Kulissza 11. Mensáros László, a színész, akit kétszer is lecsuktak, majd egy fél város kereste a rózsafüzérét

2017.12.29. 21:22

A huszadik század egyik legnagyobb hatású honi színésze volt, akinek folyamatosan kétségei voltak tehetségét, hivatása értékeit, magánéletének számtalan vonatkozását illetően. Kétszer járta meg a börtönt, majd a pályára visszajutva, a kételyeinek is narratívát adó a XX. század című önálló estje emberek ezreinek jelentett fogódzót a Kádár-világban. Gyermekei, unokái visszaemlékezéseiből tudható: odaadó apa, nagyapa volt, annyira, amennyire egy hivatásának élő színész az lehet. Halála után másfél évtizeddel hozta nyilvánosságra dr. Czeizel Endre a hozzáírt levelét, amelyben a színész a genetikusnak vallotta meg: valójában a férfiakhoz vonzódott. Az örök kételkedő a XX. század után Arany Jánosról is készített egy összeállítást, élete vége felé pedig harmadikat is tervezett, amelyben még koncentráltabban beszélt volna önmagáról. Már nem tudta színpadra vinni. A kétezres években azonban – családja engedélyével – megjelent az elképzelt est forgatókönyve. Fellini 8 és 1/2 című filmjéből vett részlet zárta volna, amelynek befejező mondatait a főhős, Guido mondja egy száguldó vonat ablakán kibámulva: „...Csak annyi kell, hogy... nem lefékezni... nem ellenállni... Olyan egyszerű... minden jól van, minden jó... Köszönöm, köszönöm mindnyájatoknak..."

A Kis Lord

Az élettörténetemet kérded? Nem volt még időm odafigyelni rá – ironizált Mensáros László egykori portréinterjú nyitómondataiban. Vándoroltam egyik színházból a másikba, az egyik kultúrteremből a másikba, az egyik premierről a másikra, az egyik kocsmából a másikba, az egyik börtönből a másikba. Ezzel voltam elfoglalva.

Akkoriban még előtte volt a hatvannak, de tízzel mutatta többnek a mellékelt fotó. Ám derűsen mosolyog a képen, s még ráncainak rajzolatai is elegánsak.
A test gyűrődött, a lélek ellenállt.

Mensáros László 1970-benForrás: Fortepan/Hangosfilm

Mensáros László 1926. január 26-án született. Anyai nagyapja, Springer Ferenc építette a ferencvárosi házat a Hőgyes Endre utca 11-ben, ahol a szélesebb család lakott. A nagyapa ügyvéd volt, és országgyűlési képviselő az Alkotmánypárt színeiben. Sportszerető emberként a Ferencvárosi Torna Club (FTC) megalapítója és első elnöke, részese a Magyar Labdarúgó Szövetség létrehívásának.
Leánya, Mensáros László édesanyja, Springer Piroska zenei konzervatóriumot végzett. Dolgoznia nem kellett, jutott ideje két fiára, Lászlóra, a kisebbikre, s annak bátyjára, Zoltánra. László öt-hat évesen kezdett zongorázni. Gyakran játszott négykezest az édesanyjával, aki szívesen mesélt is fiainak, egyik történetébe beleszőve visszatérő rémálmát: sötét korong ereszkedik rá, és szorítja az a földhöz.A fiúk édesapja, Mensáros Zoltán József főherceg testőrtisztje volt. Századosi rangban nyugdíjazták 1920-ban, majd jogból diplomázott, s lett ügyvédbojtár Springer Ferencnél. Később kormányfőtanácsosi címet kapott. Jóvágású férfi volt, rajongták a nők, de nem élt vissza ezzel. Mensáros László visszaemlékezései között azért említi: apjának úgy is sok problémája akadt a házasságában, ám válságait önmagában rendezte le.

Springer Piroska és vitéz dr. nagykereki Mensáros Zoltán esküvőjük idejénForrás: mensaros.hu

Mensáros László felnőttkori, olykor oktalan szorongásait inkább édesanyjától eredeztette.Korai éveinek fontos szereplője volt édesanyja nevelőnője, Hynum Amália – családilag Pipipi. Németre, franciára, angolra tanította, majd amikor a fiú már kamaszodott, szerelmi ügyeiben volt segítségére. Mensáros László utóbb úgy fogalmazott erről: Minden tekintetben oldotta a félénkségemet.Az egész família színház- és operajáró volt. László törzsnézője lett egy otthonukhoz közeli zugmozinak is. Lenyűgözték az Emberfarkas borzalmai. Ott szeretett bele Greta Garbóba. Rabja volt a könyveknek is: még a tízedik évét sem töltötte be, amikor már mesekönyvei alapján rendezett otthoni produkciókat, amelyek szerepeit is maga alakította.
A Champagnam francia papi elemi iskola tanulójaként pedig úgy adott elő ünnepi műsorban egy La Fontaine verset, hogy a díszvendég francia követ ölébe kapva csókolgatta elismeréseként. Frances Burnett Kis Lordjának címszerepét már a budapesti Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium növendékeként játszotta el. Ahhoz személyesen a kultuszminiszter, Hóman Bálint gratulált.A tizenhárom éves fiú otthoni könyvtára addigra már olyan szerzők műveivel bővült ki, mint Móricz, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Balzac, Dickens; a költők közül szívesen olvasgatta Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Ady, Babits, Kosztolányi köteteit. A kötelező tananyagot utálta. A Kis Lord sikere után el is döntötte: felhagy az iskolásdival, van számára más út. Édesapja mindjárt el is tiltotta a további szerepléstől, mely döntését a bencések erősen támogatták.
A megbántott kiskamaszt akkor Pipipi, valamint Borbély Kamill matematika és fizikaszakos tanár – egyben diákjának lelki vezetője – vigasztalták. Kamill felnőttkorában is lelki társ maradt.

Kopogtat a valóság

A Mensáros testvérek már az ifjabb fiú gimnazista évei alatt együtt ültek végig hosszú művészettörténeti előadásokat a bölcsészkaron; együtt mámorosodtak el pompás operákon. László érettségije után együtt járták a pesti éjszakát is: Moulin Rouge, Arizona, Parisien Grill, satöbbi. 1943-at írtak. Családi helyzetük még a háború utolsó harmadában is óvta őket a valósággal való szembenézéstől. De a valóság erősen kopogtatott.Lászlót 1942-ben többször rendelték légóügyeletre – bombatámadás esetén menekülési felügyelőnek – egy ferencvárosi gyárba. Marxról és Engelsről ott hall először zavaros pár mondatot egy korabeli sráctól, akivel apja olvastatta a szerzők műveit. Mensáros László saját apjánál kérdezett rá:Mi az a kommunizmus? Felmenője hárította a választ.
Mensáros László akkoriban csak az eszement magyarkodástól viszolygott. Családja pont annyira hazafi, amire még a hazafi büszke lehet.
1944-ben szülei beíratták a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára. Nem annyira érdeklődése miatt, mint inkább a pesti bombázások elől menekítve. Ott került barátságba Verseghy Nagy Péterrel, báró Apor Vilmos püspök bérmafiával. Elkísérték egyszer a püspököt ételt osztani a nyugati határ felé terelt meggyötört, megalázott emberek közé. Mensáros László hosszan nézi a meggyötörtek sokaságát, a dühüket a püspök előtt visszafojtó nyilasokat. Néz, és látja, amit látni kell.Miután a nyilasok feloszlatták a Magyaróvári Akadémiát, Mensáros László Kassára ment. Édesapja korábban aktívan részt vett az ügyvédek szakmai szervezetében, ám annak jobb szélre tolódó vezetősége, hogy eltávolítsák, Kassára neveztették ki közigazgatási városparancsnoknak.
Az apa hamis papírokat és bakaruhát szerzett a fiának, hogy elkerülje a hatóság firtatásait: László generációját nagyrészt már behívták a seregbe. Igaz, bátyja, Zoltán pont kivétel. Ő otthon dekkol Pesten.
Zoltán apai akaratból – saját kedve ellenére – a Ludovikán végzett hadnagyi rangban. Ám még 1943-ban közölte tiszttársaival: nem akar katona lenni. „Elment az esze" – mondták társai. Egy jóindulatú katonaorvos akkor elmebetegnek nyilvánította, leszerelték.László barátja, Verseghy Péter 1945 januárjában esik el a fronton, amikor László már apjával együtt menekül a közeledő szovjet csapatok elől. Bajorországi barakktáborban kötnek ki.
Mensáros László a helyi német családok rendeléseire varrogat, kötöget. Időnként közeli falu kocsmájában zongorázik. Egy alkalommal a magyar menekülteknek tart verses estet. A műsor centrumában Ady Egy ismerős kisfiú című verse. „Az a kisfiú jár el hozzám/ Mostanában, nevetve, holtan,/ Aki voltam."

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Előző
Következő