Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bánsági Ildikó megkapta az összes díjat: Jászai Mari-díj, Kossuth-díj, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Művésze. Utóbbi díjnak összesen hat prózai színész a birtokosa. Interjúiban mégis sokszor beszél arról, hogy mennyi kétség gyötri, mennyit dolgozik a szerepeivel, és milyen kevés olyan színházi este van, amikor úgy érzi: ma minden tökéletes volt. Ebből is látszik a mesterségbeli tudása, hogy ismeri a jelenséget, és van ereje vele szembenézni. Egy átlagos estén a színész jól teljesít, a közönségnek nem lehet oka panaszra. De van néha olyan este,
hogy a csillagok állásától vagy ki tudja, mitől a színész „elszáll”:
minden apró rezdülése pont akkor és pont úgy sikerül, hogy saját maga sem győz csodálkozni rajta, milyen jól játszik. Vannak színészek, akiknek ez a csoda sohasem adatik meg, mert színházi esték százain kell ahhoz lelkiismeretesen, mindent beleadva dolgozni, hogy néha bejöjjön a főnyeremény.
Mély bölcsességre vall, hogy felismerte, és kemény őszinteségre, hogy egy interjúban el is mondja: a Csongor és Tündé-ben nem a címszerepet játszotta, hanem Ilmát, és ez így volt jól. Temérdek olyan mű van, hogy a főszereplő szerelmespár mellett ott van a paródiájuk is, a komikus páros: az idealizált szerelem mellett a reális. A Színművészeti Főiskolán szigorú osztályfőnöke minden tanítványában tudatosította, hogy milyen alkat, mire számíthat a pályán. Csak Bánsági Ildikónak mondta azt: „te mindent fogsz játszani”. És igaza lett. De igaza van Bánsági Ildikónak is, amikor azt mondja, hogy ő inkább Ilma, mint Tünde.
Ugyanis született bohóc, akiben van egy alapvető derű, és szeretné, hogy ez átragadjon a közönségre is.
Amikor a zenebohóc sokadik elkobzott hangszere után előveszi az újabbat, és már a közönség is vele kiabálja: van mááásik... Persze ha úgy adódott volna, Bánsági Ildikó kiválóan eljátszotta volna Tündét is. Ugyanis nagyon ritka színésznői alkat az övé. Ízig-vérig bohóc, energiával teli komédiás, ugyanakkor végtelenül nőies is. Csinos nő volt huszonévesen, és csinos azóta is, minden porcikájából érzékiség sugárzik.
A nemzetkarakterológia gyakran félrevezető, bizonyára vannak undok és érzéketlen oroszok is. De hogy Bánsági Ildikó édesanyja révén félig orosz, annak talán van köze ahhoz, hogy száz százalékig átél minden végletes érzést, viszi előre az a nagy szláv lelke. Darvas Iván édesanyja is orosz volt, és talán nem belemagyarázás az ő művészetében is jelentőséget tulajdonítani ennek. Darvas Iván és Bánsági Ildikó családtörténete teljesen ugyanaz, csak két különböző világháborúban történt meg, hogy a magyar hadifogolyba beleszeretett az orosz ápolónő. Mindkét ápolónő elhagyta hazáját a szerelme miatt, vitte előre az a nagy szláv lelke.
Bánsági Ildikó pályája nem indult könnyen, többször fel akarta adni. Nem került be első próbálkozásra a Színművészeti Főiskolára, a Nemzeti Színház stúdiósa volt. Debrecen és a József Attila Színház után 1976-ban lett a Vígszínház tagja, itt tudott igazán kiteljesedni. Aztán tizenegy év után úgy érezte, hogy színházat kell váltania, hogy tovább tudjon fejlődni. Újra a József Attila Színház, a Nemzeti Színház, majd a Művész Színház következett, amely nevét később Thália Színházra változtatta. 1998 és 2013 között az Új Színház tagja volt, aztán Vidnyánszky Attila áthívta a Nemzeti Színházba. 2013-tól ott játszik.
