Kulissza 8. Somogyvári Rudolf, akiről Aczél György „mindent tudott”, ezért száműzte

2017.07.23. 21:00

A művelt budai polgárfiú előbb szalondarabokban brillírozott. Szovjet hadifogsága idején hivatása mélységeiben is elmerült. Tábori színházat alapítva rabtársainak is segített a túlélésben. Hazatérése után pártfunkcionáriusok száműzték vidékre, rehabilitációját követően a puszta sors bánt vele szűkmarkúan. Generációjának egyik legerősebb tehetsége a Vígszínháznál töltötte utolsó éveit, ott ismerte meg a színházban is fellépő LGT tagjait. Presser Gábor írta a színész halála után az „Egy megkésett dal" című számban: „Cikkek jelentek meg sorra, / Persze mindegyik dicsért, / Most csak jó kritikát kaptál / a befejezett szerepért. / És még megtudhattam rólad, / Amit nem tudhatsz meg már, / Mindig barátságból szidtak, / S csak barátokat bántottál." Somogyvári Rudolftól máig is gyakran idézik klasszikus mondatát: „Lemegy a függöny, és az ember mehet vissza az életbe félni."


Ketten egy ellen

Amikor kiosztják este a postát, annyi illatos levélke szól Somogyvári címére, hogy azt bármelyik bonviván megirigyelheti. A színház szempontjából ez fontos. Muráti Lili összegezte így impresszióit 1942-ben egy színházi lapban annak kapcsán, hogy Somogyvári Rudolf átvette a vígszínházi elfoglaltsága miatt távozó Páger Antal szerepét a budapesti Andrássy Színházban az Egy nap az élet című előadásban. Muráti Somogyvári partnere, másrészt a teátrumot igazgató Vaszary János felesége volt. Somogyvári Rudolf sármját a kassza szempontjából is fontosnak tartotta.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Somogyvári csupán huszonhét éves. Megretten picit, amikor rábízzák a nagynevű Páger szerepét. Somogyvári Rudolf érett színészként úgy fogalmazott pályakezdő éveiről: Akkoriban az önkifejezést éreztem legfontosabbnak a színjátszásban. Magabiztosan mozgott már a színpadon, de még úton volt a mélységek felé.
Skoda Rezső néven anyakönyvezték 1916. november 30-án. Budai, polgári családban született. Apai nagyapja, Skoda Ferenc császári és királyi tábornok volt. Édesapja, Skoda Rudolf ugyancsak katonatiszt, aki nevét később Somogyvári Rudolfra változtatta. Édesanyja Ott Terézia, aki főként arra ügyelt, hogy a gyerekek – Rezső mellett Egon és Marianna – tisztesen abszolválják, amit koruk szerint éppen abszolválniuk kellett. Rezső sem hozott rá szégyent, nem csupán rendesen tanult, de rajzkészségével is kitűnt.
Rezső amúgy inkább szemlélődő típus, de nem retten meg, ha adott alkalommal el kell mondania egy verset. A sport is vonzza, gimnáziumi évei alatt sokat evezett, úszott. Évekig bokszolt is: introvertált karaktereknek abban főként a védekezés az erősségük. Néha persze ők is belefutnak nagy ruhákba: az ifjú Rezső egy vesztes meccs után olyan állapotban tér haza, hogy anyja sem ismer rá. Akkor rájön: kidolgozott alakjához nem passzolna egy torz arcmás. Felhagy az ökölvívással, és maturálva úgy dönt: megpróbálkozik a színészettel. Vonzza a festészet is, mégis úgy érzi: a színpadi jelenlét inkább csitíthatja hajlamát a magába fordulásokra. Festeni pedig bármikor lehet.
Édesanyja pártolja fia ötletét, atyja nem. De ketten vannak egy ellen.

