A magyar zene magyarul szól hozzám

2018.11.20. 12:41

Bécsben, a Musikvereinben adott hangversenyt néhány héttel ezelőtt a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, de már teljes gőzzel készülnek az újévi koncertre is. A város fő-zeneigazgatója, a zenekar vezetője, karmestere, Izaki Masahiro Japánból érkezett Szolnokra több mint tíz évvel ezelőtt. Az Origónak azt nyilatkozta: biztosan furcsa, amikor egy magyar zenekart, amely mondjuk éppen Bartókot vagy Kodályt játszik, egy japán karmester vezényel, de Izaki Masahiro jól ismeri a magyar zene hangzásvilágát. A japán karmestert a szolnoki évekről, a zenéről, és arról kérdeztük, mit szeret a legjobban Magyarországon.

Bécsben játszott a Szolnoki Szimfonikus Zenekar néhány héttel ezelőtt – nem is akárhol, hanem a Musikvereinben. Milyen meghívásnak tettek eleget a fellépéssel?

Óriási megtiszteltetés volt a zenekar számára, hogy felléphettünk a Musikvereinben. Nagyszabású koncert volt október 13-án a világ egyik legkultikusabb koncerttermében, amely a híres bécsi újévi koncertek helyszíne is.

MusikvereinForrás: Ignácz Kristóf

A hangverseny annak a kulturális művészeti együttműködésnek volt a folytatása, amelyet már évek óta közösen ápolnak a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és japán művészek. Endo Akira volt a főszervező, akivel hosszú ideje nagyon jó kapcsolatban vagyok. Egy koprodukciós előadást láthatott a közönség, amelyen japán és magyar művészek közösen léptek fel. A koncerten Brahms-műveket többek között a híres Német Requiemet adtuk elő.

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar a bécsi Musikverein-ban.Forrás:Ignácz Kristóf

Ezeket a műveket egyébként maga Johannes Brahms is dirigálta ebben a teremben. Hatalmas öröm volt, hogy a bécsi közönség a hangverseny után felállt, és óriási vastapssal ünnepelte a zenekart.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

2007-ben meghívott karmesterként érkezett Szolnokra, aztán 2008-tól a város fő-zeneigazgatója, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar vezetője lett. Amikor átvette a zenekar irányítását, milyen volt az együttes, és milyen utat tett meg, amíg idáig jutott?

2008-ban viszonylag kis zenekarnak számított a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. Kevés állandó tagja volt és túl sok koncertet sem adott. Azóta tagjai lettünk a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének, a magyar előadó-művészeti törvény szerint kiemelt zenekar lettünk, de az is fontos, hogy három éve, azaz 2015 óta a nemzeti kategóriának megfelelően szerződésünk van a minisztériummal, illetve a nemzeti minősítés szerint auditálunk.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

Azt nyilatkozta néhány éve, hogy karmesterként mindig valami újat szeretne teremteni. Missziónak is nevezte ezt a feladatát. A szolnoki zenekarnál sikerült újat teremtenie?

Tudja, a karmester egy furcsa pozíció. Nagyon fontos az emberi kapcsolat a zenészekkel és a szólistákkal. Tudni kell olvasni a zenekari tagok lelkében. Az teljesen alapvető, hogy a próbák alatt a kottáról le kell játszani a hangokat, meg kell szólaltatni a hangszereket. De a karmester feladata az is, hogy az érzéseket összekovácsolja. Az a lényeg, hogy a zenében megmutassuk az emberséget. Hogy olyan szenvedélyt, háttértudást és rendezettséget hozzon létre a zenekaron belül, hogy ha az a zenekar megszólal, megérintse a közönséget. A hangjegyek adottak a kottában, de azok nem szenvedélyesek. Csak akkor szólalnak meg érzelemdúsan, ha azt a karmester meg tudja teremteni a zenekaron belül.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

Hogyan alakul Szolnokon a komolyzene iránti érdeklődés az elmúlt tíz évben, amióta ön vezeti a zenekart?

Az elmúlt évek alatt számos állandó programmal léptünk fel a városban – teljesen megváltoztatva az addigi szokásokat. Koncertsorozatokat szervezünk, hagyományokat teremtettünk. Elsőként említem a Partitúra nyári fesztivált, amikor a város különböző terein koncerteket adunk. Opera-, operett- és filmzenei részletekből válogatunk. A koncertek természetesen ingyen látogathatók. Minden hangversenyre több ezer ember jön el, és – úgy látjuk – nagyon tetszik a közönségnek. Az idén nyáron együtt dolgoztunk Szolnok japán testvérvárosának zenészeivel, és onnan is jöttek fellépni a zenészek. Az a fontos, hogy ezekre a koncertekre nemcsak a szimfonikus zenét szerető emberek jönnek el, hanem a város lakói közül nagyon sokan. A célunk az, hogy megismerjék és megszeressék a komolyzenét, hogy kapjanak egy kis ízelítőt a klasszikus zenéből, de szórakoztató, fesztivál-szerű formában. A másik hagyományteremtő koncertünk az újévi gálakoncert a kosárlabda stadionban. Minden évben törekszünk arra, hogy valami újat, mást, grandiózusabb előadást hozzunk létre. 2018. januárjában Mihályi Gáborral, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjével dolgoztunk együtt. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar mellett fellépett egy több száz fős kórus és természetesen táncosok is Ez is egy olyan esemény, amelyre nemcsak a szimfonikus zenét szeretők jönnek el. Ez valóban társadalmi esemény. Az ilyen koncertekkel a zenekar is folyamatosan fejlődik, de vonzzák a közönséget is.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

Nem olyan régen készítettem egy interjút a Concerto Budapest vezetőjével, aki azt mondta, hogy a 20-as, 30-as évek korongjait hallgatva azonnal meg lehet állapítani, hogy az adott darabot melyik zenekar játszotta. Létezik olyan zenekar vagy karmester, amelyet ön hallás után azonnal felismer?

Herbert von Karajan vagy Abbado mindegy, hogy melyik zenekart vezényelte, mindenki tudja – pusztán hallásból –, hogy az Karajan vagy éppen Abbado. Ha nekem azt mondják, hogy Bartók vagy Kodály, azonnal az Állami Hangversenyzenekar jut eszembe Ferencsik János vezényletével. Sokan játszanak Bartókot és Kodályt, de nekem az az igazi, amit az Állami Hangversenyzenekar játszik Ferencsik János dirigálásával. Ha azt hallgatom, úgy érzem, magyarul szól az emberekhez. Ez egyébként roppant érdekes, és olyan sokrétegű, mint egy fej hagyma. Mert természetesen a Cseh Filharmonikusok a cseh zenét érzik talán a legjobban, a bécsiek pedig a bécsit. De egyikük sem kizárólag hazai zenét játszik. A Bécsi Filharmonikusok sem csak Strausst, és a csehek sem csak Dvorákot. Viszont szinte mindenhol az új generáció remekül játssza a kortárs zenéket is, és teljesen más, nemzetközi klasszikus zenéket. Szóval, összefoglalva, az a lényeg, hogy a zenekaroknak igazodniuk kell az adott zeneszerzőhöz – akinek a zenéjét játsszák. Fel kell venniük a zeneszerző érzéseit, gondolatmenetét, amit abban a darabban el szeretett volna mondani. És ez az a háttértudás, amit már említettem – amelyet a karmester adhat a zenekar tagjainak. Minden nemzetnek ismernie kell a saját kultúrájának nyelvét, amely egy különleges nyelv. De annak érdekében, hogy más zenéket is el tudjon játszani a zenekar, meg kell érteni más nemzetek kultúráját és zenei nyelvét. Szinte adoptálni kell. Van zenekar, amelynek sikerül, és van olyan is, amelynek nem.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

A magyar zenének milyen a „nyelve”? Milyen egyedi sajátosságokkal rendelkezik?

Látja, ez nagyon érdekes. Kezdjük a nyelvvel – és ezen keresztül próbálok a magyar zenére, zenészekre rátérni. Szóval: a nyelv. Amikor a mindennapokban a magyarok egymással beszélgetnek magyarul, nem foglalkoznak a kiejtéssel, csak a jelentésre összpontosítanak. Ha egy külföldi beszél magyarul, akkor rendkívül fontos neki, hogy a szavakat pontosan, jól ejtse ki. Ha akcentusa van, az külön ízt ad a beszédének. A zenészek nyelve a zene. A hangszerén keresztül jelenik meg. A magyarok a magyar zenét a lehető legnagyobb természetességgel játsszák – ezen a hangzásvilágon nőttek fel. A magyaroknak a vérükben van ez a zenei hangzás, ami erre a nemzetre jellemző. Nekem ezt az intonációt, ezt a zenei kifejezést meg kellett tanulnom. Biztos önnek is énekelte a nagymamája gyerekkorában a „Tiszán innen, Dunán túl...” kezdetű dalt. Nos, ez teljesen magyar. Ezt ön és a többi Magyarországon született és nevelkedett ember naponta hallotta, teljesen természetes zenei világ. Szinte banális, hétköznapi természetességű. Pedig egyáltalán nem az. Nekem nem az. Furcsa lehet, hogy egy japán karmester vezényel egy magyar zenekart, amely magyar zenét játszik. De mivel én ezt tanultam, igyekszem nagyon pontosan dirigálni, tanítani ezeket a magyar darabokat, pontosan úgy, ahogyan egy külföldi figyel a magyar szavak kiejtésére. Imádom a Háry János-t, és Kodálytól általában mindent, nagyon szeretem Bartókot. Amikor ezeket a darabokat vezénylem, teljes belsőmből érzem a magyar zenét.

Nehéz volt megtanulni ezt a sajátos dallamvilágot?

Nemcsak a magyar sajátos hangzás az, amit ilyenkor az ember megtanul. A magyar zene megismerésében rendkívül nagy szerepet játszik a magyar nyelv elsajátítása, a magyar emberekkel való kapcsolat, valamint az is, hogy részt vettem különböző kulturális eseményeken. Egyszerűen: több mint tíz éve élek magyarok között, és ezáltal magamba szívtam a magyar kultúrát, szokásokat, nyelvet. Ezek összessége segített abban, hogy a magyar zenét megértsem, megérezzem. De természetesen nemcsak magyar zenéket játszunk, hanem más nemzetközi darabokat is, kortárs zenéket is.

Izaki Masahirofotó: Talán Csaba

Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző mondta egyszer, hogy nem szereti a kortárs kifejezést, mert az elriasztja a hallgatóságot. Úgy véli, csak jó zene létezik, és nem annyira jó zene. Függetlenül attól, hogy azt mikor írták. Egyetért ezzel a gondolattal?

Beethoven idejében Beethoven volt a kortárs. Ha annak idején nem játszották volna Beethoven zenéjét, mert az kortárs volt, és csak Mozartot adtak volna elő, nem ismerték volna meg Beethoven zenéjét az emberek. Valóban, én is úgy gondolom, hogy van jó zene és rossz zene – de hogy melyik jó és melyik kevésbé, azt a közönség dönti el. Ha a zene – legyen az régi vagy új – jó érzést vált ki a hallgatóságból, az megmarad. Ha nem, akkor elveszik. Klasszikus zenészek vagyunk, klasszikus hangszereken játszunk Mozartot is és kortárs zenét is – teljesen más értelmezésben, természetesen. A zeneszerző érzelmeit próbáljuk visszaadni a hallgatóságnak. Fontos, hogy játsszunk mai, kortárs darabokat is, hogy a zeneszerző ne a fióknak írja azokat. A közönség pedig ítélkezik. Ha jó érzéseket vált ki az új zene, akkor évtizedek, évszázadok múlva már nem kortárs lesz az a bizonyos darab, hanem klasszikus, de fennmarad.

Több mint tíz éve él Magyarországon. Miért maradt itt? Mi az, amit a legjobban szeret ebben az országban?

A magyar konyha páratlan (nevet). Egyszerűen nagyon szeretem a magyar ételeket. Minden nap azt eszem, csak magyar fogásokat. Amióta itt vagyok, nem ettem japán ételt. Őszintén, nem is hiányzik. Annyira imádom a magyar konyhát. Mindent megkóstolok, és még soha nem csalódtam. A kulturális különbség is nagyon érdekes. A magyar emberek nyitottsága eleinte furcsa volt. Japánban amíg nem ismerjük a másik ember, zárkózottabban viselkedünk egymással. Hiszen nem tudjuk, hogy a másikban milyen benyomást keltettünk. Itt, Magyarországon elég egy jó kontaktus, egy jó szó, és világos, hogy mi jóban vagyunk, és szeretjük egymást, nyitottan, egymás hátát lapogatva kommunikálunk egymással. Sokkal hamarabb kimutatják a magyarok az érzelmeiket. Ez is tetszik, nagyon érdekes.