Psota Irén, a nagy magyar színésznő, aki csak azt a férfit szerette igazán, akit a kommunisták börtönbe vetettek

2018.04.29. 20:54

A zsöllyesor

Psota Irén Fiú elvesztése után is ragaszkodott a kutyákhoz, de férfival már nem bonyolódott komoly kapcsolatba. Hamarosan szállóige lett a mondatából:

Eljegyeztem magam a magánnyal. Amelyhez záradékként mindig hozzátette, hogy ez valójában hármas frigy, amelynek lényeges szereplője a hivatása is. Erre bólintott rá anyám anno, a tévé előtt.
Kun Magda a miskolci évek után szabadúszóként vállalt még kisebb-nagyobb szerepeket vidéki színházakban. Színészként nem sikerült nyomot hagynia maga után.

Papp László és Kun Magda a Nehéz kesztyűk című film forgatásánForrás: Sztankay család archívuma

1957-ben főszerepet játszott a Nehéz kesztyűk című filmben az önmagát alakító Papp Laci filmbeli feleségeként,de a filmográfiák a film szereplőit sorolva egy másik Kun Magda nevű színésznő életrajzát citálják, bár az a művész már 1948-ban meghalt.
Arról, hogy Psota Irénnel a színpadon is összehozta a sors, egy régi címlap tanúskodik, amely a Vőlegény című darab egykori Madách Színházbeli előadásának jelenetét ábrázolja. Ám Kun Magda neve nincs rajta a korabeli plakátokon, alighanem beugróként került az előadásba.
Anyám a színpadot hátrahagyva, néhány, apám által szorgalmazott civil állás után az Irodalmi Színpadnál helyezkedett el. Volt művészeti titkár, legtovább rendezőasszisztens, az maradt akkor is, amikor aztán művész színházként futott tovább a Radnóti Színháznak átnevezett intézmény.
Anyám a rendező mellett ülve nézte évtizedekig mindazt, ami a zsöllyesor felett történik. Reggelente bement a próbára, beült a sötétbe, tette a dolgát. Naplót nem írt, élete történéseiről szűkszavú bejegyzések tanúskodnak évtizedeken át vezetett apró noteszeiben. Ügyeletekről, próbákról és persze magándolgokról. 1971. május 22.: „Indulás Mátészalkára, 1 előadás". Július 9.: „Beszélgetés I-vel, gyerek ne! Válunk." Július 12.: „Kibékülés! (gyerek marad)." Július 15.: „ Ádámka 7 éves!" Október 2.: „Szülés megindítása. 16h 15' 60dkg-os élő magzat, fiú. Élt kb. 2 órát." Ő lett volna az öcsém, András.1976. május 28.: „Hajnalban 2h-kor vérzés. 3h-kor kórház. 6h 30'-kor császármetszés. 6h 55' Orsika megszületett." Május 29.: „Megtudtam: születése után kb. 2 órával az I. Női Klinika koraszülött osztályára vitték (Baross u.) Él!?" Június 2.: „A kislányom él, egészséges, pólyában van, eszik... és én még nem láttam!!!" Lett egy húgom.
Anyám Psota Irénnel a következő években főként véletlenszerűen találkozott, vagy nagy ritkán beültek valahová egy kávéra.Anyám mindig lelkesen említette találkozásaikat, de mindig kerülve a beszélgetés felidézését. Ugyanakkor Psota Irén színészi sikereit érzékelhető örömmel élte meg.Egyszer, amikor apámmal autóztunk hazafelé a Kossuth-díjából vett vidéki házából, kibukott belőlem a kérdés:Milyen színésznő volt az anyám? Apám rövid hallgatás után azt felelte: Ez egy kurva nehéz pálya.Nem kaptam választ, és nem volt bátorságom, hogy tovább feszegessem a dolgot.
Anyám a zsöllyesorból ment nyugdíjba. Pár évvel később lett beteg. Akkoriban, amikor a húgom eldöntötte: jogi tanulmányait feladva megpróbálkozik a színészettel.
Orsi két sikertelen felvételi után harmadszor is nekivágott. Anyánk akkor már apró volt, mint egy madár, ráadásul a májáttétek miatt meglehetősen sárga. Ahogy nézegette magát a tükörben, meg is kérdezte egyszer: Gyerekek, nem vagyok én kínai?Abban az évben nem hagyta másra a dolgot, maga készítette fel a színművészeti felvételére a tesómat. Orsi átjutott a második fordulón, ám az utolsót, a harmadikat anyánk már nem tudta kivárni. Hatvanhat éves volt, épp húsz éve történt. Orsi ott volt vele az utolsó pillanatáig. Azt mondta: Majd azt gondolom, hogy csak elutazott egy kicsit. Nekivágott a harmadik fordulónak, felvették.

 

Irén sír

Psota Irént színházi nyaralásokról ismertem személyesen, meg bemutatókon futottunk össze, amikor idővel apám is a Madách Színház tagja lett. Miután apám továbbállt a teátrumtól, sokáig nem láttam. Csak évekkel anyám halála után akadtunk össze, egy sajtótájékoztatón önálló estje kapcsán.
Színpadon persze láttam párszor, és az újságokból tudtam, hogy nyolcvanhoz közel a privát életében is virulens. Értesültem aktuális kutyájának állapotáról, utazásairól, arról, melyik előadáson, koncerten bukkant fel nézőként.

Budapest, 2009. március 28. Psota Irén, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész (b) Szirtes Tamás, a Madách Színház ügyvezető igazgatójának (j) társaságában nézi a színház Tolnay-szalonjában a 80. születésnapja alkalmából nyílt kiállítást, mely pályafutásának kiemelkedő pillanatait mutatja be Keleti Éva fotóművész képein keresztülForrás: MTI/Kovács Tamás

A bulvár hírek jelezték: magányával és hivatásával immár végleg összenőve komfortosan érzi magát az életben.A találkozás egy kávéházban esett, a tömegen át is észrevettem, ahogy a szokott turbánja alól oda-oda pillant felém. Odamentem hozzá, mondtam – biztos, ami biztos –, hogy ki fia borja vagyok. Bólogatott, hogy tudja. Nézett rám csillogó szemmel, boldogan, mint egy réglátott, elveszettnek hitt barátra. Végül megkérdezte: Azt mondd, Magda hogy van?Nem válaszoltam, Psota Irén pedig belezokogott a csendbe.

 

Az igazság

Úgy hozta az élet, hogy később még néhányszor összetalálkoztunk. Amikor például kutyát sétáltatott, vagy beült az apró óbudai kávézóba – akkori munkahelyem, Psota otthonának közelébe költözött pesti székhelyéről. Próbáltam kérdezni anyámhoz fűződő barátságáról, hajdani titkaikról, de sosem engedte kiemelni magát abból a helyzetből, amelynek ő teremtette meg a kereteit. Cicázott, bakfisként incselkedett, mondtam is egyszer, ha így megy tovább, ki tudja, hova fut ki a dolog a köztünk lévő harminc egynéhány év ellenére. Nevetett, azt mondta:Fusson bárhová!KérdeztemÉs a magány, mit fog szólni? Azt búgta: Ó, kisfiam, ő olykor nagyon megengedő.Játszott persze, fürkészte, mennyi van bennem felmenőim vonatkozó génjeiből. Utolsó találkozásunkon a presszó teraszáról intett magához. Kutyájával és egy maga korabeli, elegáns hölggyel ücsörgött a kávé mellett. Kisfiam, muszáj bemutatnom a barátnőmet!Kezet fogtunk, mondtam a nevem, a hölgy azt felelte: Bara Margit voltam.Aztán a kommunista pártvezérek által hajdan végletesen megalázott, pályáról kiszorított színésznő lesütötte a szemét. Psota Irén félrebiccent fejjel szemlélte a helyzetet.Később már csak telefonon beszéltünk. Ő hívott, nyaggatott: újságíróként, színészek gyerekeként tudnom kell, miért késik a nemzet színészeinek járó apanázs?
Apámat még nem választották maguk közé, de az atyai barátok közül volt, akit már igen. Őt hívtam először, hogy igazítson el az ügyben. A kérdezett szeretettel mondta: „Az Irén őrült, mondd meg neki, hogy legfeljebb banki teszetoszaság miatt lehet csúszás." Tolmácsoltam a szavait Irénnek, hozzátéve: „Irén, ha mégis baj lenne, ne féljen, amíg élek, maga nem fog éhen halni!" Azt felelte nevetve: „Jól van kisfiam, szerencsére te is nagyon hülye vagy!"
Idővel apám is a Nemzet színésze lett. Két évig örülhetett. Pár hónappal halála után a testvérem azt mondta: „Most már tényleg kezdenek komolyodni a dolgok." Hozzátette: „Ez az igazság."Azt feleltem, hogy nyugi, gondoljon Psota Irénre, aki hat évvel idősebb apánknál, él és virul, sosem fog elmenni. Aztán, két évvel később, 2016. február 15-én a média tudatta: meghalt Psota Irén.
Hát, ki tudja. Lehet, hogy csak elutazott egy kicsit.

Psota Irén, kétszeres Kossuth-díjas színművész, a Nemzet színésze 2016. február 25-én, életének 87. évében hunyt elForrás: MTI/Kollányi Péter

 

Források:
Psota Irén /Interjúk: Máté Judit és Kamondy Zoltán/: Szerelmeim, Szerepeim és a Szemtanúk – Iris kiadó, Budapest 1988
Psota, Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! – Urbis Könyvkiadó, Budapest 2008
Kun Magda feljegyzései 1965-1998
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

Előző
Következő