A magyar politika túl van a józan ész határain

2015.06.08. 15:44

Erdélyben két valóság létezik, az egyiket az iskolákban tanítják, a másikból Székely Csaba írt drámát Vitéz Mihály címen. A szerzővel arról beszélgettünk, lehet-e Mátyás királyt egoista, hazug csalóként ábrázolni, hogyan viszonyul a magyarországi politika a józan észhez, és hogy miért értelmetlen a POSZT.

A POSZT-on június 8-án 17 órakor és június 9-én, 19 órakor látható a szombathelyi Weöres Sándor Színház Vitéz Mihály című előadása, amely a színház 2013-ban meghirdetett drámapályázatának nyertes műve, Székely Csaba drámájából készült. A pályázóknak Weöres Sándor Testamentum című „hitvallása” szellemében kellett megírniuk a darabjukat.

Weöres Sándor: Testamentum
„Az emberiség akkor fog boldogulni, (...) ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket..."
A teljes mű itt olvasható.

A pécsi fesztiválon valamilyen művével évek óta rendszeresen szereplő Székely Csaba drámájában 

a román nemzeti hős velejéig korrupt, opportunista politikus, 

akként él, és végül akként is bukik el – a többi velejéig korrupt, opportunista politikus között. A szerzővel a darabról beszélgettünk, és arról, miért lett elege mostanra a POSZT-ból.

A vezetőket önző rögeszme és bosszúvágy hajtjaForrás: www.poszt.hu

Hogyan kapcsolódik a Testamentumhoz a Vitéz Mihály?

Úgy gondolom, hogy a darab a Testamentum minden tételéhez kapcsolódni tud. Weöres körülnéz, és azt látja, hogy a választott vezetőket mindenféle önző rögeszme és bosszúvágy hajtja, dúl az elnyomás, az emberek mégis képesek csukott szemmel követni őket. A darab megmutatja, hogy így volt ez Weöres előtt ötszáz évvel is, és valószínűleg ezután is így lesz.

Miért volt számodra érdekes figura a címszereplő, a történelmi személy?

Először is tudni kell azt, hogy Erdélyben két alternatív valóság létezik. Az egyikben Erdélyt, a román földet, századok óta magyar származású uralkodók bitorolják, de egyszer csak jön egy hős, és visszaszerzi a románoknak. Egyesíti a másik két román országgal, Havasalfölddel és Moldovával, és ezáltal ő lesz a román történelem legnagyobb uralkodója. Az iskolákban ezt a verziót tanítják.

Székely Csaba az egyik nagy román nemzeti hősről írt darabotForrás: MTI/Rosta Tibor

A másik valóság szerint a Mohács után önálló résszé vált Erdély fejedelmeinek sora a 16. század végén hirtelen megszakad, mert otrombán odatolakszik egy havasalföldi jövevény, aki csellel és karddal megkaparintja az országot. Már ennyi is elég ahhoz, hogy érdekeljen a figura. Ki ő valójában? Hogyan került Erdély trónjára? Miért segítették őt a székelyek a magyarok ellen? 

Minél többet olvastam róla, annál érdekesebbnek tűnt. 

És valahogy ismerősnek is, hiszen ma is látni hasonló embereket vezető pozícióban.

Mítoszromboló a darab?

Nyugodtan nevezhetjük mítoszrombolónak, de egy magyarországi néző számára ez valószínűleg mellékes. Ha valamiért érdekesnek tartják a darabot, akkor az nem a történelmi mítoszok bontogatása. A kritikák alapján úgy tűnik, többen unták is ezeket a történelmi izéket benne, inkább a sztorija, a főszereplő útja kötötte le őket.

A magyar politika túl van a józan ész határainForrás: www.poszt.hu

Romániában viszont egész biztosan máshova kerülnek majd a hangsúlyok. Már ha lesz valaki, aki meg meri rendezni román nyelven. Mert képzeld el, hogy ír valaki egy darabot mondjuk Mátyás királyról, de nem az igazságos nagyorrút látjuk, hanem egy egoista ügyeskedőt, akinek fejébe száll a dicsőség, csal, hazudik, és mindent tönkretesz. Látod magad előtt azt a kőszínházat, amelyik ezt csont nélkül bevállalja?

Megsértődhet egy mai politikus, ha megnézi az előadást vagy elolvassa a darabot?

A magyarországi politikai élet annyira túl van a józan ész határain, hogy ezt racionálisan nehéz felmérni, de szerintem nem. 

Főleg, hogy a vezető politikusok nem is néznek előadásokat. 

De ha néznének is, nem hinném, hogy bárki magára ismerne. Ahhoz az önkritikának egy olyan szintjén kellene lenni, ahol a politikai elit most éppen nincs. Bár valószínűleg lesz olyan, aki ismer olyat, aki olyan, mint…

Hogyan fogadták a darabot Magyarországon, Erdélyben vagy Romániában?

Magyarországon eddig úgy tűnik – legalábbis abból, ami eddig hozzám eljutott –, hogy jól fogadták. Erdélyben, Romániában még nem ismerik. Ha az erdélyi magyar színházakon múlik, akkor még egy darabig nem is fogják. Remélem, lesz majd román fordítása, bár nagyon nehéz lesz lefordítani a sajátos nyelve miatt, és akkor majd meglátjuk, milyen reakciókat vált ki.

Legalább egy nyamvadt napra lehetne a művészeté a főszerepForrás: www.poszt.hu

Mit gondoltál, mint a versenybe válogatott előadás szerzője, a POSZT körüli botrányról, a bojkott kérdéséről?

Azt, hogy Csáki Juditot lassan már a télikabátjából is kitúrják, finoman szólva nem tudom kitörő örömmel fogadni. Ennek ellenére a bojkottot nagyon rossz lépésnek tartom, mert azokkal toltak ki a legjobban, akik a legkevésbé érdemlik meg: művészekkel, akik hónapokig keményen dolgoztak egy-egy előadáson.

Beválogatják őket az ország legnagyobb színházi fesztiváljára, eljönnek learatni a munkájuk gyümölcsét, és azzal kell szembesülniük, hogy ezt az élményt elveszik tőlük. 

Mert a szakma vagy hallgat, vagy ricsajt csap, vagy fenyegetőzik, de mindenképpen önmagára figyel. 

Ahelyett, hogy a művészeté lenne a főszerep, legalább erre a pár nyamvadt napra.

Tessék a színpadra koncentrálniForrás: www.poszt.hu

Ott a lényeg a színpadon, arra tessék koncentrálni! Hónapokig dolgoztak rajta. Hatalmas teljesítmény van mögöttük, hát figyeljetek rájuk, engedjétek őket csillogni! Írjatok róluk sokat és jól! Színházi fesztiválnak hívják ezt az eseményt, vagy hülyébbnél hülyébb színházi társaságok fesztiváljának? Elment a kedvem az egésztől.

Van még értelme a POSZT-nak?

Így biztos nincs. Valószínűleg már évek óta nincs. Én minden évben több helyről meghallgatom, hogy de gyenge idén a versenyprogram. Mert két társaságból válogatták, pfű, nagyon gyenge, X. Y.-ék is csak azért kerültek be, mert. 

Akkor ezek után örüljek, hogy benne vagyunk? 

Ha meg nyerünk valamit, akkor azt hallgatom, hogy a két színházi társaság szépen kiegyezett, mert az előadásunk nem volt olyan veszélyes meg provokatív, mint X. Y. előadása, aki nem nyert, vagy meg se hívták, és hát ezért nyertünk. Ami azért szarul esik, mert én úgy gondolom, hogy veszélyes és provokatív vagyok. De akkor most mondogassam, hogy bocs, de szerintem merész voltam? Ez hülyén hangzik, nem? Na, én ezt a minden évben átélt kellemetlenséget ezúton is köszönöm szépen annak, aki kitalálta, hogy legyen két külön színházi társaság.

Majd mindenki eldönti magának, melyik volt a legjobb előadásForrás: www.poszt.hu

Talán akkor lenne itt a jelenleginél elviselhetőbb a helyzet, ha megszüntetnék a versenyt. Nem lenne se zsűri, se külön on és off program, se legjobb mellékszereplő-, se legjobb Kovács Marci-díj, csak előadások, amiket mindenképpen látni kell. És akkor majd én eldöntöm, meg te is eldöntöd, hogy melyik volt a legjobb előadás. 

De lehet, hogy jobb lenne, ha az egész megszűnne, úgy, ahogy van. 

Aztán majd valahol létrejönne egy jobbos fesztivál, amit nem látogatna senki, meg egy balos fesztivál, amihez egy idő után csatlakozna a jobbos… És a többit már tudjuk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK