A Kossuth-díjas színésznőt Terinek hívják az unokái

2018.04.19. 15:56

Tordai Teri soha nem az elismerésre vágyott, hanem maga a színészet inspirálta. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy Kossuth-díjat kap, gyermeki lelkesedéssel fogadta. A színésznő az elismerés mellett unokáira is nagyon büszke, bár saját bevallása szerint nem az a tipikus nagymama. 

Tordai Teri azt mondta, hogy az idén kapott Kossuth-díja csak hab a tortán, egész élete nagyon boldog volt. A színésznő egyáltalán nem számított az elsimerésre. „Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy idén én is kapok Kossuth-díjat. Nem számítottam rá és sose gondoltam volna, hogy ebben az elismerésben részesülhetek valaha is. Legelsőként a hála jutott az eszembe és azok az emberek – szüleim, tanáraim, osztálytársaim –, akik hozzájárultak a sikereimhez”  - mondta Tordai Teri a Lokálnak. A 76 éves színésznő lélekben még mindig gyerek, most arra is visszaemlékezett, hogy milyen volt 14 évesen Budapestre költözni. „Én lélekben a mai napig gyerek vagyok, és az elismerést is úgy fogadtam, mint az első karácsonyi ajándékomat. Eszembe jutott az az egri kislány, aki 14 évesen felköltözött Pestre és 20 évesen nagy álmokkal elkezdte a Színművészeti Főiskolát. Sosem az elismerésekre vágytam, maga a színészet volt, ami inspirált. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a pályám elejétől kezdve olyan szerepeket kaptam, amelyek hozták magukkal a sikert. Nagyon érdekes, mert nem volt senki a családban, aki hozzám hasonlóan a színpadon szerepelt volna. Én csak arra vágytam, hogy belebújhassak más emberek bőrébe és színesíthessem magam”  - mondta az Újszínház színésznője.  

Tordai Teri külön asztalra állította ki otthonában a Kossuth-díjatFotó: Mudra László - Origo

Tordai Teri a szakmai elismerés mellett az unokáira a legbüszkébb. A színésznő azt mondta, hogy sokat beszélget velük. „Nem az a tipikus főzős-sütős nagymama vagyok, inkább leülök az unokáimmal beszélgetni és játszani. Kicsi koruktól kezdve úgy mesélek nekik, mint gyerek a gyereknek. Ezért is hívnak Terinek és nem nagyinak. Miután megkaptam a díjat, felhívtak és azt mondták: Teri, a tanárnő azt üzeni, hogy gratulál neked a díjhoz” - mondta Tordai, aki hiába él hosszú évek óta Budapesten, még mindig egrinek vallja magát, és a mai napig tartja a kapcsolatot egykori osztálytársaival. „Miután felköltöztem Pestre a nővéremhez, kollégiumba, nem sokra rá a szüleink is utánunk jöttek a nagymamával. Ettől függetlenül édesanyám megmaradt annak az egyszerű egri asszonynak, akinek a kovászos uborka ott állt az ablakában, miközben locsolta a petúniáit. Ezt az életstílust én is átvettem, és nagyon ragaszkodom a gyökereimhez. A mai napig tartom a kapcsolatot az összes osztálytársammal, kollégámmal. Éppen ezért jöttem haza anno Németországból is. Hiába voltak ott is munkáim, a hazám és szeretteim hiánya erősebb volt. Hazatértem, amit életem egyik legjobb döntésének tartok. Itthon a családom és barátaim körében csodálatos életem volt, a Kossuth-díj csak hab a tortán. Csináltam otthon egy külön asztalt, ahol a díj és az átadóra szóló meghívó mellett ott van a lányom, Lili levele, amit nekem írt az elismerés után” - mondta Tordai Teri. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK