Moszkvicsokat fosztogatnak, avagy hogy tiltják be Billyt, ha megy?

2018.06.22. 13:12

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/79. levélária

 

Drága Tatjána Néném!

 

A napokban annyira fokozódott a hőség, hogy gyorsan írnom kell egy rövidebb levelecskét Önnek, együtt az enyhüléssel. A sajtó egy formáns része oly boldog körültekintés nélkül ugrott rá szegény, meghurcolt Billy Elliotunk műsorváltozására, hogy öröm nézni – azt viszont nem annyira vidám, amit a hivatásos nyilvánosság pro és kontra művel egy előadással, amelynek szereplőgárdája van lekötött dátumokkal – no meg bevételi terve is.

Azt csak a Jóisten tudja, miért tesznek úgy az újságíró kollégák, hogy ha 44 előadásból 15-öt törlünk, akkor „levettük a darabot", „kapituláltam", hovatovább valakik „betiltották". Amit 29 x 1.800, tehát több mint 50 ezer néző láthat ma Budapesten néhány hét alatt, az tényleg le van véve? Betiltatott? Ahogy az eddigi 90 előadás 101 ezer fizető nézője is nyilván egy titkos szeánszon vett részt...

Forrás: Operaház / Rákossy Péter

Néném, Ön szerint miért születnek ilyen cikkek? Ilyen címek? Miért nem azt írják: „Még 29 alkalommal látható Billy az Erkelben"! Vagy ha más a vérmérséklet: „Nem vették le, 29-szer táncol még Billy!" Miért jó átverni az embereket a magyar nyelv írásban többes megoldású hangsúlyaira játszással, például, hogy: „Az Opera törölte a Billy Elliot 15 előadását". Ha úgy olvasom, TÖRÖLTE, akkor levették a darabot cakkpakk. Ha úgy olvasom, 15 ELŐADÁSÁT, akkor talán maradtak még esték, amelyeken meg lehet nézni, de természetesen szenzációhajhászásra szokott szemünk az első verziót támogatja – de miért nem siet az újságíró jelezni: van még egy csomó lehetőség a darabot látni? Hogy ez mégsem valamiféle meghátrálás? (Az a kiváló írás viszi eleddig a pálmát, amelynek szerzője – természetesen ő sem látta azt, amihez hozzászól, ez már valamiféle követelmény lehet – arról delirál, hogy a családok mily' rosszul járnak a Billy betiltásával, hisz ez arról szól, hogy mindenki megbeszélhetné az anyukájával, mivé akar lenni... ugye, értik? És most rácsapok a CapsLockra: A BILLY ELLIOT CÍMŰ PRODUKCIÓBAN NINCS ILYESMI!!!! HAHÓ, VAN OTT VALAKI? MÁR ÚGY ÉRTEM, BEKAPCSOLT AGYFÉLTEKÉKKEL?)

Akkor most ehelyütt leírom disztingváltan is, hogy a Billy Elliot, bizony, harmadik éve megy. A jogot úgy kaptuk, mint más országokban, mások – pl. Lengyelországban, ahol az a Michal Znaniecki rendezte, aki nálunk Faustot és Székely fonót, most, a miskolci Bartók Fesztiválon pedig a Kékszakállút –, tehát 150 előadást kell játszanunk belőle, nincs mese. A jog jövő nyáron jár le, a harmadik év végén. Persze, egyezkedünk majd az ügynökséggel, hisz a mi extra nagy nézőterünk előtt már bőven látta annyi néző, százezer, amennyi egy kisebb színház 150-es szériáját csúcsra látogathatta volna. De most a helyzet annyira szimpla. Adott a jegytérkép, mindennap nézzük, a napi rutin része. És azzal szembesülünk, hogy a korábbi 4 sorozat átlagosan 1.000 néző feletti számaihoz képest a felére esik vissza a látogatottság – ekkor viszont dönteni kell. Mi közintézmény vagyunk, a köz pénzét költjük, természetesen nem engedhetjük a Billyt tartósan veszteségbe, mert hiába termelte vissza az árát egy év alatt (pedig rengeteg technika és közreműködő van benne), nullszaldóig vihetjük csak, hisz melléküzemágként, kivételesen vállaltunk musicalt, nem az opera- és klasszikus balettjátszás rovására, hanem pont a kisbalett iskolánk beindítása miatt. Tehát nem állunk bele a földbe azzal a 15 előadással, amelynek tegnapelőtt ilyenkor 100, azaz száz néző alatt volt a látogatottsága.

Forrás: Opera / Rákossy Péter

Azon túl, hogy a nézőtéri lézengés se a látogatói komfortnak, se a produkciónak nem tesz jót, egy magánszínház valószínűleg még magasabbra téve a határt töröl bele a sorozatba. Mifelénk ez ritka, de nem példa nélküli: tavaly ősszel egy nagy civil szervezet elfelejtette időben lemondani a zártkörű előadását, és már nem lett volna elég időnk megtölteni, így az az este kimaradt a darab sorozatából.
S hogy mi okozta a Billy hirtelen és nagyarányú nézővesztését? A forró június? A focivébé? Kim Dzsongil? Vagy egy lehúzó újságcikk, és az arra rápörgő teljes magyar média nézőriasztó zsivaja? Se időnk, se pénzünk, se kedvünk kikutatni, értelme se lenne már ezzel a felfújt esettel még ennél is bővebben foglalkozni. Idő nincs, ma már a The Irish Timesnak is írtam választ, de érdeklődik a New York-i nagy testvér is, volt néhány külföldi magánlevél (természetesen mindenki úgy tájékozódott, hogy a darab egészében lekerült, betiltották és ledarálták – annyi esze vagy elfogulatlansága a híresen nagy oknyomozóknak sincs, hogy legalább az Opera angol nyelvű oldalán megnézzék, ugyan megy-e a produkció?). Pénzünk sincs erre kutatást szervezni, hisz' épp futunk utána. És kedv sincs: itt úgyis mindenki előre írt kottából játszik, pedig a sajtónak nem kéne színházi zenekarként viselkednie.
Ceterum censeo, kedves Néném, ne féljen, a Billy akkor is jó darab és hatásos, emlékezetes produkció, ha Gábor Zsazsa, a magyar gyökerű (nyilván nem) szellemi világítótorony híres tézisében tévedett. Nem, a rossz reklám nem jó reklám, végül is ezt nem olyan nehéz belátni. És miközben eszembe jut az érintésre rettegő ír lap kérdése (Ezek után működhet-e még szabadon a magyar művészet?), az is eszembe jut, szoktunk-e mi felületes információk alapján írországi előadásokról véleményt nyilvánítani. Hát nem röhejes ez az egész?

Hát, ha még azt is tudnák, hogy a „betiltott" produkció egyik első, 2016-os előadásán megpillantottam a miniszterelnök feleségét, Lévai Anikót. Egy csapat iszonyú helyes tízéves lánykával érkezett, merthogy a Michael szerepét játszó fiúcska a legkisebb lányuk osztálytársa, és hát megérkeztek a rajongók...

S hogy mi a tanulság? Hogy megint Volvót osztogattak, de a sajtó Moszkvicsokat fosztogatott? És hogy nagyon nehezére esik a szerkesztőségeknek helyreigazítani az eleve kész ítéletet a magyar kultúra kormányzati kézivezérléséről? És hogy nagyon nem mindegy, milyen amatőr esztétáknak adunk helyet fontos lapok hasábjain, mert beszakad tőle egy jobb sorsra érdemes színház költségvetése? Mert minden összefügg, szokták mondani, ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik – az Opera meg a fakenewsra fázik rá.

Hogy ne így legyen, jöjjön Néném is Billyre, amit ugyan betiltottak és ezért levettünk, de furcsamód mégis július 14-ig gyakorlatilag minden nap táncol az Erkelben!

„Zsdu átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2018. június 22.