Meghalt Zalaváry Lajos a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Ybl- és Kossuth-díjas építész, a mai magyar építészet több nemzedékének mestere, útmutatója és példaképe. Pályakezdésétől a nyugdíjba vonulásáig a Középülettervező Zrt. vezető építészeként dolgozott, valamint a BME Középülettervezési tanszékének óraadó tanára, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Az utolsó időig
tökéletes szellemi frissességgel dolgozott,
a munkának szentelte napjait. 95 évesen halt meg, 7 évtizede folyamatosan alkotott. A tervei alapján született házak közül több fordulópontnak tekinthető a 20. századi magyar építészettörténetben.
Zalaváry Lajosnak határozott véleménye volt arról az elméleti vitáról, hogy az építészetnek hol a helye, a művészetek vagy inkább a mérnöki tudományok között. Egészen a legutóbbi időkig a művészetek mesterségbeli ismeretanyaga a tudás személyes átadásán keresztül hagyományozódott tovább a soron következő generációkra. Zalaváry a saját
építészetét nem tartotta előzmény és következmény nélküli, egyedülálló teljesítménynek.
Munkásságának gyökereit Ybl Miklóstól, Lechner Ödön és Lajta Béla építészetén át egészen a mesteréig, idősebb Janáky Istvánig eredeztette. Műveiben tehát az örökség jelen volt, de láthatatlanul, hiszen
nem formai vagy szerkesztési elvekben érvényesült, hanem inkább egy teljes látásmódban.
Életműve kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében, ezért 2017-ben a Magyar Építőművészek Szövetségétől a Magyar Építőművészetért érmet kapta meg az Építészet Világnapján. Zalaváry Lajost a Középülettervező Zrt. és a Magyar Építőművészek Szövetsége saját halottjának tekinti, temetéséről a család később rendelkezik. Emlékét az építész szakma a legnagyobb tisztelettel őrzi meg.