Ezekért is szeretjük Tahi Tóth Lászlót

2018.03.03. 19:12

Több mint 50 éven át, egészen haláláig játszott a Vígszínház társulatánál. Viszont az ország nagyobbik része valószínűleg a tévéből, a filmvászonról és a szinkronból ismerhette és szerethette meg Tahi Tóth Lászlót. Összeválogattunk a színművész munkásságából néhány filmet, amelyekért mi szeretjük. Öccse, Tahi József pedig elárult nekünk néhány érdekességet is közös pályájukról. 

Egy hét telt el azóta, hogy meghalt Tahi Tóth László. A minap ismert lett temetésének időpontja is, és nyilván búcsúzni is kell, mi azonban még emlékezni szeretnénk. Ezért összegyűjtöttünk öt olyan filmet Tahi Tóth László munkásságából, amiket ilyen-olyan okokon túl éppen azért is szeretünk, mert ő játszik bennük. Öccse, Tahi József elmondta nekünk, hogy az ő személyes kedvencei bátyja filmes munkáiból a Szerelmes biciklisták és a Hatholdas rózsakert. Noha nem filmes téma, de mikor bátyja karrierjéről beszélgettünk, elmesélte, milyen nehéz szerepe volt szerda este a Pesti Magyar Színházban. A Naptárlányok-ban „egy rákos beteget játszottam tolókocsiban, aki közvetlenül utána meg is hal. Mondhatom,

nehéz perceket éltem át lelkileg.

De szerintem a Lacira való hasonlóságom miatt a közönség is, pedig vígjáték.”

Szerelmes biciklisták (1965)

Habkönnyű fiatalság, ahol a sokszor fiziológiai mélységekig hatoló problémák mégsem fájnak annyira. Legalábbis a néző biztosan nem érzi ezeket. Tahi Tóth László Káldy Nórával és Uri Istvánnal együtt főiskolai hallgatóként játszik a filmben, aminek főszerepe Orbán Tiboré, aki egy évvel volt idősebb Tahi Tóthnál, kettővel Urinál. Ő az a tehetség, aki a színészet után a rendezést is kitanulta, majd 40 évesen öngyilkos lett. A film egy, a

felelőtlen fiatalság és a felnőttkor határán meghúzódó nyarat mesél el.

Bacsó Péternek ez volt a harmadik filmrendezése, és a két évvel későbbi, 1967-es Nyár a hegyen-nél is hasonló témához nyúlt, hasonló fiatalokkal. Csak ott már hangot kapott a múlt, a történelem Mensáros László és Tomanek Nándor karekterein keresztül.

A Szerelmes biciklisták ennél jóval könnyedebb, még akkor is, ha

a fiatalok bemutatott problémái nem egyediek, hanem egy egész nemzedékre vonatkoztak.

Ezekben még nyoma sincs a Bacsóra jellemző szatirikus megoldásoknak, azonban a könnyedség tagadhatatlanul itt is jelen van. Ehhez pedig nagyban hozzájárult Tahi Tóth László és Uri István alakítása. Uri, a kissé kajla öcsöt adja, Tahi Tóth László pedig kicsit megmártózhatott a civil múltjában. Ugyanis apja festőművész és tanárember volt, ő maga képzőművészeti gimnáziumban tanult, a filmben pedig éppen fiatal festőt alakít. Aki rendszerint filozófiai és esztétikai irányból közelít a dolgokhoz, és marad közben nagyon szórakoztató.

A filmet többek között azért is választotta egyik kedencének Tahi József, hiszen ez volt bátyja dobbantója a filmes pályán, ez volt az első filmszerepe. 

Aranysárkány (1966)

A Kosztolányi-regényből készült Aranysárkány a második a sorban, és van itt egy nagyobb ugrás Tahi Tóth karakterében. Ugyanis a böszmeség jön a képbe, amit fizikailag is támogattak a jelmezesek. Ruháit kitömködték, hogy nagyobb darab, sportosabb legyen, ezzel is a regénybeli Liszner Vilmoshoz akarták közelíteni. Aki ugyan az iskola futóbajnoka volt, azonban leginkább csak szekundákkal járt haza, és nagyon kevés esélye volt a sikeres érettségire.

Tahi Tóth pedig belevitte a szerepbe, amit tudott, és amit filmben addig nem kellett neki. Itt nem a kedves, mégis fanyar humorú alak van a vásznon, hanem az

aljas, kíméletlen, erős és sértődött srác,

aki bizony rendesen odavág a Kobakot alakító Mensáros Lászlónak.

Liszner alakja nem is egyszerű, nem csak arról van szó, hogy valaki megveri a tanárát, mert az egyszerű bosszúnál jóval több munkál benne. Igaz, Tahi Tóth Lászlónak nincs sok jelenete, de azok annál erősebbek. Van köztük egészen ijesztő is.

Fiúk a térről (1967)

Úgy alakult, hogy az első három kiválasztott film éppen Tahi Tóth László első három filmje, és ezek közül az 1967-ben készült Fiúk a térről volt a harmadik a sorban. A Szerelmes biciklisták könnyedsége után itt már komoly drámába csöppent, még ha a film nagyobbik részében ez nem érezehető is. A Lada (Bujtor István) által vezetett fiúk vígan élik munkás mindennapjaikat,

aztán átgázol életükön a mozgalom.

Legtöbbjük proli származású, van, aki dolgozik, van, aki lop, de a lényeg, hogy együtt vannak, és mindent megtesznek egymásért. Köztük van a Tahi Tóth László által megformált Bádel, és kifejezetten jól áll Tahi Tóthnak a vagányság. Ott van még Harsányi Gábor, Márton András, a fiatal Leisen Antal, Dózsa László és Huszti Péter is - természetesen neki jutott az arisztokrata srác alakja. Tahi Tóth Bádelja kapott egy kedves attribútumot a filmben. Folyamatosan a 20. század legeleje óta a piacon lévő, maláta alapú italport, az Ovomaltine-t reklámozó pólót viseli egészen addig, amíg nem kell bevonulnia.

A fiúk egytől egyig jó karakterek. A drámát okozó történelmi beágyazottság nélkül is bőven elvinnék hátukon a filmet. De ez már nem a Szerelmes biciklisták problémavilága. A srácok itt is nagyon hasonlók, csak a gondjaik jóval komolyabbak. És ez a távolság talán nem tett annyira jót a filmnek, de még így is bőven élvezhető. Nem utolsó sorban az említett karaktereknek köszönhetően.

A film egyik érdekessége, hogy Tahi József is játszik benne. „Laci elvitt a forgatásra, és én is szerepelhettem. A boxmérkőzéses jelenetben voltam néző”. Egy másik, kettejük közti kapocsa filmnek 

Várkonyi Zoltán, aki a filmben a mozgalom egyik irányítóját játssza.

És azért kapocs, mert mindkettejüknek osztályfőnöke volt a Főiskolán. Egyébként a színészi pálya egyikük esetében sem indult olyan egyértelműen. Tahi Tóth László képzőművészeti középiskolában tanult, és csak egy barátot kísért el a felvételire, aztán őt vették fel. Tahi József pedig azt mondta az indulásáról, hogy„borászként rokonszakmával kezdtem, és idővel fellépegettem az iskolában. Leadtam a Kazal Tudományos borkóstoló-ját is egy szüreti mulatságon, és nagy sikerem volt. Aztán egyre jobban kapacitált a környezet, hogy jelentkezzek színésznek. Erre meg mindig azt mondtam, hogy

ott van már a Laci.

Aztán végül megpróbáltam, és felvettek szintén Várkonyihoz, aki ugye Lacinak is tanára és mestere volt. Ez pedig garancia volt nekem arra nézvést, hogy merészen elvállalhatom ezt a pályát, hiszen valószínűleg engem is tart annyira.”

Kattintson a folytatáshoz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő