Bocskor Bíborka: Nagyon föl vagyok pörögve

Bocskor Bíborka

A Magashegyi Underground a Budapesti Nyári Fesztivál visszatérő fellépője. Ezúttal a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszanak, augusztus 24-én, szimfonikus zenekari kísérettel. Ahogy azt már megszokták a rajongók, különleges lesz ez az alkalom is. Ehhez hozzájárul a stílszerű koncertdramaturgia, a vizualitás, a Talambával és egy gyerekkórussal kiegészülő egyedi formáció, a két illusztris vendég - Beck Zoli és Molnár Levente -, valamint az is, hogy a készülődésbe ezúttal bepillantást enged a zenekar.

Bocskor Bíborka Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Hosszú koncertturnén vannak túl, játszottak az összes nagy nyári fesztiválon, felléptek itthon és otthon, azaz Magyarországon és Erdélyben is. De még a zenekar előtt áll a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nyárbúcsúztató szimfonikus koncertje. Mennyire fáradtak?

Volt egy olyan hetünk, amikor

majdnem mindennap volt koncertünk

– EFOTT, Tusványos, Debrecen, amihez persze hozzájött még az utazás –, és egy klipforgatással lett vége. Debrecenből úgy értünk vissza, hogy fél 6-kor toppantam be a lakásba, 6-ra pedig már a sminkben kellett lennem. Hajnali 2-ig forgattunk, másnap pedig mentünk Balatonszemesre koncertezni. Amikor ennek vége lett, akkor egy nagyot szusszantam.

És igen, még előttünk áll ez a nagy projekt, a margitszigeti koncert, de

nem érzek fáradtságot, nagyon föl vagyok pörögve.

Biztos, hogy az agy és a lélek munkája ez. Saját édesgyermekünk ez a produkció. Amikor elkezdtük a Szimfonikus Remix koncertet 2011-ben, a közvetlen környezetünk is próbált lebeszélni róla. Azt mondták, túl fiatalok vagyunk, túl kicsi még a zenekar ahhoz, hogy a Müpát megtöltsük. Mi viszont nagyon akartuk, és hála Istennek, azóta is

telt házakkal gördül előre ez a projekt.

Szerencsések vagyunk, hogy nyitottak ránk az emberek, a popzene és a komolyzene közötti, Magyarországon szerintem egyedülálló produkcióra.

Egy ilyen koncert a Magashegyi Underground esetében nem arról szól, hogy egyszerűen csak eljátsszák a dalaikat szimfonikus zenekarra hangszerelve, hanem komoly dramaturgia mentén épül fel az este.

Így igaz,

van a koncerteknek egy gondolati íve.

Most a négy évszakot és az őselemeket szeretnénk megjeleníteni a dalokon keresztül, és elhangzik majd az új számunk, az Itt leszel is.

A Magashegyi-dalok eleve mágikus világa jó inspirációs felület egy ilyenfajta dramaturgiához. Ráadásul mindig van konceptuális elképzelésünk arról, hogy mihez és hogyan nyúlunk hozzá, mert nem minden dal bírja el a szimfonikus hangzást. Ez az előszűrő. Aztán elkészül a nagyzenekari átirat, amit vagy önerőből oldunk meg, vagy a dobosunk, Toldi Miklós, vagy a billentyűs-dalszerzőnk, Fodor Máriusz vagy Fűrész Gábor készíti el, vagy Grünwald László segít ebben, de Subicz Gábor is áthangszerelt már dalokat. Abban maximalisták vagyunk, hogy a végeredmény szervesen kötődjön hozzánk, és vigyázunk arra, hogy megmaradjon a kortárs jelleg.

Augusztus 24. a koncert időpontja. Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Mennyire határozza meg a mindennapjaikat a margitszigeti koncert?

Nagyon! Dolgoznak a fiúk a hangszereléssel, és bár a szimfonikus zenekarral logisztikai szempontból nehezebb összehozni a próbát, arra törekszünk, hogy minél többet játszhassunk együtt velük. Mindennap történik valami, ami a közelgő koncerthez kötődik, zenekari próbától a ruhapróbáig – mert számomra a jelmez is inspiráló, hozzátesz a színpadi élményhez, elmélyíti azt –, és szeretném a koncertig bevonni a közönséget is a készülődésbe. Arra számíthatnak, hogy beavatjuk őket a munkába, megmutatjuk nekik, mi történik.

Életünk eddigi legnagyobb szimfonikus koncertje

számunkra nagyon különleges eseménynek ígérkezik, és reméljük, hogy a közönségünk is átérzi és átéli ezt. Az a fantasztikus, hogy bármerre megyünk, találkozunk olyan rajongókkal, akik odajönnek hozzánk és elmondják, mekkora élményt jelentett nekik egy-egy szimfonikus Magashegyi-koncert. Ez egyszerre hátborzongató és megtisztelő.

Két vendég lesz a koncerten, Beck Zoli és Molnár Levente. Zoli a kevésbé meglepő a közönségeteknek, Levente viszont régi barát, és bár kiváló operaénekes, valószínűleg nem ismert annyira a rajongóitok körében. Kitől mit várhatunk?

Minden részletet nem szeretnék elárulni! (Nevet.) Beck Zoli a barátunk, nagyon szeretünk vele együtt dolgozni, jól sikerültek a közös dalaink. De neki is dübörög a 30Y, mi is sokat koncertezünk, és nem is akarunk úgy összeolvadni, hogy mi eltűnjünk Beck Zoliban, vagy ő eltűnjön a Magashegyiben, ezért

a találkozásaink, a közös színpadi muzsikálásaink ünnepnek számítanak.

Molnár Leventével osztálytársak voltunk Csíkszeredában, a Nagy István Zenei és Művészeti Líceumban, és kamaszkorom „fő hadvezére” volt.

Az életnek minden színét, a szabadságnak minden árnyalatát megmutatta nekem,

és folyamatosan arra tanított, hogy nem kell annyira komolyan venni a nagyon komolynak tűnő dolgokat sem. Rengeteg kalandon vagyunk túl az életben, de ebből csak kevés a színpadi, zenei kaland. A Margitsziget így számomra is meglepetés lesz, mert Leventéből bármikor bármi kijöhet, ami váratlan, spontán.

2016-ban tizedik születésnapját ünnepelte a Magashegyi Underground. Forrás: Origo

Tavaly volt tízéves a Magashegyi Underground, és számomra úgy tűnt, hogy a koncertjeik mintha egy picit az átgondolás, az összegzés felé mentek volna. Mi történik a 11. évben?

Nagyon szépen következik egymásból a két év. Megmaradt az a tudatosság, ami tavaly volt, ahogyan kirajzolódott bennünk, hogy mi felé szeretnénk menni. Hogy

olyan értékes popzenét szeretnénk csinálni, amelyben ott van a kísérletezés szándéka,

a zenében, a képekben és a gondolatiságban – ez külföldön teljesen bevett gyakorlat, itthon viszont nem jellemző, és pláne nem jellemző, hogy jó esztétikai érzékkel csinálják. A Budapest Park-beli koncertünk fotóit a mai napig visszanézem, mert olyan vizuális világot teremtettünk a színpadon, amit teljes egészében vállalok: igen, ezek vagyunk mi. A nagyon magas LED-falak és a vetítés által

egy másik dimenzió tudott megnyílni,

amit a Margitszigeten is szeretnénk megismételni.

A koncert dramaturgiája kapcsán picit érintettük a színházat. Egy korábbi interjúban az Origón azt mondta, hogy azért nem lett színésznő, mert azt a létformát nem kívánta. Mit jelent az a létforma, és mi az a része, amit nem érez komfortosnak?

Színpadi embernek érzem és tartom magam, az életnek ez a dimenziója vonz, és úgy érzem, ebben tudok kiteljesedni. A lelkem nem akarta elfogadni azt az esetlegességet, ami egy színházban normális, hogy bármikor bármilyen szerepet rám oszthatnak. Azt éreztem,

tisztán kell tartanom az életvonalamat, az életenergiámat.

"A jelmez is inspiráló, hozzátesz a színpadi élményhez, elmélyíti azt." Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Érzékeny ember vagyok, és nem vagyok abban biztos, hogy például egy gyilkos karaktert bármilyen pillanatban, bármelyik életszakaszomban képes lennék eljátszani. A színpadi létnek ebben az általam választott formájában viszont nagyon szerencsésnek érzem a konstellációt: négy kiváló zenésszel, nagyszerű dalszerzővel, producerrel dolgozhatok együtt a Magashegyi „megszemélyesítésén".

Készítette: Papp Tímea