Meghalt Grendel Lajos

Grendel Lajos SZEMÉLY FOGLALKOZÁS FOTÓ KÉPKIVÁGÁS laza arckép, portré író Budapest, 2008. április 27.
Grendel Lajos író a Születésnapi Irodalmi Szalon elnevezésű rendezvényen, ahol az idén kerek számú születésnapot ünneplő írókat és költőket hallgathattak
Grendel Lajos író kedd este halt meg súlyos betegség után.
Vágólapra másolva!
Hetvenéves korában meghalt Grendel Lajos Kossuth- és József Attila-díjas író, a szlovákiai magyar irodalmi élet egyik legtekintélyesebb vezéralakja. Szlovákiai magyar hírportálok szerint az írót súlyos betegség után, kedd este érte a halál.
Vágólapra másolva!

Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván, értelmiségi családban. A helyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1966-tól a pozsonyi Komensky Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, majd szakot váltott, és 1973-ban magyar-angol szakon diplomázott. Egyetemistaként a József Attila Ifjúsági Klub estjeit látogatta, első írása is a klub később betiltott lapjában, a Hangban jelent meg.

1970-ben az Irodalmi Szemle közölte első novelláját, Teniszlabda címmel. 1973-ban a Madách Könyvkiadó szerkesztője lett, 1979-ben pedig megjelent első novelláskötete, a Hűtlenek.

Grendel Lajos Kossuth- és József Attila-díjas író kedd este halt meg súlyos betegség után Forrás: MTI/Kollányi Péter

Írói pályája a nyolcvanas évek elejétől felfelé ívelt, regényeivel - Éleslövészet, Galeri, Áttételek - új fejezetet nyitott a szlovákiai magyar irodalomban. A magyar nyelvű eredetivel egy időben mindhárom kötet szlovákul is megjelent. Újító szemlélete megnyilvánult a Bőröndök tartalma című 1987-es novelláskötetében is.

1999-ben jelent meg nagysikerű regénye, a Tömegsír.

Az ezt követő regényeiben - Nálunk, New Hontban és Mátyás király New Hontban - a nemzetiségi és a közép-európai létezés nehézségeit ironikus elemzéssel megvilágító előadásmódot használt.

A regények és novellák mellett Grendel Lajos esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is jelentőset alkotott.

Az Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991), a Rosszkedvem naplója (1992), a Hazám, Abszurdisztán (1998) írásaiban az anyanyelvi kultúrával, a szlovákiai magyar irodalmi hagyomány kérdéseivel, a kisebbségi irodalmak státuszával, az 1989 utáni társadalmi-politikai helyzettel foglalkozik.
Munkásságáért 1990-ben József Attila-, 1999-ben Kossuth-, 2006-ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazám-díjjal, 2005-ben a Szépírók Társasága díjával és Magyar Művészetért Díjjal jutalmazták, 2003-ban pedig a magyarok és a szlovákok közeledésének előmozdításában szerzett érdemeiért a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina Kereszt első fokozatát is megkapta.