Csortos Gyula becézései

Rezső, pontosabban már Somogyvári Rudolf, 1937-ben az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának utolsó éves hallgatójaként kapja első jelentősebb szerepét a Magyar Színházban. Sándorkát játssza Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjában. Olyan partnerek mellett, mint Makay Margit, Törzs Jenő, Titkos Ilona, Pethes Ferenc, Bilicsi Tivadar.
A színészképző elvégzése után egy-egy évadra szerződteti a Magyar Színház, majd a Belvárosi Színház. Később vidéki városokban lép színre, mely lokációk a polgári világ fakuló korszakában sem jelentenek még pályaszélt.
Hamar népszerű lesz a közönség és a színésztársak között.

Eleganciája, reális, feszes játékán is átsejlő egyedi karaktere, férfias megjelenése megindítja az illatos levélkék áradatát. Kollégáival közben tisztelettudó, egyben szellemes.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Játszott Pécs, Miskolc, Debrecen, Kassa teátrumaiban, hosszabb időt töltött a szegedi színházban.
Egy nyaraláson pedig szerelembe esik egy szép osztrák lánnyal – Balatonmáriafürdőn bérelt villát egymás közelében a két jómódú, kultúrakedvelő család –, aki jó nevű divatlapok tudósítója.
Ami pályája következő állomásait illeti: 1942-ben tért vissza Budapestre, hogy az Andrássy Színházban átvegye Páger szerepét, majd '43-ban megkapja a fiatal Napóleont Hermann Bahr Joséphine című darabjában. Az öregedő Moustache-t Csortos Gyula alakítja, aki kezdetben háborog, hogy Somogyvári személyében „zöldfülű fajankót" is a nyakukba sóztak.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Csortos eleinte csak Nusinak szólítja Somogyvárit – kolleginájuk, Somogyi Nusi után szabadon.A gúnyolódás a próbák alatt becézéssé enyhül. Az ifjú színész és öreg színházi mogul között barátság szövődik. Csortos és Somogyvári gyakran ücsörögnek a pesti kávéházak teraszán, hogy átbeszéljék a színház és az élet dolgait. Ábrándozás, a jövő latolgatása a lángoló világ parázsló szegletében.
Somogyvári Rudolf még hallani véli a pezsgőspalackok pukkanását a bálon, ahol szépségkirálynővé koronázták lánytestvérét. Még érzi a pillanat komolyságát, mikor eldől, hogy fivére a mérnöki pályát célozza meg. Még reméli, hogy hamarosan ott állnak az oltár előtt a szép, osztrák Lizivel. A színész még hinni szeretné, hogy ismert közege fennmarad.

Fotó: Szabó Gábor - Origo


1945-ben hívják be katonának. Az alapkiképzésen korábban átesett, most rövid szakosító következik: páncélos, utász, légvédelmi tüzér. Aztán: irány a front.

Isten küldte közénk!

