70 éves a Led Zeppelin frontembere, Robert Plant

2018.08.20. 21:54

Húszévesen már világsztár lett Robert Plant. Tizenkét év után a Led Zeppelin a csúcson hagyta abba. Egykori frontembere szólókarrierbe kezdett: tavaly is jelent meg új albuma, szeptemberben Amerikában turnézik. Robert Plant sokáig egyáltalán nem énekelte a Led Zeppelin legendás számait a koncertjein, de egy idő után engedett a közönség nyomásának.

A Led Zeppelin semmihez sem hasonlítható jelenség a rockzenében. Négy ember különösen szerencsés találkozása, akiket gyerekkoruk óta mániákusan csak egy dolog érdekelt, ráadásul még kivételes képességeik voltak hozzá. Ehhez jött még egy menedzser, aki jó stratégiai érzékkel mindig úgy alakította a körülményeket, hogy a maximumot lehessen kihozni ebből a projektből. Tizenkét év alatt elkészült nyolc stúdiólemez, egy dupla koncertalbum és egy koncertfilm. Még a Led Zeppelin fennállása idején tapasztalható volt az a furcsa jelenség, hogy nemcsak a legfrissebb lemezük fogyott jól a boltokban, hanem a régebbiek is meglepően magas példányszámban keltek el. Aztán a már nem létező Led Zeppelin is olyan eladási adatokat produkált, hogy sok jól futó, marketingjére sokat költő produkció is megirigyelhette volna. 1968-ban a véletlen egymás mellé sodort négy embert, és amikor 1980-ban hirtelen meghalt a dobos, akkor szembe kellett nézniük vele, hogy a rájuk jellemző teljesen egyedi hangzást nélküle nehéz lesz előállítani. Rövid mérlegelés után úgy döntöttek, hogy lezárják életüknek ezt a szakaszát. A Led Zeppelin története úgy ért véget, hogy nem volt benne válság, hanyatlás, még csak tagcsere sem. Három élő tagja csak nagyon jelentős alkalmak tiszteletére áll újra össze, a halott dobost a fia helyettesíti. Évekig tartó világkörüli turnéra mehetnének így még mostanában is, stadionokat tölthetnének meg. Ők azonban megőrzik a legendát legendának, mindenki a saját zenei projektjeivel foglalkozik, még ha tudják is, hogy azok már soha nem lesznek olyanok, amilyen a Led Zeppelin volt.

Forrás: AFP

A Led Zeppelin történetének kezdete azért nem annyira romantikus, hogy a tagok gyerekkori barátok lettek volna vagy egy középiskolai zenekarból nőttek volna ki. Jimmy Page gitáros már némi tapasztalattal rendelkező, máshol bevált zenészeket válogatott össze, de nem voltak velük hosszú távú tervei. A Yardbirds ötéves fennállása alatt permanens válságban volt, így sikerült felállítani azt a rekordot is, hogy ilyen rövid idő alatt három ilyen kaliberű gitáros játszott itt. Eric Clapton távozása után Jeff Beck érkezett, aki a szélesebb közönség számára nem számít akkora sztárnak, de a szakmában óriási tekintélye van: rengeteg technikai és zenei újítás fűződik a nevéhez a rockgitározásban. Jimmy Page úgy került a Yardbirdsbe, hogy szívességből vállalta a basszusgitározást, amíg meg nem oldódik a poszt sorsa. Képességeit megtapasztalva maga Jeff Beck kérte fel, hogy gitározzon inkább. Többen megjósolták előre, hogy két ilyen öntörvényű zenész nem fog tudni megférni egy zenekaron belül. Jeff Beck végül is nem bírta a turnézásból adódó terhelést. 

Forrás: AFP

Jimmy Page 24 évesen ott találta magát, hogy van egy együttese lekötött koncertekkel, de megfelelő társakat kell találnia. Olyanokat választott, akiknek volt már némi múltjuk, de vén rókáknak éppenséggel nem lehetett nevezni őket: a basszusgitáros 22 éves volt, az énekes és a dobos 20 évesek. Arra szövetkeztek, hogy eljátsszák a Yardbirds-számokat és pénzt keressenek vele. De honnan voltak a koncertszerződések? Ez a 33 éves Peter Grant műve volt, aki a permanens válsággal küszködő Yardbirds-öt is el tudta adni mindenfelé, a Led Zeppelin mellett pedig a rockzene történetének egyik legkiválóbb menedzserévé nőtte ki magát. Kőkeményen képviselte a zenekar érdekeit a külvilág felé, és hosszú távú stratégiai terveket dolgozott ki. Baráti viszony fűzte a Led Zeppelin tagjaihoz, közös volt a zenei ízlésük, és megegyeztek az elképzeléseik abban is, hogy a Led Zeppelin elsősorban egy koncertzenekar legyen, és ennek sikere meghozza majd a megfelelő példányszámú lemezeladást. Teljesen dilettáns húzásnak tűnt, hogy Peter Grant azt mondta, hogy nem fog bíbelődni az albumokat kísérő kislemezek kiadásával, ahogy ezt akkoriban mindenki csinálta. Neki lett igaza. Európában sohasem jelent meg kislemeze a Led Zeppelinnek, de ebből semmi hátránya nem származott. Ráadásul a menedzsernek sem kellett meggyőznie az üzleti érdekekről a zenészeket, akik minden albumukat zárt és egész műalkotásnak tekintették, ahol egy-egy szám szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Még mindig Yardbirds néven koncertezett a négy ember, amikor felismerték, hogy a mindegyikükben meglévő dalszerzői hajlandóság szinte misztikus módon felerősödik a közös munkában: meglepően könnyen tudtak dalokat írni. Nyilvánvaló volt, hogy ehhez már kell egy saját név. Sokáig a Mad Dogs (Őrült Kutyák) volt a befutó, mert a Lead Zeppelint nemcsak Ólom Léghajónak, de Vezető Léghajónak is lehetett olvasni, ami egy zagyvaság. Ráadásul Amerikában már működött egy ideje az Iron Butterfly (Vaspillangó), ehhez képest nem tűnt eredetinek ez a név. Peter Grant hozta meg végül a döntést, elrontott helyesírással téve egyértelművé a jelentést.

Jimmy Page csodagyereknek számított, ráadásul tehetős szülei is támogatták zenészi ambícióit. 18 évesen már egy jól menő együttesben gitározott, de fizikailag nem bírta a turnézást. Inkább stúdiózenész lett: hosszú a névsor, hogy milyen előadók lemezein hallható a játéka. Jól megismert mindenféle stílust, gyorsan alkalmazkodott bármilyen zenei környezethez, és annyit stúdiózott, hogy a zenei rendezést is észrevétlenül elsajátította. John Paul Jones profi zenész apjától tanult zongorázni, 14 évesen már orgonista és kórusvezető volt a helyi templomban, 15 évesen pedig egy dzsesszegyüttes basszusgitárosa. Sportot űzött abból, hányféle hangszeren tud megtanulni játszani. Jimmy Page-hez hasonlóan sokat foglalkoztatott stúdiózenész lett, hamar kiderült, hogy a hangszereléshez is jó érzéke van. A Led Zeppelin után is sok híres produkció hátterében dolgozott mint zenész, hangszerelő és zenei rendező. John Bonham ötévesen kezdett dobolni edényeken és konzervdobozokon. 20 évesen már a feleségét és a kisfiát tartotta el zenélésből. Jól fizető munkái voltak, egyáltalán nem volt lelkes, amikor megkereste őt Robert Plant, akivel a birminghami amatőr szcénából ismerték egymást, hogy dobost keres, de elég bizonytalanok a körülmények. Végül ott ragadt a Led Zeppelinben, dalszerzésben közben is hasznos ötleteket adott. Sőt egyes Led Zeppelin-számok úgy születtek, hogy John Bonham kezdett kísérletezni a dobokon, ez inspirálta a többieket. John Bonham doppingnak használta az alkoholt, ugyanolyan gyors és pontos maradt a játéka, csak jobban bírta szusszal a munkát, ha ivott. 1980-ban történt, hogy turnéra készültek, egész nap próbáltak. John Bonham nem kevés vodkát fogyasztott, de más drogot nem. Reggel holtan találták az ágyában. Az orvos azt írta a halotti bizonyítványra: szívelégtelenség, vagyis: nem tudni, mitől halt meg. A másik három tag nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy valaki mással megint felépítsék a jól működő Led Zeppelint.

Forrás: AFP

A Led Zeppelin tagjai dalszerzésnél rendkívül kreatívak voltak, három zenésze pedig koncerteken lehengerlő. A szakemberek azt mondják, hogy a rockzenében nem nagyon volt olyan színvonalú ritmusszekció, mint John Paul Jones és Jason Bonham párosa. Jimmy Page-et különféle szavazásokon rendre beválasztják minden idők tíz legjobb gitárosa közé. Hamar kiderült, hogy nem kell mellé billentyűs vagy másik gitáros, egyedi játéka kitölti a zenei teret. Érdekes módon a megalakuláskor a Led Zeppelin leggyengébb pontja az énekese volt, de Robert Plant pár évi fejlődés után szupersztár státuszba emelkedett, lányszobák millióiban volt kitéve a képe, de azért fiúk szobáiban is. Építészmérnök apját végtelenül elkeserítette mihaszna fia, aki énekesi karrierről álmodozott és nagyon rossz tanuló volt az iskolában. Robert Plant megelégelte a szülői szigort, és 16 éves korában elköltözött otthonról. Szinte éhezett, csak a zene érdekelte. Rövid életű együtteseknek volt az énekese, többnyire blues műfajban. 1968-ban Európában turnézott a The Doors, Robert Plant nagyon szerette volna élőben megnézni példaképét, Jim Morrisont, de egyszerűen nem volt pénze a koncertjegyre. Tíz hónappal később egy amerikai fesztiválon ugyanazon a színpadon léptek fel.

Olyan nagy volt az igény a rockban markáns személyiségű frontemberekre, hogy hamar magasra emelt valakit a közönség szeretete. Pedig Robert Plant csak később lett igazán jó. Valaki beajánlotta Jimmy Page-nek, ő meg elment egy koncertjére. Az együttes, amiben akkor énekelt, igen gyenge volt. Jimmy Page számára mégis volt valami bizalomgerjesztő Robert Plantben, meghívta magához beszélgetni. A jól fizetett stúdiózenész Jimmy Page-nek elegánsan berendezett lakóhajója volt és hatalmas lemezgyűjteménye. Az ijedt, valószínűtlenül sovány Robert Plant meg sem tudott szólalni. De ahogy újabb és újabb zenékbe hallgattak bele, megoldódott a nyelve. Jimmy Page egy este alatt letesztelte: lehet vele dolgozni. Így találkozott egymással a rocktörténet egyik legendás szerzőpárosa. Robert Plant szövegírónak is bevált. Kiderült, hogy mindketten vonzódnak a misztikumhoz, az okkultizmushoz, a germán-kelta mitológiához. Meg persze A Gyűrűk Ura rajongói, aminek az a háttértörténete, hogy Tolkien mint egyetemi professzor kutatta a régi regéket, és a saját meg a családja szórakoztatására kitalált hasonlókat. A Led Zeppelinnek vannak egészen hétköznapi dolgokról szóló számai is, de sokszor meghatározó valamiféle északi misztikum, sőt A Gyűrűk Ura egyes motívumai is felbukkannak. Jimmy Page Walesben épített fel magának egy olyan meseszerű helyet, ahová el tud vonulni a világ elől. Robert Plant Pendragonnak nevezte el a fiát.

A Led Zeppelin első lemeze nagy feltűnést keltett egyedi stílusával. A szakírók mindig bajban voltak a Led Zeppelinnel, mert nehéz volt okosságokat írni az önfeledten eklektikus hangzásvilágukról. A jól tájékozott zenészek hagyták, hogy mindenféle műfaj hasson rájuk. A Led Zeppelin a maga részéről annyit tudott mondani, hogy rockzenét játszanak és pont. Utólag olyanokat is mondanak, hogy a Led Zeppelin már akkor világzenét játszott, amikor az még nem volt feltalálva, meg hogy ők a heavy metal forrása. Bátran kísérleteztek, a pihent agyú Jimmy Page hegedűvonóval szólaltatta meg a gitárját. Nehéz leírni azt a hangzást, amit így elért. A közönséget egyáltalán nem izgatták az elemzések, szíven találta ez a zene. Robert Plant egyre merészebben viselkedett a színpadon, és ezzel egyre nagyobb sikert ért el. Kialakult jellegzetes imázsa: a szőke lobonc, a szűk nadrág, a nyitott ing, ami fedetlenül hagyta a mellkasát. Mick Jagger és a közben meghalt Jim Morrison után megint jött valaki, aki szexuálisan kihívóan viselkedett a színpadon, aki mert igazi rosszfiú lenni, de ezt mégis valami angyali bájjal tette. Ehhez jött még a hasító tenorja, és a nyögésekkel, rikoltásokkal tarkított, egyedi hangszínű éneklése. A legkiválóbb zenészek komor erővel játszottak mögötte, ő pedig igazi rocksámánként hallatlan energiákat mozgósítva valamiféle ősi szertartást celebrált. Kiderült, hogy valamiben még nagy hasznát veszi a Led Zeppelin Robert Plantnek. A három zenész soha nem volt a szavak embere, utálták az interjúkat, a PR-hajcihőt. Viszont a félénkségét fokozatosan legyőző Robert Plantről kiderült, hogy ebben is mesteri szintre tud eljutni. Bármilyen partnerrel intelligensen és szórakoztatóan elcseveg akármilyen témában. Sokat lendített az is az ő, illetve a Led Zeppelin népszerűségén, hogy megtanult ennyire otthonosan mozogni a médiában. Vannak olyan talkshow-felvételek, ahol ketten vendégek: Jimmy Page úgy ül ott, mint akinek a fogát húzzák, Robert Plant pedig szimpatikus, szerény és szellemes, pont, ahogy kell.

Forrás: AFP

Peter Grant kezdettől úgy gondolta, hogy nem Európában kell gondolkodni, hanem az egész világban, és minél nagyobb befogadóképességű helyszínekben. A Led Zeppelin végtelenített turnén volt a létezése elején. Új lemezt is csak úgy tudtak felvenni, hogy különböző városokban kötöttek le stúdióidőt: amerre éppen jártak, ott dolgoztak egy kicsit. Később tragikus okokból lettek csendesebb időszakok is a zenekar életében. Egyszer csak felbukkantak Ferdinand von Zeppelin leszármazottai, és kifogásolták a névhasználatot. De a Led Zeppelin ekkorra már olyan lendületben volt, hogy ez is csak nekik jelentett reklámot. Bármit csinált ez az együttes, minden csak még népszerűbbé tette őket. Pedig nem keresték tudatosan a népszerűséget. Számaik nem úgy néznek ki, hogy valami zúzós alap, három akkord és verze, refrén, verze, refrén: jaj, csak nehogy megfeküdje valami a közönség gyomrát. Ellenálltak annak is, hogy a közönség a koncerteken pont úgy akarja hallani a számot, ahogy az albumról megismerte, mert így együtt üvölthet az énekessel. Híresek voltak a Led Zeppelin ihletett improvizációi, saját számaikra készített „feldolgozásai”. Talán leghíresebb számuk, a Stairway to Heaven nem gyors vagy lassú, hanem több „tételből” felépülő, nyolcperces, összetett alkotás. A stúdiófelvételen Jimmy Page háromféle gitáron játszik, a koncertekre kénytelen volt beszerezni hozzá egy kétnyakú gitárt. Egyébként ha a koncerteken belemelegedett a csapat, akkor a Stairway to Heaven tudott negyedórás is lenni.

Miközben autonóm művészetként művelték a rockzenét, a Led Zeppelin tudatosan építette az üzleti sikert is. Önálló lemezkiadót hoztak létre. 1974-ben azért nem koncerteztek, hogy annál nagyobbat szóljon az 1975-ös turné, amelyhez az akkori idők legnagyobb és legkorszerűbb technikai felszerelését használták hangban és fényben is. Peter Grant mozifilmként is eladhatónak gondolta a Led Zeppelint, 1973-ban három koncertjüket rögzítették New Yorkban, a Madison Square Gardenben. De mivel elégedetlenek voltak az anyaggal, egy londoni filmstúdióban azonos méretű színpadot építettek és ott volt a pótforgatás. Amikor Robert Plant egy autóbalesetben mindkét bokáját eltörte, akkor jól jött, hogy a koncertfilmmel tudtak jelen lenni a piacon. És végre olyan elmélyülten dolgozhattak egy albumon, ami még az örökké elégedetlen Jimmy Page igényeit is kielégítette.

Robert Plant mozgásképtelenül is kiválóan tudott énekelni a stúdióban, de aztán olyan tragédia érte, ami viszont hosszú időre megbénította a Led Zeppelint. Robert Plant ötéves kisfia meghalt egy rejtélyes vírusfertőzésben. Négy barátról volt szó, természetes volt, hogy Robert Plantre bízták a döntést, mikor érzi magát képesnek újra dolgozni. Ez sokáig tartott. Nem voltak anyagi kérdések, mert ez a Led Zeppelin volt, az a zenekar, amelyik bebizonyította, hogy úgy is lehet sokat keresni a show-bizniszben, ha erre nem görcsölnek rá különösebben. 1979-ben jelent meg új Led Zeppelin-lemez. Sokáig csendben voltak, közben új idők új zenéi jelentek meg a diszkótól a punkig. Tényleg a hatvanas évekből visszamaradt dinoszauruszoknak számítottak a maguk artisztikus rockjával. De a közönség másképp ítélt, még mindig kíváncsi volt a Led Zeppelinre. Újra koncerteztek, de mivel már sokan használták a videokivetítőt és a lézerfényeket, amikben ők úttörők voltak, ezért nem a technikára koncentráltak. Tudatosan nem akartak korszerűek lenni, és ez működni is látszott. Ekkor jött Jason Bonham hirtelen halála 1980-ban, amellyel lezárult a Led Zeppelin története.

A Led Zeppelin még élő tagjai továbbra is aktívak, de külön utakon járnakForrás: AFP

Robert Plant szólókarrierbe kezdett, és a nyolcvanas évek folyamán nem is volt hajlandó a koncertjein a Led Zeppelin-számokat előadni. Új alkotótársakat keresett magának, akikkel nem is volt sikertelen. De közben sikerült egy időben egy formációba csalogatnia Jimmy Page-et és Jeff Becket, de csak egy ígéretes EP-ig jutottak, albumig már nem. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Robert Plant szerzőtársa Phil Johnston lett, három albumot készítettek. 1994-ben az MTV Unplugged című sorozatának sikerült rávennie Robert Plantet és Jimmy Page-et, hogy újra együtt dolgozzanak. Az akusztikus produkcióhoz sajátos zenekart hoztak össze, amely keleti hangszereket is használt. Az előadott Led Zeppelin-klasszikusok mellett keleti ihletésű új számokat is írtak. A siker megint könyörtelenül utolérte a két legendát. A projektből album lett és turné. Aztán 1998-ban Robert Plant és Jimmy Page előállt egy teljesen új albummal, közösen írtak tizenkét számot, de a felvételekhez nem hívták meg John Paul Jonest. Hamar kiderült, hogy ennek az az oka, hogy Jimmy Page ezt egyszeri dolognak szánta, és nem a Led Zeppelin feltámasztásának. Egy évvel később már teljesen más irányba ment tovább új zenésztársakkal.

Robert Plant 2002-ben lépett a nyilvánosság elé új csapatával, először blues és folk klasszikusok feldolgozásaival, aztán 2005-ben eredeti szerzeményeket tartalmazó albummal. Azt lehet mondani, hogy a kilencvenes és a kétezres évek Robert Plantje semmivel sem rosszabb a Led Zeppelin frontemberénél, sőt sokkal rutinosabb, érettebb. A hangszálai is megvastagodtak, az idősebb embernek sem állna jól a sikítozás, úgyhogy más énektechnikát alkalmaz. A színpadi viselkedése is megszelídült. Robert Plant is belépett a méltósággal megöregedő rockzenészek sorába. Abba nem hagyja, mert hiányozna neki. Annyit vállal, amennyi nem esik nehezére. Időnként előjön egy-egy újabb albummal. Azt pedig már feladta, hogy tovább hadakozzon a saját legendájával, a koncerteken Led Zeppelin-klasszikusokat is elénekel. Ez már örökre elkíséri. Ahogy az is, hogy mint Birmingham környéki gyerek a Wolverhamtpon Wanderers szurkolója lett, és még ha nem is valami sikeres csapatról van szó, soha életében nem változtatott ezen. Valószínűleg Robert Plant a leghíresebb szurkolója ennek a focicsapatnak, sőt már kilenc éve a klub tiszteletbeli alelnöke is.