Ákos esete az üvöltő gitárral és Arany Jánossal

2017.09.01. 09:59

Fellépett az idei Strand Fesztiválon, Zamárdiban Ákos. Ebben nem is lenne semmi rendkívüli. Az viszont már sokkal érdekesebbnek tűnik, ha hozzátesszük, hogy ezúttal nem valamelyik nagyszínpadról dübörgött a „Majom a ketrecben”, hanem az énekes a Petőfi Rádió helyszínén a Petőfi Ponton ült le a kétszáz évvel ezelőtt született Arany János verseiről beszélgetni egy jót a balatoni napsütésben. Sőt, el is szavalt  - időnként a körülményeknek megfelelően már-már ordított - néhányat a költemények közül. Az apropót a hamarosan megjelenő Arany-hangosköny jelentette. 

10 éve Szigethy Gábor irodalomtörténésszel meghívást kaptunk a soproni VOLT Fesztiválra, hogy úgymond lépjünk fel a Krúdy-estünkkel. Azonnal felmerült bennünk a kérdés, hogy biztosan kell ez oda? Azt mondták, hogy persze, nagyon odavaló. Egy dolgot viszont elfelejtettek megemlíteni. Azt, hogy az irodalmi sátor pont a nagyszínpad mögött van. Nem baj - gondoltam. Nekiálltam és kis fehér ingemben Kúrdy novellákat olvasgattam. Egészen jól is ment ez addig, amíg a Sepultura el nem kezdte a hangolást a színpadon - ezzel a sztorival vágott neki Ákos az agylüktető augusztus végi balatoni hőségben annak, hogy másodszor is ugyanabba a csapdába sétáljon. Azaz szépirodalmat vigyen egy könnyűzenei fesztiválra. Ugyanis alighogy felidézte a soproni esetet, azzal a lendülettel bőgött fel a gitár a Strand Fesztivál egyik nagyszínpadáról.

Fotó: Rockstar Photographers

Bár - szebben nem lehet mondani - Ákos és beszélgetőpartnere küzdöttek, mint malac a jégen, aztán valami mégis csak történt. Persze könnyen lehet, hogy egyszerűen csak annyi, hogy a közönség idegrendszere rövid időn belül hozzászokott ahhoz, hogy hatványozottan terhelt körülmények között kell befogadnia valami tájidegen dolgot. Így pedig már át is lehetett billenni a beszélgetés apropójára, történetesen arra, hogy Arany János születésének 200 évfordulójára egy hangoskönyvvel készült az énekes. „Lassan 10 éves tervem az, hogy Arany verseiből összeállítsak egy hangoskönyvet. Hogy miért pont ő? Nagyon egyszerű. Többször elmondtam már, hogy őt tartom az elmúlt lassan 30 év legnagyobb élő magyar költőjének. Igen, a szemfülesebbek ilyenkor általában már be is tudják kommentelni az oldalamra, hogy Arany János nem él. Pedig a dolog egyszerű: nyelvében él a nemzet, s költészetében él a költő. Ez a géniusz pedig itt van most is közöttünk. Hiszen olyan, a magyar nyelvben rögzült mondatokat köszönhetünk neki, amelyek a mai napig élnek. Ilyen például a kötélnek áll nyelvi formula is” - magyarázza Ákos, aki a tervek szerint Szentmihály napján, vagyis szeptember 29-én jelentetné meg a hangoskönyvet.

Fotó: Rockstar Photographers

Az énekes vonzalma a költészethez és a versekhez talán annyira nem meglepő a rajongói számára. Egyrészt egyes dalait sokan már-már versszerűnek tartják, másrészt korábban ő maga is előrukkolt már verseskötettel. A mostani hangoskönyvet a leghagyományosabb módon vették fel, azaz Ákos tényleg elszavalta a verseket, nem pedig felolvasta. Nem használt sem papírt, sem más segédeszközt. Ahogyan mondta, volt rá 10 éve, hogy megtanulja a műveket. Ezt követően túlvilági, lángoló tekintettel elszavalta a Fülemile című költeményt, ami könnyen lehet egy kisebbfajta irodalomtörténeti hőstett is. Majdnem negyven fokban, ordító rockzenével szemben, Alpha Industries pólóban és terepmintás térdgatyában Arany Jánost szavalni teljes átéléssel... Már-már hipnotikus élmény volt. Hát így még nem mondtam verset, hogy egy kiváló formációval és a mikrofongerjedéssel kelljen megküzdeni.- tette hozzá.

Egy évtizede készül már arra, hogy összehozzon egy Arany-hangoskönyvet

Fotó: Rockstar Photographers

A közönség soraiból valaki azt kérdezte, hogy nem tűnnek-e depressziósnak Arany művei? „Arany János tulajdonképpen öregen született” - kezdte Ákos majd azzal folytatta, hogy "az könnyen okozhat depressziót, hogy nagyon művelt volt. Nyomasztóan hathat ránk az, hogy nem mindent értünk az utalásrendszeréből. Némely műveit például külön azért lábjegyzetelte, hogy a kortársai is megértsék. Ráadásul mi most, 150 év távolából olvassuk őt, sokkal nehezebb dolgunk van.A nagyjából egy órányi hangoskönyvet egyébként a Nemzeti Színházban mutatja majd be Ákos, ahol - legalábbis reményei szerint - előadásmódjával tud segíteni a művek megértésében.

"Hát így még nem mondtam verset"

Fotó: Rockstar Photographers

"Hatalmas sikerélmény az, amikor az ember megért valamit. Számomra először a tanáraim libbentették fel a fátylat. 15 évesen mondtam először verseket még a Fazekas tanulójaként. A Képmutogatóval kezdtem, ami talán a legbonyolultabb balladák egyike" - bár ezt gyorsan kiegészítette azzal, hogy az embernek óvatosnak kell lennie. Hiszen vagy átütő erővel adja át a verseket, vagy belecsúszik egy másik helyzetbe és akkor már olyan, mintha irodalomtérténész lenne, "ami meg nem vagyok".

Ákos külön kiemelte Arany mondhatni kettős életét. Hiszen míg napközben Arany jegyzőként könyökvédőjét viselve lovak adásvételét jegyzetelte, addig esténként macbeth-i mélységű őrülettel tért vissza a versíráshoz. Kettős énje volt. A nappali és ez az utóbbi, írói. Egy hömpölygő, misztikus világgal és elképesztő fantáziával. Tudom, hogy milyen lehet ez, hiszen egyik életemben én is családapa vagyok.

A Petőfi Ponton zajlott a könnyed délutáni verses csevej

Fotó: Rockstar Photographers

Arany költeményei ráadásul egy különösen mozgalmas időszakban születtek. Ő maga egy falusi jegyzőből lett később a Magyar Tudományos Akadémia tagja - „generáción belüli mobilitásnak hívja ezt a szociológia” -, de közben hihetetlen fejlődésen ment keresztül egész Budapest is körülötte. Ha pedig mindez nem lenne elég, Arany sokszor volt beteges, sok mindentől szenvedett, nagyon sok mindenen keresztül ment. Ez a rendkívül sűrű időszak is visszaköszön műveiben és még összetettebbé teszi a verseket.

„Ha esetleg valaki segítségével, értő módon olvassuk Aranyt, akkor nem csak az iskolai penzumok fognak eszünkbe jutni, hanem felismerhetünk benne egy kortárs géniuszt, aki a művein keresztül beszél hozzánk” - mondja Ákos, aki rengeteg energiát fektetett abba, hogy tisztán érthesse a sorokat, ugyanis "akkor van jogod felmenni a színpadra és verset mondani, ha megérted, hogy miről szól".

Példaként említette a Vörös Rébék című költeményt, illetve annak sorait:

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!"
Varju mind' kiséri: „kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!"
„Hess, madár!"

Ákos szeret foglalkozni egy-egy verssel, amíg nem világos számára minden. „Értem én, hogy bujdosik a Dani, mert megölt valakit” - magyarázza Ákos, „de hogy mi az a felvont sárkány? Elkezdesz ezzel foglalkozni és akkor rájössz, hogy a sárkány a kibiztosított fegyver. Danit pedig az éhség hajtja és ezért lesz belőle útonálló, rabló és valószínűleg rablógyilkos, hiszen máskülönben miért is akarnák felkötni. Hogy jönnek ide a görögök? Kiderül, hogy a görög a házalót jelenti, aki a tartós élelmiszerekkel járja a vásárokat. Őt fosztja ki a Dani”.

"Felismerhetünk Aranyban egy géniuszt, aki művein keresztül beszél hozzánk"

Fotó: Rockstar Photographers

Egy másik példát is említ Ákos. A Képmutogató című vers „poénja, hogy a grófi család kriptájára fordítva vésik rá a grófi címert. De miért? Ezzel fejezték ki azt, hogy fiú örökös híján lényegében kihaltnak minősült a család. Ma már fel sem fogjuk azt, hogy ez milyen veszteség volt akkoriban. Lezárult egy dinasztia hosszú sora.”

Végül még elszavalta a Képmutogatót, "amely versbe egyszerűen szerelmes vagyok. Ezzel kezdődött az egész Arany Jánoshoz fűződő rész az életemben". Na, de hogy milyen is az valójában - mikrofongerjedés, üvöltő rockzene és Alpha Industries póló nélkül -, amikor Ákos verseket szaval? Szentmihály napjától október 5-ig, 7 estén át „kideríthető” a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében. Ezzel kapcsolatban még megjegyezte, hogy „ez sokat jelent nekem. Kaszás Attilával ugyanis nagyon jó barátságban voltunk”. Végül azzal a mondattal búcsúzott, hogy „remélem lesznek még itt ennél hangosabb koncertek is” - a többit pedig már elnyomta a fesztivál ezernyi hangja.