Somogyvári Rudolf '45 kora tavaszán esett hadifogságba Baskíriában. Fogolyléte szakmailag is meghatározó epizódját utóbb így idézte:Több ezredmagammal voltunk, nehéz körülmények között. Egyszer csak hívat a táborparancsnok: hallotta, színész vagyok, estére rendezzünk koncertet. Mondtam, hogy én nem szoktam énekelni. Erre mondta, hogy nem zenéset, prózait. Hozzátette: maga katona, ez pedig parancs. Összedugtuk a fejünket néhányan, felidéztünk pár tréfát, vidám számot. Megkezdődött az előadás, ott ültek a megviselt, fáradt emberek, és csend volt a nézőtéren. Komor csend. Amikor vége volt, még mindig nem hallatszott egyetlen hang sem. Eltelt egy perc, talán kettő is ebben a feszült csendben. Ott álltam riadtan, és az járt a fejemben, hogy valami retteneteset követtünk el ezzel a mókázással. És akkor valaki szaggatottan, öblösen nevetni kezdett. Aztán egy másik, harmadik, végül az egész tábor, hahotáztak, kacagtak az emberek, olyan önfeledten, hogy a könnyük kicsordult. Akkor éreztem talán először, hogy a színjátszás több mint a színész önkifejezése.Somogyvári Rudolf elérkezett a mélységekig.
Egy nap kirendelik a Baskír Nemzeti Színház helyreállításához. A lerombolt kulisszák között dönti el: tábori színjátszó kört alakít, amelynek vezetője, színésze, díszlet- és jelmeztervezője lesz. A fogolytársaknak tréningeket tart, színműveket tanít be fejből. Operetteket, humoros darabokat játszanak.
Az Ufaban létrejött tábori színház akkor is tovább működik, amikor tagjait áthelyezik a kijevi „nagytáborba". Az előadások között Somogyvári anekdotázik, kifogyhatatlan a Csortos történetekből. Néhány transzcendenciára hajlamos fogolytársa rendre mondogatja: „Isten küldte közénk!"A tábor Rudiját megszeretik az oda bejáró baskír, orosz családok is.Somogyvári Rudolfot végül négy év után szabadon engedik.
A tábori előadások segítették a túlélést, ám önmaga árnyékaként, testileg-lelkileg megroppanva indul a hazája felé.
1949-et ír a naptár: Rajk László koncepciós perének és kivégzésének éve. Kikiáltják a Magyar Népköztársaságot, amelyben törvény szerint „minden hatalom a dolgozó népé".
Somogyvári Rudolf budapesti lakását feldúlva, kirabolva találja. Személyes holmijai, könyvei, ruhái odavesztek. Lizáról évtizedekig nem hall majd. Volt kollégái azonban díszes, köszöntő transzparenssel várják.

Somogyvári Rudolf kollégáinak transzparenseFotó: Szabó Gábor - Origo

Kezdődhet a játék: budai úri fiúnak lényegében elölről.

A szemüvege mögé bújó kisember

A hadifogságból hazatért Somogyvárinak a groteszk iránt jó érzékű, amúgy mélyen humánus rendező, Apáthi Imre ajánl szerződést a Vidám Színháznál. Majd a Fábri Zoltán vezette, gyerekelőadásokra szakosodott Úttörő Színházhoz kerül, amely az Egri István igazgatta Ifjúsági Színház kamaraszínpada.
Nem sokkal később Egrit a Petőfi Színházhoz irányítják főrendezőnek. Somogyvári Rudolf is a társulathoz igazol.
Akkoriban gyakran játszott negatív figurát. A párt kultúrilletékesei szerint a „dekadens" eleganciát sugárzó Somogyvárihoz az osztályellenségek és idegen rabtartók figurái passzolnak.Az igazi színházcsinálók azért másféle karaktereket is rábíznak. Apáthi Imre 1953-ban osztja Somogyvárira A kőszívű ember fiaiban a szolid, gátlásos Jenő szerepét. Somogyvári így írt erről egy akkori levelében:Sokat köszönhetek a zseniális Apáthi Imrének. Ő látta meg bennem a szemüvege mögé bújó kisembert.Akkori filmszerepeiben azért rendszerint fő gonosz: osztrák császár az 1953-as Rákóczi hadnagyában, az 1955-ös Gázolásban pedig amorális, antivilágot képviselő öttusabajnok.
Somogyvári Rudolfnak pályakezdése óta szokása volt próbaszünetekben rajzokat készíteni a színházi büfékben. Karikatúrákat a kollégákról, vagy önmagáról. Máskor a próbált darab jeleneteinek elképzelt mozgásait vetette papírra, szcenikai ötleteket skiccelt fel. A szövegkönyvbe pedig egy-egy mondata mellé rajzolt gesztusokat, mintegy rajzban kommentálva az adott szituációt.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Apáthi Imre azonban egyszer megemlíti: a rajz megakadályozza a színpadi továbbgondolkodást, pedig a színház az örök újrakezdés művészete. Onnantól Somogyvári alig rajzolt a szerepmondatai mellé, és a darabbal kapcsolatos egyéb vázlatai is ritkulnak. Ám más grafikákat továbbra is készít. Ahogy egy-egy hétköznapokat kommentáló félmondat is rendre kiszalad belőle a színházi büfében. Arról, hogy mit gondol a szovjetekről, a „bakaszagú" elvtársozásról. Az 1956-os forradalom kitörésekor egyhangúlag választják a színház Forradalmi Tanácsának elnökévé.

Ablakpár a Hollán Ernő utcában

Somogyvári Rudolf a forradalom napjainak nagy részét az újraindult karrierje után vásárolt Hollán Ernő utcai lakásában tölti. A szemközti ház egyik ablakpárját bámulja. Amelyből egy gyönyörű, tizenöt éves leány néz vissza a negyvenéves színészre.

Somogyvári Rudolf rajza MarirólFotó: Szabó Gábor - Origo

Somogyvári Rudolf 1956-ban már nős. Abban az évben születik első gyermeke, Péter. Felesége Parragh Éva színésznő, akit még szegedi éveiben ismert meg. Somogyvári férfiként is kilúgozva tért haza a hadifogságból, hajdani sármjához fiának anyja segítette visszatalálni. Próbál megfelelni az új helyzetnek: férj, apa. Másfelől: háború, hadifogság, ellopott évek az életéből. Most újra rajongott művész. Aki azt is tudja már: a végzet folyton ott toporog a küszöbön.
Somogyvári Rudolf előbb csak nézegette a szemben lakó kislányt, aztán óhatatlan összefutnak az utcán, villamoson. Előbb egy autogram, pár futó mondat. Aztán több. Kiderül: Mari nem csak szép, hamvassága mellett története is van már. 1941-ben született. Magyarországon még nem tombolt a háború, de családja már rettegésben élt. Édesapja szülei 1944-ben öngyilkosok lettek. Édesanyja szüleit Auschwitzban pusztították el. Marit és testvérét keresztény családok fogadták be. Máshol rejtőzködő édesanyjuk rohant át rendre a városon a bombatámadások után, hogy megnézze, vajon állnak-e még a házak, melyekben gyerekei bujkálnak? Mari mégsem tragikai alkat.

Somogyvári Rudolf színművész özvegye ad interjút sukorói otthonában 2017 július 5-énFotó: Szabó Gábor - Origo


Meséli a színésznek: jó emlékei is vannak a háborúról. Csuda volt például, amikor lement az óvóhelyre egy katona, és adott neki egy doboz csokoládét. A bakfis azt is elmondja: jó volt úttörőnek lenni, imádta a piros nyakkendőjét. Kiderül az is, Mari édesapja Iványi-Grünwald Bélánál tanult festeni, de a megélhetés miatt végül a mérnöki hivatást választotta. Mari maga is artisztikus alkat, apjához hasonlóan szépen rajzol, de ugyancsak praktikus okból iratkozott a gépipari technikumba. Szó esik arról is: Mari édesapja húsz évvel idősebb az édesanyjánál.Rudolf és Mari viharos, széles amplitúdójú történések után lettek egy pár. Korkép: a színész a családjától elköltözött, lánytestvére, Marianna Táltos utcai lakásában lakott, téglákra fektetett deszkalap volt az ágya. Marianna polgári otthonát több albérlő lakja akkor, az egykori szépségkirálynő előbb a Kossuth moziban jegyszedő, majd a Sportkórházban raktáros. (Végül százhalombattai panelban ér véget élete, amelyet – ismerői szerint – végig derűvel abszolvált.)

