A hollywoodi magyar sztár, aki megaláztatása után antikommunista amerikai tábornok mellett talált nyugalmat

Hajmássy Ilona (Ilona Massey) magyar színésznő, opera énekesnő. Postcard.
Hajmássy Ilona
Vágólapra másolva!
Hagymási Ilona, művésznevén Hajmássy Ilona, illetve hollywoodi filmjeinek főcíme szerint Ilona Massey, egyike a tizenhárom magyar művésznek, aki csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán. Amerikai pályafutása előtt európai operaházakban ünnepelte a közönség. Amúgy a nyolcadik kerületi Nefelejcs utcában cseperedett a nyomor szélén, végzettsége szerint varrónő, aki tehetsége mellett taktikai érzékének is köszönhette az operaénekesi karriert, majd a hollywoodi szerződést. Mégis taktikai hiba, konkrétan egy félrelépés miatt bukta el az igazán nagyívű filmes karrier lehetőségét. Ma botrány lenne a dologból, a múlt század negyvenes éveiben nem foglalkoztak tágabb kontextusban az eset morális kérdéseivel. Mindenesetre Hajmássy Ilona a hollywoodi élvonalból hátrébb sorolva is megőrizte tartását, s magyarságára büszkén, felemelt fejjel élte életét. Még úgy is, hogy sejtette: pályafutásának emléke – minden tanulságával együtt – hamar kikopik majd a színház- és filmtörténetből. Másfelől: nagy kár lenne érte.
Vágólapra másolva!

Egy nagycsontú parasztlány

A Nagykőrösi Híradó riportere, Kmetykó Zoltán 1937-ben, egy kora szeptemberi napon vizitál a Hagymási családnál. A Kölcsey utca 19/a szám alatti kertes házban elsőként Bundás köszönti, a gazdája után sóvárgó fehér szőrű eb: ágaskodva, csaholva támasztja mellső mancsait az érkező mellére.

(A gazdi, Ilona, akkor már hetek óta Hollywoodban van „kiképzésen”, amely a sztárjelölt magyar kontingens –

akkoriban szerződtetik a tengerentúlra vagy negyven másik sztárjelölt mellett például Bánky Vilmát is

– minden tagja számára kötelező. Ilonát nővére, az apja első házasságából született Dodó is elkísérte, aki akkoriban már egy derék fodrászmester felesége, de a család úgy vélte: amit a sors odakínált ifjabb lányuk elé, annak kockázatai is lehetnek, kell hát a lány mellé a gardedám.)

Forrás: Wikimedia Common/MGM

Az újságíró érkezésekor Ilona és Dodó édesapja,

Hagymási Ferenc épp a lugast metszi, kertészollóval a kezében parancsolja le a kutyáját az újságíróról.

Felesége, Hagymásiné Kis Lídia mindeközben

mosolyogva pucolja a krumplit az ámbituson.

Aztán abbahagyja teendőit a férfi és a párja, itallal, apró falatokkal vendégelik a látogatót, aki fogadja is köszönettel, majd – sürgetik lapjánál a cikket – mindjárt a lényegre tér:

A leány szülei azzal kezdik:

szigorúan szűkös a koszt az álomgyárban,

s ha még úgy is felszalad a holnapi sztárra pár deka, azt keménykezű masszőrnő gyúrja le róla rögvest. Hagymási néni azt sem titkolja: megírta lányának, csak azért se engedje magát annyit masszíroztatni, mert akin csepp zsír sincs, az könnyen megbetegszik. Szó szót követ, s mert kedvére van Kmetykó szerkesztő úr a Hagymásiéknak,

azt látják a legjobbnak, ha odaterítik elé egész levélváltásukat a lányukkal.

Így kerül azokból számos idézet a nem sokkal később megjelenő pontos riportba. Azt írta például Ilona:

Egyéb körülményeiről szólva, Ilona arról is beszámol egyik levelében:


A majdani hollywoodi sztár azt is megemlíti:

Amiről Kmetykó Zoltán riportjában már nem esett szó: Hajmásiék Ilona lánya – aki akkoriban már túl van jó néhány európai színházi sikerén – a hollywoodi érkezést követően –

cserébe a számára megelőlegezett luxusért – komoly filmszínészi képzésen, nyelvórákon, mozgás- és tánckurzusokon is részt vesz.

Igaz, minderről ő maga is csak első amerikai mozis sikerei után számol majd be. Ám amikor majd '41-ben – első hollywoodi sikerei idején – interjút ad az Újság című lapnak, az önmagát F.R.M.-ként szignáló újságíró a színésznő által sorolt tengerentúli érdekességek mellett azt is lejegyzi Ilonáról:

Aztán szó szerint idézi a színésznőt:

Ki mit tud, ki mit nem tud

A parasztlány valójában Budapesten született, és tízéves koráig a Nefelejcs utcai szoba-konyhás lakásban cseperedett a nyolcadik kerületben.

Igaz, mindkét szülője tősgyökeres nagykőrösi volt, nemesi felmenőkkel – majd elúszott vagyonokkal. Ilona szülei végül a fővárosban próbáltak boldogulni.

Apja betűszedőként dolgozott, de az ólomgőzben végzett robot alig volt elég valamire. Második felesége, Lídia a két lányra ügyelt, s ha akadt alkalmi munka, elvállalt ezt-azt. Ilona később interjúban említette:

a szegénység szagára is emlékszik, de azt már képtelen visszaidézni, hogy kisgyerekként evett-e valaha húst.

Ilona az első világháború végén nemzetközi segélyprogram keretében került ki két évre Hollandiába, ahonnan kikerekedve, folyékony holland nyelvtudással tér vissza.

A legenda szerint magyarul viszont időközben elfelejtett,

de az is lehet, hogy csak nem volt kedve megszólalni azon a nyelven, mely a kisgyermekkor nyomorát idézte. Vagy csak játszotta a tudatlant.

Pár hónap után ismét anyanyelvén beszél. Elvégzi az elemi iskola maradék évfolyamát, s megél egy majd sosem feledett megaláztatást:

tanítója nem engedi színpadra lépni az önképzőköri előadásban, mert szerinte a lány nem elég tetszetős.

Az elemi után tanoncnak adják egy belvárosi varrodába, ahol szorgalmasnak bizonyul:

1927. február 8-i keltezéssel a Budapesti Női Ruhakészítő Ipartestület által kiállított bizonyítvány nőszabónak minősíti.

Szabászati tanulmányai alatt nevez be egy lokális szépségversenyre, amelyen

a tanítója által nemrég még leszólt leányt királynővé választják.

Már akkoriban sokat jár színházba, filléres helyekről nézi a játszókat, de észreveszi a férfiakat is, akik oda-oda pillantanak felé a zsöllyesorból. Már királynővé választása előtt tervek érlelődnek a fejében, melyekben nagyobb célok vannak kitűzve a szabászatnál. Királynővé választva tapasztalja meg igazán a szépség puszta erejét, mely hályogot von az őt bámuló rajongók szemére.

Forrás: Flickr/cpo57

Ilona eltöpreng: kinek hályog van a szemén, az alighanem arra mozdul, amerre vezetik.

Hagymási Ilona, okleveles női szabó, a kilencszázhúszas évek derekán bekopogtat a Király Színházba, ott Lázár Ödön direktor elé vezetik, akinek előadja:

se énekelni, se táncolni nem tud, színpadi gyakorlata nincs, de szeretne görl lenni.

Áll a direktor előtt, hamvas szépségének biztos tudatában, és várja a pozitív választ. Ám egyebek közt azt sem tudja: Lázár Ödön előbb tisztviselő volt, aztán színházi titkár, aki inkább adminisztratív történések okán lett színidirektor. Vagyis Lázár Ödön a ráció embere, aki meg azt nem tudja,

mi értelme lenne bárkit is bérlistába venni színházi gyakorlat nélkül.

Hanem akkor – deus ex machina – belép az igazgatói irodába Zerkovitz Béla, a korszak népszerű sanzon-, kuplé- és operettszerzője, az akkori színházi, zenei élet egyik meghatározó alakja, aki a Király Színház számára is több művet jegyzett.

Zerkovitz nem egy bürokratikus karakter, artisztikus baráti köre nemzetközi méretű, olyan nevekkel fémjelezve, mit Josephine Baker vagy Giacomo Puccini.

Zerkovitz Béla szemügyre veszi Ilonát, tekintette nem lesz hályogos – annál azért komolyabb kaliberű férfi –, inkább vidám szikrák élednek benne. Kérdezi Lázárt, mi ez a céna? Lázár mondja: görl akar lenni a lány, de nem tud semmit. Zerkovitz közli: ha tudna valamit, akkor énekesnek, színésznek, táncosnőnek ajánlkozna, nem görlnek.

– érvel Lázár.

Ilona mindeközben csak áll hamvasan.

Zerkovitz nézegeti, kéri barátját, koncentráljon a leány esztétikai adottságaira. Hozzáteszi:

Már Lázár is fókuszáltabban mustrálja a zeneszerző által ajánlgatott portékát. Végül közli:

Ilona hatvanpengős szerződéssel érkezik vissza a Nefelejcs utcába, mely összeg azonnal meggyőzi összes családtagját:

nincs baj azzal, ha a leány saját kottából éli aztán az életét.

Ilona – a Király Színház vezetőinek tanácsára – Hajmássyra változtatja vezetéknevét, és a Diákszerelem című darabban lép először színpadra a görlök csapatában.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!