel, néhányan tisztában is vannak a próba fogalmával, de ezzel a fajta zenéléssel, amikor a művészek leülnek, és szabadon zenélnek órákon keresztül, szinte sehol nem lehet találkozni. Ez is a fesztivál egyik legizgalmasabb, nagyon egyedi vonása.

A látogatók száma hogyan alakult az eddigi hét év alatt? És van-e valamilyen cél e téren, vagy azt már el is érte a fesztivál?

Évről évre növekedett, és szeretnénk is még egy kicsit nőni. De tény, hogy úgy lőttük be a fesztivált, hogy ez nem egy tömegrendezvény. Egyébként azt gondolom, hogy a tematikája miatt sem kell majd kordonozni, hogy ne jöjjön be több ember. Bár akkor sem lennék szomorú. [nevet] De valószínűleg ahogy egy-egy szórakozóhely is be tudja határolni a célcsoportját a programjaival, úgy a Babel Sound tematikája is jól meghatározza azt a kört, akik szeretnek egy picit aktívabban kikapcsolódni nyáron. Szeretnek kulturális körutazást tenni, egyfajta tapasztalatszerzéssel, izgalmas tanulási folyamattal is összekötik a szórakozást. Azt hiszem, hogy ez, vegyítve a világzenével, kiválasztja a saját közönségét.

Nem csak este vannak koncertek

Forrás: Babel Sound

Tudom, nehéz kiemelni bármit is egy egyhetes fesztiválból, de biztos van, ami egyből eszébe jut az idei kínálatból.

Idén olyan izgalmak is lesznek, mint Viktor Kiss, szerbiai fémszobrász, aki ott, helyben fog fémszobrot készíteni. Igaz, hogy mi a halk programok közé tesszük az ilyen prezentációkat, de lesz ott flex is, és mindenféle fémvágó eszközök is meg fognak szólalni. [nevet] Idén újra fellép a holland Bangladesh együttes. Nekik tavaly

akkora sikerük volt a fesztiválon, hogy nem engedték haza őket,

hanem a fesztivál után Budapesten is elő kellett adniuk a produkciót egy művész közösségben. Persze szívesen tették. Különleges az előadásukban, hogy van egy saját, 100 négyzetméteres sátruk fehér textilből. Ezt felfújják, és azon belül játszanak elszállós, chilles zenét hang drumon, trombitán, mindenféle hangszeren. Saját elmondásuk szerint nem is a zene a lényeg, amit játszanak, hanem sokkal fontosabbak azok a rezgések, az a pulzálás, amit a közönség átél a sátoron belül. Vagy akár kívül, mert tavaly is nagyon hamar megtelt, és sokan kintről élvezték az előadást.

Láttam a fesztivál honlapján egy beszédes térképet, amin látszik, hogy a világ mely tájairól érkeztek eddig a fesztiválra. Idén ki jön a legtávolabbról?

Idén vártunk egy argentin csapatot. Onnan még nem volt fellépőnk, de sajnos két hete lemondták, így kapóra jött egy régebbi vendégünk, a chilei Subhira Band. Ők éppen európai turnén vannak, úgyhogy meghívtuk őket. Rajtuk kívül még egy chilei formáció lesz, a Golosa La Orquestra. Ők most jönnek először. Egyébként ez is úgy alakult ki, hogy a Subhira hírét vitte a fesztiválnak Chilében. A tavalyi Babel Soundon megismerkedtek a szerb Naked együttessel is, akiket idén februárban hívtak meg Chilébe turnézni. A Subhirát pedig az olasz Oi Dipnoi hívta át Szicíliába. Szóval ilyen együttműködések alakulnak ki, és amúgy ez az egyik célja is a fesztiválnak, hogy nemzetközi kulturális együttműködések alakuljanak ki, új értékek jöjjenek létre. Ha egy helyre engedsz sok jó zenészt, abból valami jó szokott kisülni. És mi ezt próbáljuk csinálni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK