Ma nyolcvanéves Koncz Gábor Kossuth-díjas színművész

Budapest, 2012. május 16. Koncz Gábor színész a Hogy volt!? című tv-műsor felvételén, az MTVA 1-es stúdiójában. MTVA Fotó: Zih Zsolt

Ma nyolcvanéves Koncz Gábor Kossuth-díjas magyar színész, színházi rendező, érdemes művész és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Koncz Gábor Mezőkeresztesen született 1938. június 8-án. Mindig büszkén említette "matyóságát". Koncz Gábort édesapja papnak vagy orvosnak szánta. Előbbi pályától a cölibátus riasztotta el, utóbbitól pedig az, hogy nem bírta a vér látványát.

Kamaszként bokszoló szeretett volna lenni,

de 16 évesen nagyon kikapott a ringben, ami elvette a kedvét a sportágtól. A színészi pálya iránt akkor kezdett érdeklődni, amikor a mezőkövesdi középiskola kollégiumában a

diákköri előadást rendező iskolaigazgató rábízta a király szerepét

egy Kisfaludy-darabban, mivel egy „nagydarab" fiúra volt szüksége.

Koncz Gábort elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1963-ban kapott diplomát. Filmezni egy évvel korábban kezdett, 1962-ben.

Tímár Éva és Koncz Gábor színművészek 1968-ban Forrás: Fortepan/Gárdos György

Rényi Tamás Legenda a vonaton című alkotásában olyan partnerei voltak, mint Sinkovits Imre, Szirtes Ádám, Szendrő József, a pályája elején álló Pécsi Ildikó és

Madaras József, aki egyik legjobb barátja lett.

Abban az évben játszott Kovács András Isten őszi csillaga című filmjében is, olyan partnerek mellett, mint Sinkovits Imre, Pécsi Ildikó, Avar István, Páger Antal, Krencsey Marianne, Törőcsik Mari, Horváth Teri.

Koncz Gábor a következő évtizedekben is számtalan filmben és tévéjátékban szerepelt. Egyik

legemlékezetesebb televíziós szerepe Ormándy Oszkár csendőrtiszt,

aki a Bujtor István által megformált másik csendőrtiszttel, Zentay Dezsővel igyekezett epizódról epizódra elfogni a Bors című sorozat Sztankay István által alakított címszereplőjét, Bors Mátét, egy illegális kommunista sejt vezetőjét.

Koncz Gábor korán indult filmes karrierje mellett két évig vidéki színházakban játszott. Azt követően Várkonyi Zoltán, a budapesti Vígszínház akkori igazgatója hívta meg társulatába. Várkonyi halála után, Ádám Ottó invitálta a Madách Színházba. 1992-től szabadúszóként dolgozott.

Színházi feladatai között olyan szerepek vannak, mint Lucifer Az ember tragédiájában, McMurphy a Kakukkfészek című darabban, John Proctor A salemi boszorkányokban, Wordsworth az Utazások a nénikémmel című Graham Greene regényből készült előadásban, vagy Lobahin a Cseresznyéskertben.

Koncz Gábor

2007-ben Kaszkadőr nélkül címmel jelentette meg önéletrajzi könyvét.

2012 óta az Újszínház társulatának tagja. Gödön él.

Kedvenc sportjai a vízisí és a lovaglás.

Koncz Gábor színész a Hogy volt!? című tv-műsor felvételén, az MTVA 1-es stúdiójában 2012-ben Forrás: MTI/Zih Zsolt

Koncz Gábor töprengései, emlékezései a honlapján olvashatók.

Néhány idézet:

A gimnáziumban Kisfaludy Károly Három egyszerre darabját játszottuk, amit látott Szirtes Ádám is. Az előadás után megkeresett, és azt mondta, hogy mindenképpen felvételiznem kell a főiskolára. Innentől kezdve tántoríthatatlan voltam. Elszántságom még Olthy Magdát is meglepte, aki akkor a színművészetit igazgatta.

Mezőkeresztesen születtem, Matyó vidéken. Azok közül jöttem, akiknek a hangjuk még motyogás vagy káromkodás. Ezek az emberek figyelnek engem, szeretnek. Hallgatnak rám és jönnek utánam. Apám már ötévesen feltett a ló hátára.

Szeretem a lovakat, szeretek főzni, vadászni, az elsők között voltam Magyarországon, aki elkezdett vízisíelni. Négyen tudtunk az országban mezítláb a vízen siklani. Amíg le nem vágtam az egyik lábujjamat fűnyíróval.

Nem tudnék máshol élni, nekem itt van mindenem, szeretőm, feleségem, lovaim, autóm, a gyökerem meg az emlékeim! Én ezt semennyi pénzért nem tudnám itt hagyni.

Nem nagyképűség, de tudom, hogy túlélem önmagamat, mert ötven év múlva is megy majd a 348 filmem, vagy legalábbis egy részük.

Nekem még dolgom van ezen a világon. Addig vagyok, amíg dolgozom.

Varga Ádám (k) Oidipus, Gregor Bernadett (b) Iokaszté és Koncz Gábor (j) Tiréziász szerepében Hubay Miklós A szfinx, avagy búcsú a kellékektől című szatírájának próbáján az Újszínházban 2016-ban Forrás: MTI/Illyés Tibor