Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A szakszervezeti győzelmi jelentésekben találtam egy helyre kis listát, amely a munkabeszüntetés hírére rápattanó linkeket gyűjtötte ki. Mit mondjak, ha mi egyszer pozitív kommunikációval – pl. egy jótékonysági koncerttel, lásd majd később – fele ennyit tudnánk produkálni, iszonyú boldog lennék. Mennyivel egyszerűbb volt már (valakinek) gyerekként is egyetlen rúgással szétszúzni azt, amit mi órákon át kockákból építettünk... Eliminálni a károkat újra rengeteg közös munkával kell majd, de nem lesz egyszerű. Pedig jó kis kommunikációs és marketingcsapatunk van, nem rajtuk múlik, sokkal inkább a média elképesztően torz mai alakján, felfogásán.
Lássuk egyenként, bár nem lesz rövid, csak a feketeövesek tartsanak velem meg a Nénémmel!
Ez a videó máris állatorvosi lova a szakmai etikának. A néző nem tudja, de a stáb a Liszt Ferenc születésnapján immár hatodik éve megrendezett jótékonysági hangverseny sajtóeseményére érkezik, amelyen bemutatkozik a Bogányi-csodazongora hosszú, nagy koncerttermi verziója, konkrétan először szólal meg ever, és hozzá Bogányi Gergely személyes jelenlétében, az ő keze által. A hírTV-s csapat elkészíti az anyagot, több kérdéssel, részletesen kifaggatnak a daganatos gyermekek javára gyűjtő koncertről, jó sokáig téblábolnak, mintha tényleg érdekelné őket az, amiért jöttek, majd a végén még egy sztrájkos kérdést feltesznek nekem. Abból a válaszból azután kivágnak egy mondatot, amely a latin „Acquila non captat muscas" bonmot-ra utal, ám szándékom és a kontextus szerint is a szakszervezeti bujtogatókat, és semmiképpen eem a saját kollégáimat értem alatta. Közben bevillan Bogányi Geri keze, a zongorát szállító teherautó, Krisztina, a gyógyult szarkómás kislány – de egyetlen szó el nem hangzik a koncertről, amelynek kapcsán a stáb érkezett – pedig jó ügyet szolgálni jó, és Bogányi személyében legalább egy igazi művészceleb van jelen...Viszont a vasutas bajkeverő hosszan és összefüggően mondhatja a magáét, na természetesen! Mindenesetre nagyon köszönjük a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikára országszerte érkező kis daganatos betegek nevében is. Fontos: a hírTV harmadik éve nem tudósít semmilyen operai eseményről, csak ha az sztrájkfelhívás vagy valamilyen negatív színbe is vonható beruházási, esetleg botrányossá fújható egyéb hír.
Teljesen fair írás, amely hozza a szakszervezetek összes vádját, de mögé teszi a mi első közleményünket is, és nem mulasztja el említeni, hogy a három érdekképviseleti elnök levelet írt a miniszternek, nehogy engem nevezzen ki az Opera új ciklusának élére. (Tényleg írtak, a benne foglalt szóhasználatról majd később.) Fontos: a Magyar Hírlap bár kritikát nem közöl, rendszeresen tudósít legalább arról, milyen bemutatók vagy események vannak soron az Operában.
Korrekt írás, tartalmilag az előzővel azonos. Fontos: a hvg.hu soha nem tudósít semmilyen operai eseményről, csak ha az sztrájkfelhívás vagy valamilyen negatív színbe is vonható beruházási, esetleg botrányossá fújható egyéb hír.
Érdekes pillanat a „magyar vállalatok" rovatban feltűnni, bár az írás maga bemutatja az álláspontokat, méghozzá az eddigiekhez képest a legrészletesebben. Fontos: a napi.hu soha nem tudósít semmilyen operai eseményről, csak ha az sztrájkfelhívás vagy valamilyen negatív színbe is vonható beruházási, esetleg botrányossá fújható egyéb hír.
Kétrészes cikk. Az első verzióban véletlenül nem használtak tőlünk semmilyen friss anyagot, csak egy év eleji, más tárgyú szöveget, miközben az is szóba kerül, hogy nem fizetünk a művészeknek (természetesen ez sem igaz). Amikor odaszólunk, hogy talán idézhető lenne az e tárgyban kiadott közlemény is, akkor frissül az írás, és lehozzák keretesekben. Fontos: az index.hu interjút soha nem készít nálunk, soha nem tudósít semmilyen operai eseményről, csak ha az sztrájkfelhívás vagy valamilyen negatív színbe is vonható beruházási, esetleg botrányossá fújható egyéb hír.
Tartalmilag korrekt cikk, amely az Opera válaszközleményét helyezi középpontba. Fontos: a Magyar Idők időnként közöl kritikákat is rólunk, eseményeinkről mindig hírt ad.
Tartalmilag pontos írás, amelynek lényege az Opera első közleménye. Fontos: a szakszervezetek.hu soha nem tudósít semmilyen operai eseményről, csak ha az sztrájkfelhívással kapcsolatos hír.
Mi köze a privatbankar.hu-nak az Operához? Mindenesetre a szöveg 90%-ában szakszervezeti szempontból foglalják össze a sztrájkfelhívást, a végén van egy mondatunk nekünk is. Az „Áll a bál az Operában" típusú slágfertig címért ölni tudnék... Fontos: a privatbankar.hu soha nem tudósít semmilyen operai eseményről. (Operákról, külföldi színházakról igen: a főszerkesztő egyszer azt írta nekem, ott van piaci rés, mert velünk a hazai szaksajtó úgyis foglalkozik. Alighanem most tettek kivételt...)