Tudják, amit tudnak

Somogyvári Rudolf az 1956-os forradalom idején privát életével volt elfoglalva. Csakhogy a forradalom leverése után azonnal eltiltják a színházon kívüli feladatoktól. Ifjú szerelmével napi tíz forintból élnek, zsemle, parizer, palack tej. Jegyességük első éveinek luxuseseménye: megisznak egy pohár malagabort a Móricz Zsigmond körtér egyik presszójában.
Dafke boldogok.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Bár Somogyvári Rudolf nem csak „ellenforradalmi" aktivitásáért – részleteiről sosem esik szó, a Hollán Ernő utcai ablakpárkány nem igazán volt forradalmi tűzfészek – számíthat újabb retorziókra. Hanem azért is, mert híre megy, egy akkori cikkben is megírják: közeli rokona vitéz Somogyváry Gyula "irredenta" írónak. Ami utóbbit illeti (korkép): a Freissbergerként született író három évig szolgált az olasz, román, orosz fronton az I. világháborúban. A kommünt okolta Trianonért, és Gömbös Gyula híve volt. A Magyar Rádió és Távirati Iroda irodalmi igazgatója volt, amikor náciellenes megnyilvánulásaiért az 1944-es német megszállás második napján a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. 1945-ben tért vissza. Elbocsátották állásából, majd pár évre rá Kistarcsára deportálták, lányát pedig – akinek semmi köze nem volt apja politikai működéséhez – koholt vádakkal tíz évre a Gulagra. Vitéz Somogyi egyik unokája, aki nagyapja halála után született, a rendszerváltás után azt állította (korkép): Somogyvári Rudolf színészhallgatóként felmenőjük iránti tiszteletből változtatta nevét Skodáról Somogyvárira.
Csakhogy ez nem igaz. A színész özvegyétől is úgy tudjuk: Somogyvári Rudolf édesapja döntött úgy, hogy magyarosítja a nevét, és fia őt követve lett ugyancsak Somogyvári.Somogyvári Rudolf halála után terjesztett állítások ellen már nem tiltakozhatott. De amikor az ötvenes években úgy érzi, védekezésre kényszerül, elküldi Skoda Rezső névre kiállított születési anyakönyvét a kultúrpolitika új mindenhatójának, Aczél Györgynek. Minisztériumi ismerősöktől hallja vissza, hogy Aczél a dokumentum láttán somolyogva annyit mondott: Tudjuk, amit tudunk.Utóbb pletykálták: Somogyvárit elsősorban elhagyott feleségének ismerősei fúrták folyamatosan. Mások állították: gondjai csupán abból fakadtak, hogy tehetséggel társult eleganciája egyben olyan tükör volt, amelybe az akkori rendszer potentátjai képtelenek voltak belenézni.

Színházi büntetőszázad

Annyi biztos: 1960-ban a kultuszminisztériumból utasítják a Petőfi Színház új igazgatóját, Simon Zsuzsát, hogy menessze a társulattól Somogyvári Rudolfot. A keményvonalas, ÁVH-s kapcsolatairól is hírhedt, sok művész életét megkeserítő Simon Zsuzsa ez esetben megtagadja az utasítást. Simont elvtársai akkor két napra felmentik az igazgatói posztból. Minisztériumi kádert ültetnek a helyére, aki felbontja Somogyvári szerződését. A színész az akkoriban „színházi büntetőszázadnak" titulált szolnoki teátrumhoz kerül.


Nem rossz hely, az intézménybe sorra érkeztek a „politikai hibát elkövetett" pesti hírességek. Somogyvári Rudolf ott alakítja egyebek között Hamletet, Versinyint, Ruy Blas-t. Érett, sokszínű játékával már korosztálya egyik legerősebb színésze. Tehetségéhez továbbra is közvetlen, de harsányságot kerülő, elegáns személyiség társul.Somogyvári Rudolfnak Szolnokon lesz életre szóló barátja Mensáros László.
Ifjú arája, Mari, akkor már a fővárosi Kogépterv tervezője, így hétvégeken munkásvonattal látogatja szerelmét. Végül 1962-ben házasodnak össze. A vőlegény tanúja Mensáros László, a menyasszonyé Gácsi Mihály grafikus.


Somogyvári Rudolf ügybuzgó „jóakarói" akkoriban már azt is hazudják a színészről: rendíthetetlen antiszemita.

A leghosszabb út

Somogyvári Rudolf harmadik évadját tölti Szolnokon, amikor a Madách Színházat igazgató Both Béla a teátrumához invitálja. Alig kezdődnek el próbák, amikor Both sápadtan közli: a minisztérium szólt, hogy mégsem szerződtetheti. Somogyvári megjegyzi: a minisztérium nem szokott szólni, biztosan neve is van annak, aki gátolni akarja a pályán. Erre nincs válasz, a hallgatás jelzi: a Kádár-rendszerben nincs arca a hatalomnak.Somogyvári Rudolf ifjú felesége azonban úgy gondolja, hogy van. Mari levelet ír Kádár Jánosnak, és kéri, rakja helyre a férje életét megkeserítő Aczél Györgyöt. Kádár titkárságáról hamarosan érkezik a válasz: Somogyvári Mari levelét továbbították Aczél György titkárságára.
Somogyvári Rudolfot és feleségét kisvártatva berendelik Aczél Györgyhöz.
Somogyvári Mari ma is azt mondja: élete egyik leghosszabb útja volt, amíg Aczél intésére irodai ajtajából elmerészkedtek az íróasztaláig.
Aczél karcosan szóvá teszi: nincs kedvére a „mószerolás". Aztán hangot vált, arról papol, hogy a színész és maga is a kultúra ügyét szolgálják. Végül azzal bíztatja Somogyvárit: majd csak megoldódnak a „dolgok".

Evezés a Vígszínház felé

A színész visszamegy Szolnokra. Nem sokkal később, amikor ő utazik fel Pestre a feleségéhez, összefutnak az utcán Kazimir Károllyal, a budapesti Thália Színház pártvonalon is erős igazgatójával. Kazimir kérdezi, hogy van mostanában a színész. Megkapja a választ. Mire a Thália vezetője azt ígéri: megoldja a dolgot. Teheti: a lassan kirekesztőből kirakatpolitikára váltó rendszerben ő kapja feladatul a színházi fősodorból kilökött művészek „repatriálását".

Fotó: Szabó Gábor - Origo


Kazimir még abban az évben teátrumához szerződteti Somogyvárit. Ott első szerepében Isaak Babel Alkony című drámájában Benya Kriket alakítja, a moldovankai vagányt. Amit nyújt, azt sokan máig az 1963-as évad legjobb alakításaként emlegetik. A Tháliában töltött évei alatt sorra kapja a főszerepeket, köztük a II. Richárdot, Lorenzo Medicit, a Tóték őrnagyát.
Közben, 1964-ben, megszületik második gyermeke is, Krisztina.
1965-ben Latinovits Zoltán mellett Somogyvári volt a két Thomas Mann-egyfelvonásos legendás bemutatójának másik oszlopa: a Mario és a varázslóban mint Szerző, a Fiorenzában pedig mint a haláltól rettegő Lorenzo di Medici.Egyre többet foglalkoztatja a Magyar Televízió is. Hamarosan „szinkronkirálynak" is kikiáltják, rendszeresen kölcsönzi hangját például a hasonló karakterű Vittorio Gassmannak, amiért kétszer is díjazzák a debreceni szinkronfilm szemlén.

Fotó: Szabó Gábor - Origo


1969-ben meghívják a Vígszínház társulatához. Akkor nyilatkozza:A Vígszínház hívása nem akármilyen ajánlat volt számomra. A színház nevének csengése valahogy az én színészi pályámon az elérhetetlenséget jelentette. Sok színházban játszottam, de itt ezen a színpadon még sohasem. Mindig úgy éreztem, hogy valahol messze a nyílt tengeren evezek és a Vígszínház a világítótorony. Ha egyenletesen húzok, el kell majd érnem oda.

Az utolsó öltöny

Hét évad jut még Somogyvári Rudolfnak. Összességében: hét év aranykor.
Életének utolsó szakaszában felbukkan egykori mennyasszonya, az osztrák Lizi. Somogyvári Mari felajánlja: Rudi és Lizi utazzon el pár napra emlékezni, beszélgetni. Elutaznak, aztán Rudolf visszatér nagyvonalú feleségéhez.

