Német orvos voltam a II. világháborúban

2015.10.28. 17:28

Aki eddig azt hitte, hogy Laár András csak előadóművész, humorista, zenész, író, spirituális gondolkodó, Besenyő Pista bácsi, Tompika, a költő, az bizony tévedett. Laár András egy seprű, és ha nem seprű, akkor háromlábú szék. Noooormális? Kapcsolják be a biztonsági övet, filozofikus interjú következik!

 

  • Egy embernek legalább hat alszemélyisége van, amiről ő is tud.
  • Ha még Beethoven és Mozart is meghalt, akkor nem lehet olyan nagy baj azzal a halállal.
  • Előző életében lehet, hogy volt csiga is, de német katonatiszt egészen biztosan.
  • Szellemi kalandvágyból szipuzott 17 évesen.
  • Megmondja, milyennek látja Istent.
  • A mostani alig hasonlít arra a magyar népre, aki régen volt.
  • Megpróbálja megváltani a világot egy pici ideig egy pici helyen.

Előadóművész, humorista, zenész, író, spirituális gondolkodó. Hány ember van egy emberben?

Mentálterápiával foglalkozó szakemberek azt mondják, egy embernek legalább hat alszemélyisége van, amiről ő is tud. Ha szigorúak akarunk lenni, akkor én skizofrén vagyok. Ez az én valóságos természetem. Az alszemélyiségeim szeparáltan léteznek, ugyanakkor van egyvalaki, aki ezeket összefogja. Ez a valaki vagyok én. Másképp mondom. Vegyük úgy, hogy Laár András egy seprű, és az alszemélyiségei mint cirokszálak állnak kifelé. De van egy nyele. Ennek a nyélnek a neve: én. Nem lehet megmondani, kicsoda. Schopenhauer is azt mondta, hogy aki valaha elgondolta, kimondta, leírta azt a szót, hogy "én", az ugyanarra az énre gondolt. Az "én" ugyanaz mindenkiben, szerintem.

Folyton szomorú arcú emberek jártak-keltek körülöttemFotó: Polyak Attila - Origo

Miben különbözik ez az őrültségtől?

Ez az én elég erős ahhoz, hogy az alszemélyiségeimet összetartsa, ezért nem vagyok elmebeteg. Ha ez az összetartó "én" nem lenne, valószínűleg széthullanék, és néha Tompikaként, néha Besenyő Pista bácsiként jelennék meg, de úgy, hogy egyik sem tudna a másikról.

Na de ön minden cirokjában ugyebár alkotó. Mondhatjuk, hogy az alkotó ember az én?

Ezen még nem gondolkodtam, hogy maga az alkotás azonos-e ezzel az énnel. Nem, nem azonos. Bár, ha jobban belegondolok, igen, lehet. Az "én" az alkotó, ezt mondhatjuk, de alkotnia sem kell, mégis "én".

A zene és a humor már kamaszként megvolt? Klasszikus osztály bohóca volt?

Már az általános iskolában kineveztek az osztály bohócának. De azt is megtanították nekem, hogy hülyéskedésből nem lehet megélni. 14 évesen kaptam az első gitáromat, az első nagy révüléseim ebből az élményből fakadnak:  állok délután az ablaknál, és gitározom, nézek kifelé, száll a lelkem mindenfelé.

Mindig ilyen spirituálisan közelített az élethez?

Állandóan kutattam, hogy is van ez az egész létezés. Folyton szomorú arcú emberek jártak-keltek körülöttem, az utcában, ahol éltem, lakott mérnök, vasutas, rendőr, és mindegyik rosszkedvű volt. Figyeltem őket, és azt kérdeztem magamban, mi a baj, gyerekek? Mindegyiknek a saját életével volt valami baja. Az egyiknek az, hogy megcsalja a felesége. A másiknak az, hogy nincs felesége.

Az egész másról sem szól, mint hogy elkárhozunkFotó: Polyak Attila - Origo

Amikor gyerekként a nagymamám révén megismerkedtem a református vallás alapjaival, azt érzékeltem, az egész másról sem szól, mint hogy elkárhozunk, meg hogy bűnben fogantunk. Menjenek a francba! Szóval mindig volt valami baj, és én ez ellen tiltakoztam. Az élet nem erről szól. Az élet öröm, tele csupa jó dologgal. Úgyhogy felszabadító érzés volt, amikor a Beatlest hallottam. 1963-at írunk. It's been a hard day's night (énekli). Ha van ilyen, akkor inkább ezt választom.

A rossz nem is létezik?