Az Opera mondanivalója szempontjából figyelmes cikk, de pl. itt jelenik meg az az elem is először, hogy több sztrájk is lehet, és hogy azt várják, a sztrájk alatt írjam alá a Kollektív Szerződés általuk fogalmazott változatát. Fontos: az inforadio.hu máskor is hírt ad operai eseményekről, bemutatókról.
Az oldal MTI-anyagokból készíti el írását, benne van minden lényeges elem. Viszont fontos: az ado.hu még soha, semmikor nem adott hírt operai eseményről, bemutatóról.
A szokásos, korrekt MTI-nagyösszeállítás. Fontos mégis megjegyezni, hogy a baon.hu utoljára 12 évvel ezelőtt írt az Operáról, amikor Bozóki András kulturális miniszter „az utolsó szocialista nagyvállalatnak" nevezte az intézményt, ahol nem lehet az alig fellépő művészeket közalkalmazásban tartani – azóta soha, semmiről, csak a sztrájkról.
MTI-anyagokra épülő összeállítás sok-sok kiemeléssel, pártatlansággal. Fontos: az ATV máskor is tudósít rólunk, fontos premiereken, évadhirdetéseken mindig ott vannak, nemcsak ilyenkor.
„Ilyet sem látott még a világ" – na, de a sztarklikk.hu-tól nem is vártunk mást. Az Opera történetében számos sztrájk volt, 1925 tavaszán egy szál zongorával is lement egy Puccini-Manon. Az elmúlt hat évben ez volt a hatodik, rendre félresikerült munkabeszüntetés, csak hát a cikkírónak még a google-ig se sikerült eljutnia. Amúgy MTI-anyag, és fontos, hogy a sztarklikk soha nem ír az Operával kapcsolatban pozitívumokról.
Jaj, de unalmas már nekem magamnak is írnom: MTI-átvételek, és fontos, hogy soha, de soha semmi pozitív az Operáról – legutóbb egy gyászhír, illetve Föld S. Péter humorolimpiás jegyzete rólam... meg ez a „sztrájk".
Bevallom, a ma.hu hátteréről fogalmam sincs, és most direkt meg se nézem. Nagy anyagot vágnak össze a forrásokból, és fontos, hogy más orgánumokkal szemben évente néhányszor mást is hoznak rólunk – sőt más, külföldi operaházakról is –, nemcsak botrányszagra indulnak el.
A Blikk első cikke bulvárlaphoz képest elég alapos, még ha túl sok operai forrást nem is használ, viszont vállaltan a szakszervezetek.hu írásából dolgozik (ez nem lehet túl gyakori náluk). Ugyanakkor fontos: természetesen minden botrányszagú pillanatban ott vannak az Opera környékén, felejthetetlen, ahogy nagyra fújták anno a Tokody-affért és három évvel a történtek után frissként adták el Failoni Donatella távozását a Házból – mégis úgy áll ma már a dolog, hogy időnként pozitív híreket is továbbítanak rólunk.
A második Blikk-cikk már az Opera közleményéről szól, korrekten szemezget belőle. Fair eljárás, hogy még aznap kijöttek az új tartalommal, amint tudomást szereztek a válaszunkról. Fontos megjegyzés: mint fent.
Mára a Klubrádió cikkéivel búcsúzom. Íme, az első, amely a főigazgatói pályázat szóbeli meghallgatásának reggelére időzíttetett (pszichikai hadviselés, óh!). Beleágyazva egy rádiós-telefonos monológ, aznap engem a Klubrádió nem keresett, megelégedett a független médium az egyik oldal érveinek bemutatásával. Fontos, hogy elmondjuk, mert nekem mániám a méltányosság: a Klubrádió időnként hív tőlünk művészt vendégnek, az elmúlt hat esztendőben kétszer-háromszor én is voltam náluk, időnként „nem bírják ki", és pozitív esetekről is hírt adnak (ilyen volt pl. a Samuel Pisar holokauszt-túlélő narrációjával előadott Bernstein-Kaddish hangversenypárja).
És kikerült az előadás napján délben ez a cikk is, amelynek címe ugyan azt állítja, hogy valószínűleg elmarad a Hugenották-premier, aztán a legutolsó sorban, friss közleményünket az írás legvégén lehozva mégis ott áll: semmiképp sem marad el. Csakhogy ki jut már el addig a sorig? És miért hivatkoznak a Népszavára, aki majd a HVG-re mutogat, miközben a népszavás kritikus ott ül a nézőtéren... de a további szépségekről majd legközelebb.
Annyi, kedves Néném, talán már most is bizonnyal állítható, hogy túl sok olyan orgánum harapott rá a sztrájkfenyegetésre, amely amúgy sosem foglalkozik velünk. 19 híradást szemléztünk most, ebből több, mint a fele, 10 orgánum csak operaházi negatívumokkal foglalkozik, semmi mással velünk kapcsolatban. Lehet, hogy kampány van, és a politikamentes Operát mégis eszközként használnák? Nagyon bánnám, mert a Magyar Állami Operaház 133 éve egyedülálló értéke a hazánknak, a vak lövöldözés irgalmatlan károkat okozhat neki – és ezt valóban hazánk legnagyobb kulturális intézményével teszik...
Nénémmel együtt most várjuk meg a jövő hetet, hisz legközelebbig az is kiderül, hajlandó-e minden vészt kiabáló, azt a nézők agyába beültetni kívánó médium lehozni a valós történteket és a Hugenották szombat esti forró sikerének hírét? Nyilván... mi mindenesetre mindet megkeressük!
Most sietek, hogy a másik szereposztást is halljam az Erkelben! Már csak 4 előadás lesz ezen kívül, hahó, Néném!
„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"
Szilveszter