Fotó: Szabó Gábor - Origo


Somogyvári Rudolf még csak ötvenkilenc éves, amikor a Vígszínházban megkapja Pozdvicsev szerepét Tolsztoj-Gyurkovics Kreutzer szonátájában. Kollégája, Hegedűs D. Géza idézte fel utóbb Somogyvári Rudolf alakítását: Drámai és megrázó élmény volt. (...) A megcsalatásnak, a kifosztottságnak, a férfiúi megalázottságnak olyan poklát kellett végigjárnia, ami kevés szerepben jelenhet meg ilyen erőteljesen. Somogyvári Rudolf esszenciáját adta annak, amiért érdemes ezt a mesterséget gyakorolni." Az ifjabb kolléga a szerep kapcsán szólt arról is: „Ezzel a szereppel búcsúzott(...), fájdalmai közepette hihetetlen szellemi és fizikai önfegyelemről tett tanúbizonyságot. Mindvégig érződött rajta egyfajta zárkózottság.(...) A történelem mostohán bánt vele, ő pedig tudta, hogy legértékesebb éveit vették el tőle. Minden vidámsága és lelkesedése ellenére sorsa keserű ízt kölcsönzött énjének.

Somogyvári Rudolf 1976 tavaszán kezdte fájlalni a lábát. Itthon a rendszer legjobb orvosai ajánlottak terápiát: gyógytorna, úszás, olykor „húzatták" a lábát. Nyáron feleségével Londonba ment, ahol ismerősük azt javasolta: vizsgáltassa meg magát német származású háziorvosával. Az angliai doktor vesz először vért a színésztől, az eredmény alapján közli: azonnal keresse fel itthoni orvosait a leletekkel.Somogyvári Rudolf 1976. augusztus 25-én kerül egy itthoni kórházba. Kisebb műtétet hajtanak végre rajta. A beavatkozást végző orvos a műtét után nyugtatja a családot: apró csontkinövést távolítottak el. Néhány nap múlva már mást mond: a szövettan a csontszarkóma legdurvább fajtáját mutatta ki. A színész előtt nem esik szó erről, maga sem beszél arról, mit gondol a helyzetről. Újabb műtét következik, de állapota napról napra romlik. Kislányát édesanyja távol tartja a kórháztól, de a gyermek születésnapján, szeptember 22-én bekíséri apjához. Krisztina egy Sportszeletet halászik elő zsebéből és apja markába csúsztatja:Apcsi, ezt te adod nekem a születésnapomra.Négy nappal később, 1976. szeptember 26-án Somogyvári Rudolf felesége megrendülésében is eltöpreng: kell-e hálapénzt adni az orvosnak, ha a páciens már eltávozott? Mari arra jut: jobb, ha nem éri szó a ház elejét. Amikor visszamegy a kórházba, hogy elintézze a szükséges adminisztrációt, felajánl egy borítékot. Elfogadják.
Somogyvári Rudolf kétszer kapta meg – még a forradalom napjai előtt 1956-ban, és rehabilitációja után, 1968-ban – a Jászai Mari-díjat. Több ígéretet követően 1976-ban a „minisztérium irányából" biztosították: abban az évben mindenképpen Érdemes Művész lesz. A díjat akkor sem kapta meg. Pedig annyira hitt benne, hogy egy finom, tökéletesen szabott öltönyt is csináltatott magának az ünnepi eseményre. Abban temették.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Források:

M. V.: Somogyváry Rudolf - Délibáb, 1943. 35. sz.

Szolnok Megyei Néplap, 1960.  232-257. szám 

Sas György: Nem elégedhetünk meg önmagunkkal - Film, Színház, Muzsika, 1964. febr. 14.

Dolgozók Lapja, 1965. május 20. évfolyam, 35-59. szám

Geszti Pál: Színészarcok: Somogyvári Rudolf - Film, Színház, Muzsika, 1967. febr. 27.

Bilicsi Tivadar: Hol vagytok, ti régi játszótársak? Rudi- Gondolat Kiadó, Bp., 1982

Szémann Béla: Az utolsó szerep - Színház, 1977. 1. sz.

Somogyvári Rudolf életrajza színészkönyvtár.hu  2003.

Somogyvári Mari visszaemléketései az Origónak 2017 július 5-én

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár