"Most aztán tényleg segítsetek" - Majka első koncertje Curtis nélkül

Hogy jót tesz-e Majkával az, ami az elmúlt napokban forrongott körülötte és a zenekara körül egyelőre nem látható kristálytisztán. Ám, ha csak abból indulok ki, hogy én valószínűleg sosem mentem volna el Majka-bulira, ha nincs ez a hacacáré, akkor könnyen lehet, hogy ilyen formán másoknak is felkelti az érdeklődését az úr és a produkciója. Nekem ugyanis nincs tévém, nem látom, hogy ott mit művel, a Belehalok c. popzenei himnuszát pedig egyetlen egyszer nem hallottam elejétől a végéig és a több mint ötvenmilliós YouTube-kattintás között sincs ott az én klikkem. Ezt csak azért mondtam el, hogy tisztázzam: abszolút rutintalanul estem be a bulijára. Ami egyébként irgalmatlanul jó volt.

Nekem az volt az első, ami feltűnt, hogy ennyi embert én még nem láttam ezen a héten a Strand Fesztiválon a nagyszínpad előtt. Persze lehet mondani, hogy hétvége volt, meg nem volt más, meg blablabla, de azért nem nehéz belátni, hogyha ezeknek az embereknek szenvedés lett volna végighallgatni a produkciót, akkor könnyen találtak volna valami mást maguknak. Csöndes és mély delíriumba borulást a Balaton partján, vagy bármit - hogy csak egy példát említsek.

Szóval tengernyi ember tömegében figyeltem azt, ahogyan az egyébként hatásos Terminátor-szerű robotfej felemelkedik a kivetítőn. Ezúton is egy hatalmas ölelést küldenék a grafikusoknak és a technikai stábnak, mert mellettem például őszintén elhangzott az, hogy

Úristen, nézd! Felemelkedik az egész színpad, amire ráépítették azt a robotot!

Őszinte leszek: ahogy ez a mondat elhangzott, egy pillanatra komolyan elhittem, hogy velem van a baj, és csak én nem látom a nyilvánvalót.

Majka a Strand Fesztiválon Fotó: Rockstar Photographers

És már fel is villant a kivetítőn a produkció új neve: Majka és a Ők. Így, zé betű nélkül. Majka pedig berobban a színpadra. Mármint ezt a kifejezést két kézzel szokás szórni, de most tényleg erről van szó. Gondolom a srácban benne volt a ki-ha-én-nem érzés, meg a bizonyítani akarás, meg a dac, meg a düh, meg a bármi.

A lényeg, hogy tényleg megérezted, hogy megjelent, és nem csak azért, mert hablatyolni kezdett.

Rövidgatya, fehér-piros hátrafordított baseballsapi, napszemüveg, lábszárközépig érő fehér zokni. Mint valami középsulis véndiák. Kedvesen, idétlenül rángatja magát. Tisztára, mintha én lennék részegen. Viszont annyira szívből ugrált ott az a gyerek, hogy az ugrálása miatt még én is elkezdtem bólogatni. Mosolyogtam is, meg minden.

Az első dal után köszönt a frontember "szevasztok emberek", majd pedig egy röpke mondat

Gondolom senkinek nem kell elmagyaráznom a szituációt. Tényleg egyedül maradtam, most aztán tényleg segítsetek.

És ez egy annyira szimpatikus megnyilvánulás volt a részéről, amivel engem rögtön megvett. Amúgy is imádom, amikor a bálványok be merik dobni a közönség közé sebezhetőségük nyilvánvalóságát, de ez most külön jól esett. Már amennyire Majkát lehet bálványnak hívni, persze. Bár a megjelent népek mennyiségét elnézve ez nem biztos, hogy túlzás lenne.

"Szevasztok emberek!" Fotó: Rockstar Photographers

Jött az "Eléglesz" c. szintén húszmilliós YouTube-kattintás körül járó sláger, ami ebben az ismert "szituációban" úgy áthallásos, ahogy van. Azzal együtt meg különösen, hogy ugye Kollányi Zsuzsi is digitalizálva, egy kivetítőn énekelt életnagyságban.

Innen meg aztán már tényleg érdekelni kezdett, hogy mihez kezd Majka a koncerttel.

Oké, eddig is ő volt a központi figura, értem, de azért mégiscsak ott volt mellette még két további kvázi frontember a színpadon, akik néha le tudtak venni némi terhet a vállairól, nem kellett egyedül magával vinnie a tömegeket. Hallgatva ezt a dalt, abszolút kikiáltható lenne egy új korszak himnuszának.

Ez a tripla kivetítős módi amúgy elég jópofa, nekem aztán nincs hiányérzetem, kiég a retinám ettől is, pont amennyire kell. Megmondom őszintén, hogy néhány éve a VOLT-on láttam először Majkáékat, azt hiszem, hogy a Petőfi Rádió Színpadon. Pont sétáltunk át a nagyszínpadhoz, már fogalmam sincs, hogy mire, amikor fél füllel elkaptam, hogy valami nagyon megy a Petőfin. Néztük egy darabig, és baromira meglepődtem, hogy ez a Majka. Addig én nem tudtam, hogy ez a csávó egy ekkora bandával lép fel, élőben tolja, és ez nem egy ilyen vásári-falunapos haknilötyögés két tévéfelvétel között.

Fotó: Rockstar Photographers

Így nosztalgiáztam, amikor jött a "Magyar vagyok" c. dal, azt követően pedig egy nagymonológ arról, hogy Majka milyen Európában szeretne élni. Röviden a lényeg az, hogy egy olyan helyet képzel el, ahol nem gyűlöljük egymást.

Ebben pedig ugye mélyen egyet lehet érteni vele.

Nekem az tetszett nagyon, hogy olyan egyszerűen fogalmazta meg a nagyívű gondolatokat, olyan lazán, mintha egy lakótelep aljában magyaráznának egymásnak a telepi gyerekek. Azaz még a hülye is megértheti. Még rádiósként mondta nekem azt egy korábbi főszerkesztőm, hogy úgy mondjam el a híreket, ahogyan a barátaimnak mesélném el azt, hogy mi történt - a káromkodásokat kihagyva. Egyszerűen, érthetően. Majka ugyanígy, a hétköznapi emberek nyelvén dumált arról, hogyan szeressük egymást. Semmi pátosz, meg fennkölt összevissza kamuzás. Mondjuk ő káromkodott, de ez más műfaj.

Érkezik is a "Personal Jesus" kibelezése, ami az eddigi számokhoz hasonlóan tökéletesen rímel a Curtis-Majka alkotópáros útjainak elválására. Elég csak arra a sorra gondolni, hogy

ez a két fickó valamit jól csinált.

Lehetne mondani, hogy katyvasz ez a zene, egy zavaros Depeche Mode-átirat, de én itt már eszemet vesztve ugrabugráltam a tömeggel, meg Majkával.

Majka és a Ők Fotó: Rockstar Photographers

Meghallgatjuk a "Belehalok" c. dalt,

ami kb. ugyanaz Majkának, mint a Tankcsapdának a Mennyország tourist, vagy Ákosnak az Ilyenek voltunk.

Ordítja a nép önfeledten a sorokat. Nekem valamiért nem jön be ez a zene, de szerencsére nem én vagyok a nép, így hát a hangulat is marad robbanáshoz közeli. Én ezzel együtt is, vagy éppen ettől függetlenül is hatalmas tisztelője lettem a csávónak.

Közben egy szülinapi gesztust is megélhetünk. Most hatvanéves a billentyűs (nem mellékesen a zeneszerző) Deseő Balázs. Jön is a szikrázó torta, és a taps. Aztán robogunk tovább a dalok áradatában, amelyek között néha már zavaróan sokszor van szó arról, hogy nincs itt a Kollányi Zsuzsi. Értem én, hogy oszlopos tag volt, hogy felnőtt Majka mellé, hogy néha idétlen az, hogy a kivetítőn vonaglik csak, és digitálisan van jelen, de hát Istenem, ez van. Engedjük el.

Fotó: Rockstar Photographers

Majd végighallgatjuk a zenekari tagok bemutatását, ami ugye általános jelenség a színpadokon, de érzésem szerint itt valamivel kuszábban sikerült ezt megvalósítani. Konkrétan olyan volt, mintha betettem volna két válogatás kazettát a kilencvenes évekből és azokat egyszerre játszom le. C+C Music Factory, Brooklyn Bounce, Backstreet Boys, meg az Isten tudja még, hogy melyik ízlésterrorista formáció egy-egy dallama, vagy témája, vagy akármilye csendült fel. Azt hiszem Snoop Dogg (vagy minek nevezteti magát éppen) is megszólalt ebben az idióta blokkban. Igaz, hogyha a katyvaszos kilencvenes évek zenei világát szerették volna megidézni a "Mindenki táncol" c. dal apropóján, akkor érthető.

Emlékeimben turkálva tényleg ilyen volt.

Amúgy a gyanúm szerint Majkában egy izmos nosztalgia dübörög a kilencvenes évek iránt, ezért megy ez az agyongyúrt cikizése annak a 10 évnek.

Fotó: Rockstar Photographers

Meghallgattuk még az ezer évvel ezelőtti Tündibündit is picit átdolgozva, amit valóban bírtam. A végére meg kifejezetten örömünnep lett ebből a buliból, ami végig tele volt vagánysággal, élettel, velem sikerült elhitetnie, hogy nem egy kirakatba kikent szalonsuttyót látunk, hanem egy szívéből, felszabadultan trógerkedni képes hülyegyereket. Ez pedig most őszintén bók volt. Ez az ember gyakorlatilag a szemeink előtt nőtt és nő fel.

Hiába tolja évek óta a tévében, hiába láttuk már milliószor, azt hiszem, hogy ennyire mezítelen, ennyire kiszolgáltatott még nem nagyon volt.

Néhány alkotó- és előadótársa most elengedte a kezét, mehet tovább egyedül. A nyár utolsó buliját látva talán pont emiatt a konfliktusokkal terhelt időszak miatt meghatványozódtak a lehetőségei. Gyaníthatóan bőven van annyi tök ebben az emberben, hogy tud élni vele, és most már simán kinőheti magát valami korszakos előadóvá.