2008-ban, amikor megkapta Szegeden a Dömötör-életműdíjat, úgy fogalmaztak a laudációban:
zeneközpontú hagyománytisztelet jellemezte munkáit, miközben a játékban izgalmasat, érdekeset hozott.
Az operairodalom szinte minden nagy remekművét színpadra állította hosszú pályafutása során, de mindig örömmel vállalkozott kortárs új művek bemutatására is.
1928. augusztus 30-án Budapesten született, 1946-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt, 1951–1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operarendező szakán tanult Oláh Gusztáv tanítványaként. 1956-tól a miskolci Déryné Színházban, majd 1958–1963 között a debreceni Csokonai Színházban rendezett. 1963–1972 között a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1972–1983 között a Szegedi Nemzeti Színház zenei főrendezője volt. 1983-tól 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője volt, 1990-től a Szegedi Konzervatórium ének tanszakán oktatott. 1996-tól 2005-ig a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatán a színpadi játék és színészmesterség tanára volt.
Rendezett a budapesti szabadtéri színpadokon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a szombathelyi Iseum színpadán, a fertőrákosi Barlangszínházban, a Ferencvárosi Bakáts téri Játékokon, a kolozsvári Magyar Operában, a Tamperei Színházban és Lisszabonban is.