Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek

2019.02.12. 12:39

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária

Kedves Tatjána Néném!

Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnőhöz szerencséje? Mert felemelkedő csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelő szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.

Nem is tudom, tavaly észleltük-e, amikor az utolsókat kellett simítani – a beruházási projektek csúszkálása miatt aztán menet közben kereket cserélt – évadunkon, hogy operaénekesnők szempontjából nehezen verhető februárt sikerült összeállítani. (Ki is vastagítom most a neveket, hogy még jobban sokkoljam Nénémet, hisz ki nem mozdulna mostanában.) Még nálunknál sokszorta gazdagabb házak is csettintenének, ha egy Sümegi Eszter-színvonalú művész a kifejezetten nehézre szerkesztett, ám csodálatosan sikerült „ezüstmiséje", 25 éves jubileumi gálaestje után a Gioconda címszerepében debütálna. Vagy ha a Hugenották ragyogása után rögtön a Lammermoori Lucia címszerepe várja Kolonits Klárát, és nem más a „váltótársa", mint Edita Gruberova, akinek személyében megint mindannyiunk bálványa tér vissza hozzánk két este erejéig. Müpás barátaink meghívták a zenekarunkat – szerencsére operaestek gyakori közreműködői vagyunk náluk építkezések ide vagy oda, nem a szánalmat érzem bennük, hogy munkával segítsenek minket, inkább azt, hogy a legjobbakra van szükségük a speciális feladatokhoz.

Sümegi Eszter februári gálaestjénForrás: Berecz Valter

Így leszünk jelen Olga Peretyatko áriaprogramján, de előtte nap még az Erkelben a mi meghívásunkat teljesítő, jelenleg alighanem világverő mezzoszoprán, Elina Garanca vegyes műsorát mutatjuk be. És nincs vége, mert pár napra rá a tematikus évad (tudja: Puccini Itáliája)Olasz farsangi estjén a bolgár születésű Sonya Yoncheva énekel kizárólag Puccinit, hogy magyar férfijaink majd körbedalolják azokkal, akik Puccinit körbevették, egyszóval a verizmus jellegzetes itáliai zeneszerzőivel.

Kolonits KláraForrás: Rákossy Péter

Hat fantasztikus énekesnő, közülük kettő, a két magyar csak azért nem világsztár, mert túl erős a kötődésük a hazájukhoz, azaz dehogy túl erős: optimális, ezért a magyar operaéletet választották, időnkénti portyázások mellett (az is magyaros dolog különben). Illetve a harmadik is félig magyar, már korábban is írtam talán Kegyednek, hogy Edita Gruberova édesanyja, Etelka bizony, magyar lány volt, édesapja osztrák, így lett ő szlovák születésű, merthogy Pozsonyban éltek... Gruberova búcsúkoncerteket tart a világban, Tokió, Berlin, Zürich már megvolt, de hozzánk nem ilyen üzenettel érkezett. Nem titkolja, hogy karácsonykor betöltötte a 72-őt, elképesztő arra gondolni, hogy még kéjes gondolatként sem léteztem, amikor a Sevillai borbély Rosinájaként debütált, most meg majdnem ötvenévesen afféle operálásban megöregedett fazonként (itt érzem az időt a pórusaimban, mint Verdi Macbeth-je) még mindig neki tapsolok...

Edita Gruberova Lammermoori LuciakéntForrás: Nagy Attila

Természetesen tűt nem lehet leejteni az Erkel hatalmas nézőterén – egyébként Eszter estjén sem, Fáy Miklósnak szemüveget kell cserélnie! –, és az első Lucia-ária után a tömeg is megmutatja hangját: 51 év tehetsége, szorgalma és művészete alapozta azt az ovációt, amely hallik, s amelytől az ember csak vigyorogni tud, mint a tejbetök. Hát mennyi operaházi este, vagy otthon, lemezekkel töltött óra lehet amögött, amikor a hála ilyen cunamija indul meg a színpadon álló törékeny antisztár felé? Mert Gruberova csendes, mosolygós, teljesen hétköznapokba simuló személyiség mindaddig, amíg maga teremtette vokális mikrovilágát elő nem hívja az adott helyszínen: azt viszont azonnal, ahogy a próbaterembe vagy a színpadra lép.

Olga PeretyatkoForrás: Dario Acosta

Múltkor, tavaly alig engedte, hogy húzzam a bőröndjét – most az Erkelből éjfél előtt röviddel távozva leszek figyelmes egy a II. János Pál pápa téren átkelő csoportra. A téli ködös, kellemetlen éjszakában férfiak és egy bolyhos sapkás hölgy. Á, biztos nem Gruberova. Aztán felismerem szintén kortalan menedzsere, a legendás Germinal Hilbert alakját, majd őt is – dehogynem! Hazasétálnak a hotelbe, ami azért nincs is annyira közel... Látjuk még egymást, én legalábbis nagyon rajta voltam, hogy a 2020 őszi búcsúkoncertet naptárba véssük, ahol jó lenne valamit az anyanyelvén is énekelni, ha érti Néném, most mire gondolok. Meglátjuk. Mindenesetre amikor e mondatokat körmölöm, mintha a leghátsó sorokba lenne 25 jegy: irány az Erkel, akinek kedves az élete, mert minálunk alighanem Gruberova utolsó Luciáját hallgathatjuk szerda este – és ezt a művet a kedvünkért vette vissza a repertoárjára három évvel ezelőtt... (Az első Lammermoorit 44 éve énekelte Grazban... az ember esze megáll!)

Elina GarancaForrás: Holger Hage

És Sümegi Eszter? Egy másik vokális teljesítmény, amelynek láttán-hallatán az ember mégoly nehéz fegyvereket is lábhoz helyezne. Negyedszázad ezen a pályán, 35 főszerepet énekel el – és csak azt! –, 350 előadást teljesít úgy, hogy megingását nem látni. Most is, az estjén is Abigéllel indít, pedig pont ezt a szerepet nem nagyon énekelte, hisz tőről metszett drámai szoprán szólam, Eszter pedig mindig finoman lavírozott Szkillák és Kharübdiszek között. De nehogy azt higgye bárki, a Sába királynőjének női kartól övezett, überelhetetlen Nászdala nem szólna ezután egy órával légiesen, karcsún, mintha másik torokból jönne... Sümegi Esztert nem tudja Néném se „rajtakapni", ő nem mászik bele skatulyákba, mégis képes hol ilyenre, hol olyanra venni szopránjának fazonját, leginkább a szerep kívánalmai szerint igazítva magán. Ehhez, persze, olyan vokális higiéné és annak a folyamatos igénye szükségeltetik, mint az övé: Ónodi Márta a mestere most és mindörökké! Brávó, Eszter, kiáltják azt emberek, ugyancsak 1800-an, mint Gruberovának.

Sonya YonchevaForrás: Kristian Schuller

Néném, meg is számoltam: nem három hét, csak 18 nap alatt lépünk fel e hat csodálatos énekesnővel együtt. Még mindig nem késő: élőben kell látni az ilyesmit, nem a tévében!!!

Most felfüggesztem a levelezést, temetni megyünk Kun Zsuzsát, a XX. század egyik legnagyszerűbb magyar balerináját. Legközelebbi levelem róla szól majd, tudom, Ön is nagyon szerette.

„Zsdu átvéta, kak szalavej léta!"