Sok olyan vendégem van, akik szerintem elmebetegek

2018.08.13. 12:37

„Gyerünk-gyerünk-gyerünk, igyad gyorsan, kimegy a szénsav!” Sokan hallottuk már ezt a mondatot valamelyik fesztiválon, miközben málnaszörppel töltött műanyagpoharak sorakoznak előttünk, egy kopott bódé pultjának másik oldalán pedig egy fickó áll, kezében a szódásszifonnal, benne vodkával. Belespricceli a buborékos alkoholt a pohárba, a trükk pedig az, hogy lehetőleg még akkor hajtsuk fel, amikor bőven tele van szénsavval. Így jobban üt. A szörp pedig azért kell, hogy legyen azért valami íze is. Rátz Gábor, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Galó valószínűleg nem gondolta, hogy a tizenévvel ezelőtti házibuliban egy alkoholmámorban fogant ötlet ekkora siker lesz majd. Pedig lett. Így született a Fény. Az emberek imádják. Mi pedig a Szigeten beszélgettünk Galóval a Fény-sztoriról. 

Hogy indult ez a sztori?

Huszonéves voltam, amikor megnyitottam a kocsmámat '96-ban.

Honnan jött az ötlet?

Ez egy jó kérdés. Én mindig is vendéglátóztam, szakács a szakmám, de voltam én már minden: futár, könyvárus, pék. Fel se tudom sorolni mindet. Aztán jött egy lehetőség, amit az egyik barátommal megragadtunk, és nyitottunk egy kocsmát Veszprémben, ami a mai napig megy.

Mondhatjuk, hogy ez egy veszprémi sikersztori?

Abszolút.

Ez a Bárka, ugye?

Az bizony. Kevés olyan kocsma van Veszprémben, ami ennyi időn keresztül egyetlen tulajjal működik. Az enyém ilyen. Volt három társam az idők során, 2010 óta pedig egyedül csinálom. Mondjuk úgy, hogy szingli vagyok szakmailag. Nagyon sok törzsvendégem van, nagyon kevés a beeső vendég, viszont nagyon jópofák az emberek, akikkel találkozunk a fesztiválokon, mert sokan közülük szabályos „fényturizmust” szerveznek: összebarátkozunk, elkérik a telefonszámomat, lejönnek Veszprémbe,

két napig ott ülnek a Bárkában, és isznak vég nélkül.

Üvegpohárból, harmadennyiért isszák a fényt, meg még másik száz kiváló italt, üvölt a jó zene. Mondjuk én ilyen cool kocsmát csinálok, ahol nem rádió szól, hanem az, amit éppen szeretek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég hektikus a nyitvatartás. Van egy Facebook-oldalam, ahová kiírom, hogy nyitás nyolckor és az emberek meg jönnek boldogan. Nálam ugyanis nincs olyan, hogy hétfőtől péntekig akárhány órán keresztül. Nyitok, amikor nyitok.

Villan a FényFotó: Koncz Márton

Lázasan figyelik az emberek, hogy vajon Galó mikor írja ki azt, hogy nyitás?

Persze!

Hát ez óriási!

De várjál! Ez a kocsma egy pincehelyiségben van Veszprém belvárosában, de olyan mélyen, hogy fel kell kapcsolnom a villanyt ahhoz, hogy lássak. Van egy húszemeletes a városban, amelyikről egy webkamera odanéz a kocsmára. Igazából nem látni rajta semmit csak azt, hogy felkapcsolódik-e a villany vagy nem. Ha netalántán nem írnám ki a Facebookra, hogy nyitva vagyok, akkor a hülyegyerek rámegy a telefonjával a webkamerájára, és megnézi, hogy ég-e a lámpa, vagy nem. Ha ég, akkor ott a Galó és nyitva a hely. Nagyon durva!

Van, aki azért megy el a fesztiválokra, hogy találkozzon veled?

Van, persze! Sok olyan vendégem van, akik szerintem elmebetegek. Azért jönnek el a fesztiválokra, hogy velünk találkozzanak. Régen sokkal többen jöttek, hiszen olcsóbbak voltak ezek a bulik, de azért még mindig akadnak bőven. Beállnak a bódénk mellé húszan, aztán nagyjából az egész estét itt töltik. Elfényezgetnek, és nekik ez így jó. Jó érzés ez amúgy!

Azt mikor fogtad fel, hogy ez az egész Fény-cucc nemcsak egy geg, hanem egy jó biznisz lehet?

Még nem fogtam fel.

Azért jelei vannak, hogy ez egy működő vállalkozás, nem?

Van rá igény, ez igaz. Vannak jelek. Egy bódé nem bírta el a keresletet, kellett még egy, aztán még egy.

„Még nem fogtam fel, hogy ez egy jó biznisz, de azért vannak jelek”Fotó: Koncz Márton

Meg aztán volt egy próbálkozás a Deák téren is.

Pont most beszéltünk a többiekkel arról, hogy az mennyire nem jött be. Vannak olyan dolgok, amelyeket az emberek csak a fesztiválokon kapnak meg. Ha állandóan ott van, mindig elérhető, akkor

nem akkora brahi, nem lesz különleges.

A Bárka viszont tök jól működik ennek ellenére is ebből a szempontból is. Bejön valaki és ledöbben, hogy tényleg lehet kapni Fényt? Üvegpohárban?

Viszont most már durván elszaporodott a Fény itt, nem?

A három bódé az sok?

Na jó, valóban nem.

Mindig van egy bódé, ami annyira nem fut. Illetve van, amikor nem látod előre, hogy mi lesz majd. Most van egy helyünk hátul, az Arénánál, egész jó helyen. Tök jól működik. Ellenben a Balaton Soundon az egyik oldalon gyakorlatilag semmi nem működik. Így nekünk sem ment.

Néhány éve valamelyik nagyobb cég kijött egy bolti fénnyel. Azt megéreztétek annak idején? Igaz, hogy annyi ideig nem ment, mert ha jól emlékszem fogyasztóvédelmi gondok akadtak - néhány felrobbant.

Á, az valami likőr volt. Ráadásul nem volt benne szénsav, csak hajtógáz. Utána próbálkoztak valami mással, de az sem ment nagyot. Meg ennek nem az a lényege, hogy üveggel vegyed, hanem shotként juss hozzá. Ez egy bulipia, nem több.

Rátz Gábor, Galó, vagyis a „fényember”Fotó: Koncz Márton

Van emellett időd nyáron bármi másra? Családra?

Van, persze. A fiam is itt dolgozik, 22 éves. Négy éve fűzöm, hogy jöjjön ki velem. Na nem dolgozni, hanem csak úgy fesztiválozni. Tavaly egy napot volt a Strandon. Bármilyen karszalagot adnék neki, csak bulizzon. Most meg nyár elején szólt, hogy

apa, elmennék veletek dolgozni.

Mi pedig pont kerestünk embert. Olyan boldog voltam. Borzasztó nehéz ma embert találni.

Tényleg, hogyan találsz megbízható embert?

Nézd, itt nálunk mindenki valakinek a valakije. Ismerősnek a húga, öccse, a bátyjának az akárkije. Mondjuk ennek köszönhetően kialakult nálunk egy jó csapat és jó hangulat. Itt jó dolgozni. Nem olyan, mint sok vendéglátósnál, itt a Szigeten, hogy beáll a nagyfőnök a csapat mögé, aztán végigüvölt velük egy napot, mintha ő lenne Tito. Mi szeretnénk ezt úgy csinálni, hogy nálunk mindenki jól is érezze magát, hiszen itt emberekkel kell kapcsolatba lépni, beszélgetni. Levert hangulatban ezt nem lehet.

További szigetes tartalmaink