Póka Egon: Élhetőbbnek tartom Magyarországot, mint a nyugati világot

2018.09.07. 16:47

A Hobo Blues Bandből is jól ismert Póka Egon a 888.hu-nak adott interjújában beszélt a magyar rockzene történetéről, hagyományának őrzéséről, a jelenlegi világ változásairól és saját élettörténetéről is. 

Póka Egon a napokban adott egy hosszabb interjút a 888.hu-nak. A beszélgetés apropója az a korábban már felmerült ötlet volt, hogy a hamarosan elkészülő Magyar Zene Házában legyen a magyar rockzene történetéről, legendás alakjairól szóló kiállítás is. A Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa, Baán László már ígéretet is tett arra, hogy a Magyar Zene Háza Múzeumban biztosan lesz helye azoknak a festményeknek, amelyeket Székely András festőművész fog elkészíteni a jövőben. A művész már el is kezdett dolgozni az első portrén, amely Póka Egont ábrázolja. A Hobo Blues Bandből is ismert basszusgitáros a magyar rockzene indulásáról, és az erről való megemlékezésről azt mondta, „amikor mi most a rocknemzedékről beszélünk, az ma már történelem.

Ennek az emlékét megőrizni szerintem fontos dolog.

Ha a Magyar Zene Házában létrejön a kiállítás, akkor a most elszórtan meglevő kiállítási helyekről is érdemes lesz oda áthelyezni a meglévő anyagokat.” Ezzel kapcsolatban beszélt a magyar gitárkirályról, Radics Béláról is. A többek között az első magyar hardrock-bandát, a Tűzkereket is megalapító zenészről ugyan készült szobor, de jelenleg annak a háznak a zárt udvarában van, ahol a gitáros lakott. Póka Egon szerint például ez a szobor is bekerülhetne a gyűjteménybe. „Ha a Magyar Zene Házában létrejön a kiállítás, akkor a most elszórtan meglevő kiállítási helyekről is érdemes lesz oda áthelyezni a meglévő anyagokat” – mondta Póka Egon, aki kitért arra is, hogy a magyar rockzene szakirodalomban is feldolgozott története nem teljesen egységes képet mutat. Egész pontosan leírtak már olyat is, ami szerinte egyáltalán nem úgy történt. 

„Finoman szólva megmosolyogtató, hogy bizonyos emberek miket mondanak, hogy mi minden történt velük a régmúltban”Forrás: copyright Laszlo Erhardt/Laszlo Erhardt

Az egykori zenekarok elhallgatásáról, néhány zenész személyes, mostani visszaemlékezéséről azt mondta, „mai szemmel visszatekintve, finoman szólva megmosolyogtató, hogy bizonyos emberek miket mondanak, hogy mi minden történt velük a régmúltban, amikor valójában semmi nem is történt velük. Ezekkel szemben viszont,

amit Radics Béla képviselt, vagy amit mi játszottunk a Hobo Blues Banddel, az valóban megtörtént.

Nagyon sokan, akik valaha színpadon álltak, hajlamosak túlidealizálni saját szerepüket, azt, hogy milyen fantasztikus volt az a zenekar, amiben ők játszottak annak idején. Pedig kevés igazán veretes, nagy zenekar volt csak valójában.”

Különösen izgalmas, amit a könnyűzene, azon belül is a rock egykori erejéről mondott Póka: „a hatvanas évek végétől harminc éven át gyakorlatilag a rockzenének sokkal nagyobb közönsége volt, mint bármelyik pártnak, vagy az összes akkori pártnak együttvéve.

Ha a rendszerváltáskor egy kicsit rátartibbak vagyunk, akkor mi kormányozhattuk volna az országot

– ami persze nem biztos, hogy szerencsés lett volna.”

Póka Egon zenekari gyakorlatot vezet a Debreceni Egyetem könnyűzenei képzésén 2018 márciusábanForrás: MTI/Oláh Tibor

A 90-es évek közepén indult Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakiskoláról, melynek Póka Egon ügyvezető igazgatója és tanára is, azt mondta, „olyan, mint az egri vár, megpróbál életben tartani egy műfajt, amit egyébként tűzzel-vassal irtanak. A mai szórakoztató diszkóipar valójában arról szól, hogy kiszolgálja a szervezett kábítószer-kereskedelmet. Ezt a fajta semmiről sem szóló,

szintetikus gépi, tuc-tuc zenét, és a diszkóban levő hangulatot egy tiszta elmeállapotban levő ember nem igazán tudja elviselni,

csak ha tudatmódosító szereket, stimulánsokat használ. Vélhetőleg a szervezett bűnözés – pont ezért – magas szinten van benne a találóan zeneiparnak nevezett üzletben. Ezt nehéz bizonyítani, de az biztos, hogy nekik a rockzene az útjukban van. De a rockzene a Soros-féle, kamu multikulti fogyasztói társadalomnak is csípi a szemét.” Póka Egon a világ változásairól, így az egykori rockbölcső Londonról azt mondta, „40 évvel ezelőtt voltam itt először, akkor a rockzene fellegvára volt London. Egy csodálatos hangulatú élő történelemkönyv. Egész nap csavarogtunk a belvárosban, az utcák tele voltak hosszú hajú, jeansbe, színes pólóba öltözött mosolygós srácokkal. Ezzel szemben most a Sohóban laktunk,

csak feketéket és burkába öltözött figurákat láttam, mérhetetlen kosz és bűz volt mindenhol.

Ráadásul pont, amikor ott voltunk, akkor egy egész hónapig tartó Pride-őrületben is részünk volt.” A jelenlegi Magyarországról azt mondta, hogy egyértelműen előnyére változott: „én ma Magyarországot élhetőbb helynek tartom, mint a nyugat-európai világot. Nem vagyok egy ijedős fiú, de bevallom, hogy szerintem rossz érzés olyan helyeken mozogni, ahol bármelyik pillanatban joggal lehet aggódni amiatt, hogy azt találja ki valamelyik liberális idióta, hogy ő márpedig felrobbantja magát vagy elkezd lövöldözni.”

Póka Egon az egykori nyugati lehetőségekről, arról, hogy szerencsét próbált volna-e külföldön érvényesülni zenészként, azt mondta, „volt nekem is ilyen lehetőségem. Többször is, de én ragaszkodom a családomhoz, meg a hazámhoz.”

KAPCSOLÓDÓ CIKK