Egy skót faluból jutott a világhírnévig Emeli Sandé

2018.02.04. 19:59

Nem sokon múlt, hogy orvos legyen, végül mégis a zenei pályát választotta, ugyanis a kettő együtt nem ment. Viszont könnyen lehet, hogy a zenéjével több embernek tud segíteni, mint akár neurológusként tudott volna. Merthogy annak készült. Emeli Sandé februárban koncertezik a Papp László Budapest Sportarénában, és a koncert előtt Londoni otthonában értük el telefonon. Éppen zenéken dolgozott a harmadik albumához, amit megszakított, hogy a múltról, családjáról és az identitáskeresésről beszéljen. Interjú.

Kinek az ötlete volt, hogy orvosnak tanuljon? Vagy ez saját elhatározás volt?

Egyértelműen az enyém, de azt is tudtam, hogy ez olyan dolog, amiért a szüleim is büszkék lesznek rám. Azt mondanám, hogy egy kellemes és jó kombinációról volt szó. Az orvostudomány mindig is elbűvölt, és úgy gondoltam, hogy nagyon izgalmas és kihívásokkal teli lesz azzal foglalkozni.

Azért is kérdeztem, mert nehéz volt elképzelnem, hogy valaki már 11 évesen dalokat írjon, rendszeresen zenéljen, közben meg orvos akarjon lenni.

Hát igen, nagyon különböző dolgok ezek. De akármennyire szerettem a zenét, már fiatalon tudtam, hogy a zeneipar nem egy életbiztosítás. Az, hogy én odavagyok a zenéért, még nem garantálja, hogy egyáltalán el tudok indítani egy karriert. Igazából biztos jövőt akartam magamnak, ezért választottam először az egészségügyi pályát.

És ez a két dolog jól megfért a fejében, a szívében, vagy küzdöttek egymással?

Egyértelműen volt egyfajta küzdelem a két dolog között. De nem kérdés, hogy a zene inkább a szívemhez állt közelebb, az orvostudomány pedig a biztonságot jelentette volna, meg azt a folyamatos kihívást, amivel szerintem egész életünkben bombáznunk kell az agyunkat. De a szívem mindig is a zenét választotta volna.

Szerinte az őszinteségével tudott berobbanniForrás: Origo

A 6 évvel ezelőtt indulása az első lemezzel robbanásszerű volt. Mit gondol, mi lehetett a titka, hogy ennyi embert megérintett a zenéje?

Szerintem az őszinteség lehetett a kulcsa. Előtte nem is volt igazi kapcsolatom a szakmával, az iparral. Ez még azelőtt volt, hogy Londonba költöztem volna. Teljesen naivan álltam a dolgokhoz, fogalmam sem volt arról, mit hogy kellene megoldani. Mindent a saját kis elképzelésem szerint csináltam. Azt sem tudtam, hogy egy albumnak hogyan kellene hangoznia, ezért

az egész olyan lett, ahogy azt én az érzéseim alapján elképzeltem.

Ugyan találkoztam különböző producerekkel, de leginkább csak terv szinten maradtak a tőlük kapott információk. Az albumba így szorult egy hatalmas adag ártatlanság és őszinteség. Nem is volt semmilyen konkrét témaötletem, amiről dalokat akartam volna írni, és úgy tekinteni rájuk, hogy akkor ez most egy album lesz. Igazából olyan dolgokról írtam, amikről a barátaimmal szoktunk beszélgetni. Szerintem ez az őszinteség lehetett az, ami igazán megérintette az embereket. Nagyon nyitottan és naivan közelítettem meg az egészet, és ahhoz képest, hogy a zeneipar alapvetően nem ezekre a pillérekre épül, mégis működni tudott a dolog.

Álmodott valaha ekkora sikerről?

Nem, komolyan soha. Hallgattam a nagyokat, Mariah Carey-t, Aretha Franklint, és közben arra gondoltam, hogy bár csak én is ezt csinálhatnám. De soha nem mertem volna gondolni, hogy meg is történhet velem. Főleg egy skót faluban nem jutott ez eszemben, ahol felnőttem. [nevet] Önmagában az énekesi jövő is nagyon vad álom volt, nemhogy a sikerek. Nekem a Londonba utazás és az ottani intézkedések is mind

nagy kihívás voltak annak idején.

Aztán mikor elindultam a zenei pályán, az volt az alapálmom, hogy nagyon sok embernek énekelhessek. Nagyon hálás vagyok, hogy ez valóra vált.

Szinte szünet nélkül zenéket írForrás: Origo

Hogyan néz ki a dalszerzési processzus? Egész egyszerű dolgokra vagyok kíváncsi, például arra, hogy hol, milyen körülmények között áll neki.

Attól függ. Van, amikor zenei producerekkel együtt kezdjük, de az utóbbi időben szinte mindig a zenészekkel dolgoztunk dalokon. Valamelyikük elkezd gitározni, én meg ráéneklek. Vagy én zongorázom teljesen egyedül, és úgy indul az alkotás. Nyilván a hangulatomtól is függ. Egyébként épp most csinálunk egy saját stúdiót, amit

szeretnénk nagyon nyugodtra berendezni.

Egy csomó füstölő lesz benne, és lesz kandallónk is. Úgy gondolom, hogy a legjobb ötletek akkor jönnek, amikor az ember feje kiürül, és éppen nem rágódik semmin.

Jól képzelem, hogy folyamatosan zenél, zenét szerez.

Igen, szünet nélkül írok. Amikor épp nem fellépek vagy turnén vagyok, akkor minden pillanatot megragadok és megbecsülök, hogy írhassak, és új dolgokat hozhassak létre. Többek között azért is, mert nagyon jó ilyen formán lépést tartani az életemmel, és feldolgozni a fontos érzelmeket. Ez ugye ahhoz is szükséges, hogy hitelesen elő is tudja adni a dalokat.

Mikor jön ki az új album?

Van erre egy terv, de nem árulnám el a dátumot. Igazából amint minden készen áll hozzá, akkor ki fog jönni még idén.

Milyen lesz a hangulata? Vagy úgy is kérdezhetném, hogy milyen mély érzelmek határozzák meg a jelenlegi életszakaszát?

A mostani időszakom egyértelműen a szabadságról, egyfajta felszabadulásról szól. És ez ugyanúgy igaz a zenei világomra, nem csak a privát életemre. Remélem, az új lemez erőt tud majd adni másoknak is, és ha minden jól megy, akkor a szeretetre fognak gondolni, azt fogják érezni, mikor hallgatják.

A legutóbbi albumról melyek voltak azok a dalok, amelyek csak úgy kicsusszantak? Amelyeken a legkevesebbet kellett kalapálni?

Az album nyitószáma, a Selah például ilyen volt. Aztán gyorsan megszületett a Babe és a Hurts is. Oh, és ott van a Breathing Under Water, ami nagyjából egy az egyben jött ki annak idején. Talán ez volt a leggyorsabb és legkönnyebb alkotás az albumról.

És pont ezekből lettek a legnagyobb slágerei... Elképzelhető, hogy köze van a születés módjának a későbbi sikeresélyekhez?

Igen, szerintem így lehet. Az elsőről a Next to Me ütött nagyot, és nagyon gyorsan megvolt. A Read All About It pedig úgy született, hogy a konyhában ültünk a húgommal. Úgy gondolom, ha rendesen kiengedjük, és nem gondoljuk túl az egészet, akkor tud sok emberhez eljutni a dal. Valószínűleg azért, mert érzik benne az őszinteséget.

Valami nagyon fontosat talált meg apja hazájában, ZambiábanForrás: Origo

Említette a testvérét. Van más is, aki önhöz hasonlóan jól tud énekelni a családjában?

Amikor 2014-ben ellátogattam Zambiába, akkor nagyon sok unokatestvéremmel találkozhattam, és mindegyikük szépen énekelt. Ráadásul volt egy csodálatos kislány közöttük, aki gyönyörűen énekelt. A legtöbb szólót ő adta elő, és nagyon erőteljes hangja volt.

Azóta visszalátogatott már?

Nem, azóta nem. Ha minden jól megy, akkor idén utazom oda megint. Aztán egyszer nagyon szeretnék egy koncertet is szervezni Zambiában és Dél-Afrikában. Az biztosan nagyon meghatározó élmény lenne nekem.

Mit jelentett annak idején meglátogatni a családja zambiai ágát?

Nagyjából mindent. Az életemnek abban a szakaszában tényleg nagyon sokat. Akkoriban kerestem az identitásomnak azt az oldalát. Előtte soha nem is voltam Afrikában. Apám zambiai, de

soha nem volt igazán lehetőségem megismerni a zambiai kultúrát.

Egy olyan utazás volt az, ami megváltoztatta az életemet. Mikor visszajöttem, úgy éreztem, megtaláltam valamit, ami addig nagyon hiányzott.

Gondolt már arra, hogy összerak egy kizárólag zambiai zenei alapokra épülő koncertet vagy albumot?

Fú, ez nagyon jól hangzik. Nem, még soha nem gondoltam rá, de lehet, hogy ellopom az ötletét. [nevet]

Mire számíthatunk a budapesti koncertjén?

Múlt évben volt egy arénás turném Nagy-Britanniában, és nagyjából azzal az anyaggal fogunk dolgozni. Viszont nagyon izgalmas lesz, hogy most extra hangszereléssel nyúlunk a dalokhoz. Korábban például nem volt fúvós szekció, most lesz. Tele leszünk zenével és lélekkel, és nagyon remélem, hogy mindenki élvezni fogja.

Legutóbbi interjúink