Nem rejtik paraván mögé a színész testét

2015.06.07. 17:39

Egy magyar bábrendezőnek ma elsősorban a pedagógusoknak kell megfelelnie, hogy minél több ovis és kisiskolás bérletet lehessen eladni – mondják a Színművészeti Egyetem harmadéves bábrendező hallgatóinak tanárai, akikkel az osztály vizsgaelőadásainak POSZT-on való bemutatkozása kapcsán beszélgettünk.

Négy előadással mutatkozik be a POSZT OFF-programjában a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves bábrendező osztálya. Iphigeneiától Örkény Istvánig, gyerekmonodrámától Sárkány Lee történetéig látható a fiatal bábosok négy előadása az SZFE150 című, a százötven éves intézményt előadásokkal, zenés eseményekkel és fotókiállítással bemutató programsorozat keretein belül. Az osztály két vezető tanárát, Csató Katát és Csizmadia Tibort kérdeztük a legújabb generációról.

Valami különös, furcsa világ

„A mi kultúránkban a bábszínháznak nem olyan fontos a pozíciója, mint a prózai, a zenés vagy a fizikai színháznak, így a bábos szakokra felvételizők sem igazán tudják, mit várhatnak ettől a képzéstől. Nincs pontos elvárásuk azzal kapcsolatban, hogy hová juthatnak el ezen a pályán, és nem ismerik a különféle technikákat” – mondja Csató Kata, hozzátéve:

a Trafóban gyakran látható, külföldi bábelőadások révén azért ma már lehet szembesülni azzal, hogy ez a műfaj mennyire nyitott és sokszínű.

A bábszínház a magyar kultúrában nem kap kellő figyelmetForrás: Badinszky-Tolvaj Annus / Alszanak a halak?

„A felvételi idején a hallgatók inkább rendezők akarnak lenni, és az sem baj, ha bábrendezők. Valami különös, furcsa világ ez számukra, amiről új ismereteket szerezhetnek” – teszi hozzá Csizmadia Tibor.

A mai bábszínház más

Ugyanakkor a bábrendezés ma már mást vagy mást is jelent, mint huszonöt vagy ötven évvel ezelőtt. „Hatalmas váltást jelentett, amikor a központosított Állami Bábszínház után gombamód elszaporodtak az országban a bábszínházak. Így egyrészt már nem egy központi figura igényeinek kellett megfelelni, hanem nagyon sokféle igazgató nagyon sokféle elképzeléseinek, másrészt pedig kialakult egyfajta rivalizálás, aminek az igényesség is velejárója” – magyarázza Csató Kata.

Katalizálja a gondolkodásmód átalakulását az is, hogy sok művész már külföldön szerzett ismereteket, az egyetem is törekszik arra, hogy minél több hallgató pályázzon ösztöndíjakra.

Így itthon esetleg kevésbé ismert formákat is behozhatnak a magyar bábszínházakba.

Már nem bújnak paraván mögé

Csizmadia Tibor szerint talán a legerősebb új tendencia a műfajban, hogy ma már sokkal inkább jelen van a színpadon a korábban többször „eltüntetett” bábmozgató is. Ezt értelmeznie kell a rendezőnek,

„meg kell határoznia, hogy a színész a testével mit keres a bábszínpadon, illetve hogy mi a viszonya a bábjához és a többi bábhoz”

– fogalmaz a rendező.

Mint kifejti, a paraván mögül, nem emberi hangon megszólaló nyelvhez képest „a bábszínészek legfontosabb feladata a hiteles megszólalás és jelenlét, használva az adott bábtechnikát, a rendezőké pedig a biztos értelmezés és technikahasználat”.

Csató Kata szerint ugyanakkor nem egyszerű meghatározni, hogy mit jelent ma bábrendezőnek lenni, hiszen míg külföldön ezen a területen is a bábosok egyéniségére, saját értékrendjének kifejezésére kíváncsiak, addig

itthon elsősorban a pedagógusoknak kell megfelelni, és annak, hogy minél több bérletet lehessen eladni az óvodás és a kisiskolás csoportok számára.

Ezért financiálisan kevés felnőtt bábelőadás létrehozására van lehetőség”. Másfelől Csizmadia úgy véli: a mai hallgatóknak már „nehezebben áll rá az agyuk a gyerekközönségre, nehézségekbe ütközik a nekik való fogalmazás”.

Erős vizuális látásmód

Csizmadia Tibor úgy fogalmaz: a mai magyar bábrendező „erős vizuális látásmódú, a báb dramaturgiáját használó rendezőtípus, akinek az egyetemről kikerülve ugyanúgy alkalmasnak kell lennie színházi rendezésre, mint bábszínházi munkára”.

A mai hallgatóknak nehezebben áll rá az agya a gyerekközönségreForrás: Iphiheneia A-tól T-ig / Juhász Nóra

Ez egyébként már csak a képzést tekintve is feltétlenül igaz, hiszen a bábrendező szak valójában a színházrendező szak egy szakiránya. „A hallgatóknak kilencven százalékban élőszínház-rendezői feladatokat kell abszolválnia, a bábszínházi műfajjal mint specializációval ismerkednek meg, kis óraszámban. Ebbe próbáljuk meg mindazt belepréselni, amivel aztán majd érvényesülni tudnak a pályájuk során” – árulja el Csató Kata.

A négy előadás alighanem kirajzol egy képet a harmadéves rendezőkről, ugyanakkor Csató szerint egyelőre sajátos tendenciákról még nem lehet beszélni. „Látszik, hogy ki milyen irányba indult el. Van, akinek a vizuális, képzőművészeti érzékenysége nagyobb, van, aki a színészvezetésben erősebb. Vannak különbségek, de korai lenne még egyéni rendezői stílusokról beszélni” – véli a bábművész.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK