Volt, hogy inkább verést kért volna hegedűvizsga helyett Illényi Katica

2018.02.02. 15:51

Az hogy lehet, hogy a kislány, aki annyira élvezi a középpontban létet, hogy az órák közti szünetekben kisebb előadást rendez, 14 évesen ennyire bezárkózik? Ráadásul szorongva.

Érdekes, hogy minden téren ott volt bennem a közlési vágy, de a hegedűnél ezt nem sikerült felszínre hozni. Elsősorban azért, mert ugye nem jártam zeneiskolába, engem otthon tanított az édesapám. Ezért is volt nekem annyira új a tanár-diák viszony, ráadásul én voltam a legkisebb az osztályban. De valahogy megúsztam, pedig a diploma előtt nem sokkal én végleg abba akartam hagyni a hangszert.

Itt jöttek be a színművészetis álmok?

Igen, és ha fölvesznek oda, akkor a hegedűt abbahagytam volna. Utólag már borzasztó nagy szerencsének tartom, hogy nem vettek fel. Akkor viszont azt mondtam, hogy folytatom a hegedűt, ha már egész életemben azt csináltam. Közben pedig más dolgokba is beletanultam a színpadon. Táncoltam és énekeltem is. Bekerültem színdarabokba. És ott megszületett az a bátorságom, amivel vissza tudtam hozni a hegedűt. Még ha ekkora vargabetűvel is, de visszajutottam a hangszerhez.

Illényi Katica a Budapesti VonósokkalForrás: IKP Music

Azt lehet tudni, hogy hol és mikor történt az a váltás, amikor kimondta, hogy én vagyok a királynő, és nem például a Klezmer Banddel játszom, hanem én leszek a középpontban?

Ilyen királynőség a mai napig nem jutott az eszembe, tudniillik nem ez volt a motiváció.

Nem pejoratív értelemben mondtam.

Tudom, tudom... Igazából minden, ami a hegedű mellett felmerült, kizárólag az érdeklődés miatt jött az életembe. Énekelni azért kezdtem, mert érdekelt, hogy hogyan kell kezelni a hangadó szerveimet. Táncolni pedig azért kezdtem, mert kislány koromban vágyam volt, és arra is gondoltam, hogy ha az ember színpadon áll, akkor szépen kell tudnia koordinálni a testét. A színpadi ruhában kint van a karunk, vállunk, és ha nem figyelünk, máris csúnyán áll rajtunk a ruha. Ezekben a ruhákban nem lehet privát emberként mozogni. Mindig az volt bennem, hogy

megfelelően legyen becsomagolva, amit az ember a színpadon előad.

Kötelességemnek éreztem ezeket megtanulni. Így lett az érdeklődésből kötelesség, amiket aztán már szerettem volna színvonalban a hegedűhöz közelíteni. Végül pedig kialakult egy olyan műsor a fejemben, ami lényegében egy önálló est. Ez lett a következő álom, és az álom először a Thália Színházban valósult meg 2003-ban.

Ezek szerint ennek a brandnek a kialakítása nem volt tudatos, mégis úgy képzelem, hogy nagyon is céltudatos, és szeret előre látni. Meddig van kitöltve a naptárja?

Mindig vannak tervek, célok is és különböző koncertötletek. Nagyjából az is látszik, hogy ezeket melyik évben tudom megvalósítani. A naptári terv nagyjából egy-két évre van meg.

Illényi KaticaForrás: IKP Music

Úgy tudom, a teremin nevű hangszer véletlenül jött be a képbe. Gondolom, még nem futott ki, de van esetleg azóta másik, amivel korábban még nem lépett fel?

Nincsen új hangszer, a tereminnel még mindig tart a szerelem. Még mindig rengeteg minden van, amit még nem tudok vele technikailag megoldani. Nagyjából úgy van ez, ahogy a hegedűnél is: az ember úgy érzi, hogy soha nem tudja megtanulni. Egyrészt mindig csinálni kell, másrészt sokszor szép lassan jön rá az ember egy-két dologra. Egyébként

van most egy érdekesség, de az nem hangszer.

Három hónappal ezelőtt volt a Vigadóban egy tangóestem, és eszembe jutott, hogy tangózenét játszom, de nem tudom, milyen argentin tangózni. Ezért kerestem egy tanárnőt, és azt kell mondanom, hogy ez egy narkó. [nevet] Ez egy fantasztikus dolog, és minden vágyam, hogy kikerüljek Buenos Airesbe, mert azt akarom látni, hogy az utcán az emberek tangóznak, és én be akarok állni. Már csak pár hét van a koncertig, de ha minden jól megy, akkor egy szám erejéig tangózni fogok.

És hogy van egymással a hegedű és a teremin? Nem tudom nem megkérdezni, hogy melyik áll közelebb a szívéhez.

A koncerteken olyan 80 százalékban a hegedűé a főszerep, a tereminnek egyelőre 10-15 perc szokott jutni. De valahogy válaszolva a kérdésre, a hegedűn sokkal jobban ki tudom fejezni magam. Nemcsak azért, mert régebben és jobban játszom rajta, hanem azért is, mert ilyen a hangszer adottsága. A teremin hozzá képest sokkal korlátoltabb. A hegedűnek sokkal szélesebb a kifejezési kelléktára, van négy húrja, amelyket egyszerre is meg lehet szólaltatni, lehet több szólamban játszani. A tereminen ehhez képest csak egy szólamban lehet és csak egy féle hangszínen. 

Cserébe ezen is piszok nehéz játszani...

Borzalmasan nehéz, olyan hálátlan egy hangszer, hogy az valami rettenetes. [nevet] De hát nagyon szép tud lenni, éteri hangulatot lehet vele teremteni. Nem véletlen, hogy a nehézsége miatt még nem szerveztem egy teljes tereminestet, de a koncerten belüli plusz színnek nagyon jó. Például egy operaáriákat is el tudok rajta játszani. Ráadásul úgy, ahogyan én soha nem tudnék énekelni, és ez nekem nagyon tetszik. Sosem nem reked le, és soha nem fogy el a levegője.

Annak idején az ismeretlensége, a furasága fogta meg, vagy a sejthető nehézsége?

Igazából egyik sem, én azt láttam a hangszeren, hogy tuti meg tudom csinálni. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire nehéz. A hangja olyan volt nekem, mintha valaki énekelne, vagy mintha vonós hangszeren játszana. És

mivel mindkettővel foglalkozom, muszáj volt kipróbálnom.

Már aznap éjszaka alig aludtam az izgalomtól. Aztán szereztem egyet, és tényleg nagy kínlódás volt az elején tanár nélkül, autodidakta módon nekiállni. Majd külföldre mentem tanárhoz, kurzusokra.

Visszatérve kicsit a másik szerelemre: a népi hegedű, a népzene valaha felmerült a klasszikus vonal mellett?

Nem. Gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem a népzenét. Valószínűleg azért, mert másfajta hangszíne van, ami a klasszikustól nagyon messze áll. Érdekes viszont, hogy most, felnőttfejjel már nagyon szeretem. És az, hogy gyerekkoromban ennyire nem tetszett, nem jelenti azt, hogy nem fogok egyszer bekattanni, és egy tanártól megtanulom a népi hegedűre annyira jellemző frazírokat. Soha nem lehet tudni, mert a tangó mellett is éveken át elsétáltam. Tudtam róla, de nem érdekelt, aztán most meg nagyon.

Illényi Katica, Illényi Anikó csellista és Illényi Csaba hegedűművészForrás: IKP Music

A testvérei is fellépnek a jubileumi koncerten, és ha jól tudom, ők külföldön élnek. Hogyan tudnak próbálni a közös fellépésre?

A technikát szoktuk segítségül hívni. Tegnap például a húgom az internet segítségével játszotta el nekem a szólószámát. Aztán azt is, amit együtt játszunk majd a koncerten. A kottát, a kíséret hanganyagát ilyenkor el szoktam küldeni, és akkor tudnak azzal önállóan gyakorolni.

Azért lesz valódi közös próba is?

Persze. Szerencsére egy héttel a koncert előtt már hazajönnek. Fellép majd a húgom és az öcsém is, aki zenét is szerez, és néhányat elő is adunk most. Illényi-műveket még soha nem játszottunk, ez lesz az első ilyen alkalom.

Milyen jellegű zenék lesznek ezek?

Alapvetően világzenésnek mondanám Csaba öcsém szerzeményeit, de nem lehet eldönteni, hogy magyar, szerb vagy például román népzenéből van-e a keverék. Rajtunk kívül az Anima Musicae Kamarazenekar lesz az egyik csapat a színpadon, a másik pedig Sárik Péter triója Pintér Tibor gitárossal kiegészülve. A dolog érdekessége, hogy

egyszerre fog játszani a klasszikus és a jazz-zenekar.

Azt még nem mondtam, hogy Silló István, a Győri Nemzeti Színház zenei igazgatója fog vezényelni, és Pirovits Árpád sztepptáncos is fellép majd. És lesz egy újdonság is. Bencsik Andrea divattervező szokta készíteni a színpadi ruháimat, és ezúttal ő is fellép. Sok-sok éve a flamenco elkötelezettje, és most egy ember nagyságú spanyol kendővel fog csodákat táncolni a színpadon.

Említette, hogy kétszer egyórás lesz a koncert. Lesz valami különbség a két óra között?

Az első egy órában főleg komolyabb művek lesznek majd, a második rész pedig igen szórakoztatónak ígérkezik. Ott a jazztől elkezdve mindenféle táncokon keresztül megszólal még a teremin is. Ez egy jubileumi koncert lesz, ráadásul aznap ünneplem a születésnapomat is.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Előző
  • 1
  • 2
Következő