A Kool and the Gang letarolta az északi partot

Kool and the Gang - Paloznaki Jazz Piknik

A paloznaki jazzpiknik nyitó estéjének sztárjai a 70-es és a 80-as évek diszkó robbantó slágereit villantották úgy, hogy közben ritkán hallott-látott jazz-funky sessiont nyomtak az őrjöngve tapsoló rajongók arcába.

Az idei jazzpiknikre a szervezők olyan sztárokat vonultattak föl a jazz, a soul a funky és a világzene területéről, akik méltán vonzottak ezreket a produkciókra. A veterán funky csapat, a Kool and the Gang volt az első este sztárja. A vén rókák nem húzták az időt, pontos kezdés után

tizenketten töltötték meg

a csendes északi-parti falu határában felállított nagyszínpadot. A zenekar még a hatvanas évek első felében alakult, áttörést azonban csak a hetvenes évek hozta, amikor a Curtis Mayfield képviselte soul muzsikát elhagyva saját útjukra léptek. Onnantól kezdve a korabeli kis- és nagylemez listák csúcsait ostromolták - sikerrel.

Tizenketten a színpadon Forrás: Melczer Zsolt/ Paloznaki Jazz Piknik

Ezen az estén sem bíztak semmit a véletlenre. Két önálló dobszekciót építettek a színpadra. A döntés annyiból is szerencsésnek bizonyult, hogy a gyenge hangosítás eredményeként elnémuló egyik ritmusszekciót így könnyedén váltotta ki a másik. A funky zenére oly jellemző ütős hangszerek komoly repertoárját egészítették ki az elektromos dobok. Ugyancsak két billentyűs segítette az alapok fixálását. A Gang kemény magját a hetvenes éveikben járó háromtagú fúvósszekció adta, őket egészítette ki a csapatot néhány évtizede erősítő, jellegzetes hangú énekes. A vokalista váltó-énekes,

ha éppen nem a közönség hölgy tagjait lelkesítette,

akkor csörgőt vagy kolompot ragadott. A kőkeményre kikevert feszes alapokat a biztos kezű basszista nyomta. Erre volt jó példa, amikor a koncert második felében az egy billentyű hangot pötyögtető szintetizátoros, az alapbasszus futamokkal kiegészítve, nyolcpercesre húzta a bevezető és felvezető szakaszát a Ladies Night című slágerüknek.

Most nincs lelkesítés, csörgőzés és éneklés van Forrás: Melczer Zsolt/ Paloznaki Jazz Piknik

A buli a Fresh dallamával indult, de tévednek, akik azt hiszik, hogy a régi bakeliteken megszokott hangzást hozta a Kool and the Gang. Az évtizedek óta játszott slágerek sajátos átiratban csendültek föl a színpadon. A Jungle Boogie-ban például hosszabb fúvós improvizációk váltották egymást, a Jazzpiknik alapkoncepciójának megfelelő dzsesszes hangzással. A csúcson

a pozanos már egy kézzel tartva fújta hangszerét.

Ebben a 3 veterán kissé elfáradt, ami érthető is volt a késő esti, 30 fokos hőségben. Amíg a színfalak mögött pihentek, addig a zenekar többi tagja vitte tovább a koncertet, a Joanna-val, a Cherish-sel, vagy éppen a Get Down On It-tel őrjítve meg a többségében ötvenen túli női publikumot, akik tinédzserkoruk legszebb napjaira emlékeztek, kissé párás szemekkel és a helyi pincészet borával töltött üvegpoharaikat lóbálva a forró balatoni éjszakában.

Forrás: Melczer Zsolt/ Paloznaki Jazz Piknik

A rendkívül precízen felépített, de nem túl erős koreográfiával fűszerezett másfél órás produkció csúcspontja a ráadásban eljátszott Celebration volt. Az újabb dob- és fúvósszólókkal bőven tíz percen túlra nyújtott sláger csúcspontján még két, 5-6 év körüli gyerek is felkeveredett a színpadra.

A kislány az énekessel együtt fújta a dal refrénjét,

érthetően megőrjítve a közönséget, míg társa, az apró fiú egy erős, kézen-lábon pörgős break-dance mutatvánnyal ámította el a zenészeket és a sikítozó közönséget.

A buli végén pedig a zenekar tagjai a színpad szélén osztották az autogramokat, papírra, pólókra, vagy éppen meztelen combokra irkálva az alkoholos filccel. Mindez pedig a színpad bal sarkából figyelte egy kétméteres, furcsa körszakállas, SZTK-keretes szemüveget viselő férfi, aki nem volt más, mint a következő nap esti sztárja, a Barry White regisztereiben éneklő, olasz Mario Biondi.