Shakespeare temperamentumos figurái közül többet is kiválóan eljátszott: volt Katalin (A makrancos hölgy), Beatrice (Sok hűhó semmiért), Titánia (Szentivánéji álom), Viola (Vízkereszt, vagy amit akartok). Szerepelt Abigailként A salemi boszorkányok-ban, Zsuzsannaként a Jó estét nyár, jó estét szerelem-ben, Almaviva grófnéként a Figaro házasságá-ban. Zalaegerszegen vendégként Szabó Magda Az ajtó című darabjában az írónőt alakította. Aztán a filmváltozatban (rendező: Szabó István), az Emerencet alakító Helen Mirren szinkronhangja volt. Legutóbbi bemutatója a Nemzeti Színházban Az ügynök halála Arthur Millertől, a címszereplő, Willy Loman feleségét játssza. Összeszokott párost alkotnak Blaskó Péterrel, hiszen több mint húsz éve Molière Tartuffe-jében is játszottak már házaspárt.
Miközben Bánsági Ildikó egész pályája során sűrűn foglalkoztatott színpadi színésznő volt, emlékezetes filmszerepei is voltak. Ezek közül kiemelkedik Szabó István 1979-es, berlini Ezüst Medve-díjas és Oscar-díjra jelölt filmje, a Bizalom. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egy lakásban összezárt nőt és férfit játszanak, a kamera minden apró rezdülésüket megmutatja. A korszakos remekmű, ami egyszerre szólt 1944-ről és persze előre vetítette az utána következő, kommunista diktatúrát is, Bánsági Ildikó talán legjobb alakítását jelenti, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Szabó István további filmjeiben is játszott Bánsági Ildikó: az Oscar-díjas Mephistó-ban, a Hanussen-ben, a Találkozás Vénusszal-ban, és ő volt a címszereplő, Johanna der Steege szinkronhangja az Édes Emma, drága Böbé-ben.
Egy másik filmrendezővel is hosszú munkakapcsolata alakult ki, játszott Mészáros Márta tetralógiájának első három darabjában (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló anyámnak, apámnak). Fehér György még 1973-ban kérte fel a III. Richárd tévéváltozatában Lady Anna szerepére, aztán 1998-ban emlékezetes alkotást hoztak létre, a Szenvedély című filmet, ami A postás mindig kétszer csenget fekete-fehérben készült, szuggesztív erejű változata. Jól látszik Bánsági Ildikó sokoldalúsága ebből is, hogy miközben televíziós kabaréjelenetekben is sikeres volt,
két kiemelkedő filmes alakításában végletes szerelemi szenvedélyt jelenít meg megrázóan.
Számos további filmben játszott, többek között: Szindbád, Szikrázó lányok, Makra, Roncsfilm, A Rózsa énekei, Szabadság, szerelem, Overnight, Pánik, Koccanás, és sorozatokban is feltűnt: Zokogó majom, Eszmélet, Átok.
Bánsági Ildikónak nincsenek sztárallűrjei, az ő életrajza a munkáiból áll. Huszonöt évig élt stabil házasságban, felnevelt két gyereket, a fia zenész, a lánya színésznő lett. Ha valami bulvárszerűséget akar róla tudni valaki, akkor olyan történetekre talál, hogy egy színházi szerep miatt megtanult szaxofonozni vagy egy filmszerephez hegeszteni. De hát ez is a munkájához tartozik.
A szinkronra maguk a színészek sem úgy szoktak tekinteni, mint a pályájuk fontos részére, de ha valaki átnézi az erről szóló adatbázist, igen impozáns listát talál Bánsági Ildikó nevénél. Meryl Streep 12 film, Helen Mirren 10 film, Diane Keaton 8 film, Glenn Close és Jessica Lange 4-4 film. Plusz egy hosszú lista azokról, akiknek három filmben kölcsönözte a hangját: Faye Dunaway, Kim Basinger, Sophia Loren, Mia Farrow, Shirley MacLaine, Susan Sarandon, Kathleen Turner. Ez messze nem a teljes „szinkronos életműve” Bánsági Ildikónak, hanem
tizenkét kiváló színésznő ötvenkilenc olyan filmje,
amiket folyamatosan műsoron tartanak a különböző tévécsatornák. Tehát szinte naponta hallhatjuk Bánsági Ildikó jellegzetes hangját, és élvezhetjük egyszerre szertelenül játékos, ugyanakkor nagyon precíz színészi munkáját.