Önmagában való rossz nincs. Amit a legnagyobb rossznak tartanak általában, hogy meghalunk, az is tök természetes. És ha még Beethoven és Mozart is meghalt, akkor nem lehet olyan nagy baj azzal a halállal.

Pláne, ha újjászületünk. Újjászületünk?

Hát hogyne.  Nekem legalább öt emlékem van az előző életeimből.

Mindig emberként reinkarnálódott?

Lehet, hogy voltam csiga is, de arra nem emlékszem. Egyébként szerintem voltam csiga, mert annyira kedvelem őket. De német orvos egészen biztosan voltam a második világháborúban. Még az akkori gyerekszobámra is emlékszem, arra, ahogy sütött be a fény az ablakon. Meg a kis, kopott hintalóra.

Nem a hírnévre vágytam, csak arra, hogy azt csinálhassam, amit szeretekFotó: Polyak Attila - Origo

De azért, gondolom, nem Mengelének hívták?

Azt mondták, kapok a szolgálat alól mindenféle könnyítést, ha embereken kísérletezem egy koncentrációs táborban. De nem vállaltam, erre kiküldtek a frontra. Próbáltam sebesült katonák szétlőtt máját megmenteni. Nagy katonai sátrat látok, pislog egy lámpa a fejem fölött, előttem fekszik egy sebesült. Közben azon gondolkodom, a test melyik pontjáról szedjem a vékony hártyát, amivel a sérült felületet meg lehet reparálni. Soha nem jártam orvosira, mégis jól ismerem az emberi májat.

Aki egy Arénát megtölt, az híres ember. Az valaki. Erős volt önben a becsvágy, hogy legyen valaki?

Nem a hírnévre vágytam, csak arra, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. 14 évesen, amikor a zenei révüléseim voltak, elhatároztam, hogy zenész leszek, pedig semmi alapom nem volt rá, a családban nincs zenész. Édesapám tudós vegyészmérnök volt, édesanyám külkereskedelmi levelező, hat nyelven levelezett. Édesanyámtól az érzékenységemet örököltem, apámtól a higgadtságomat.  Nem gondolták, hogy tehetséges vagyok, de anyám mégis segített, mert szeretett engem. Amikor gitározni akartam, megvette a gitárt. Nagyon jó fej anyám volt.

Ha egy szuper okos telefonnal felhívhatná 17 éves kori önmagát, mit mondana neki?

Azt, hogy igazad van, jól csinálod!

Mi volt 17 évesen a legfontosabb?

Bornai Tibivel megalapítottuk a Küllőrojt együttest, és a legfontosabb a próba volt. Ő pont ilyen elszánt, mint én. Nyolc éven keresztül heti háromszor próbáltunk úgy, hogy föl se léptünk. Évi egyszer elmentünk a győri pop-jazz napokra, és mindig elhoztuk az aranydiplomát. Úgy dolgoztam, mintha az életem függne tőle, és igazam volt, mert tényleg az életem függ tőle, zenész lettem.

Megjelent egy haragvó isten, és megtiltotta, hogy ragasztózzakFotó: Polyak Attila - Origo

Pár éve Pálinkás Szűcs Róbert készített önnel interjút, amiből kiderül, hogy 17 évesen Laár András szipuzott. Miért nyúlt a Technokolhoz?

Szellemi kalandvágyból. Nagyon hatásos volt. Életem első rettenetesen nagy transzcendens élménye ebből jött. Megjelent egy haragvó isten, és megtiltotta, hogy ragasztózzak, úgyhogy abbahagytam.

Buddhistaként úgy beszél Istenről, mintha személy volna.

Na jó, hát figyu. Én mostanra ezt már eléggé világosan látom. Mindig azt éreztem, hogy tömény intelligencia közegében élünk, amit nevezhetek istennek vagy egyetemes tudatnak vagy intelligens térnek. Így is mondhatom: a tér, ami végtelen és intelligens. Ez egy buddhista felfogás. Nincs benne semmi konkrét, ürességtermészetű, a tér üres.

A pszichedelikumtól azt vártam, hogy olyan tapasztalatra teszek szert, amitől jobban megértem, hogy is vannak a dolgok igazánFotó: Polyak Attila - Origo

A benne felbukkanó dolgok időlegesek. Ezt valahogy mindig éreztem, és próbáltam minél jobban megérteni. A pszichedelikumtól azt vártam, hogy olyan tapasztalatra teszek szert, amitől jobban megértem, hogy is vannak a dolgok igazán. És így is történt. Más kérdés, hogy a társaim, akikkel annak idején szipuztam, nem ilyen indíttatásból inhalálták a zacskót. Elkábultak, másnap nem emlékeztek semmire. De nekem pszichedelikus kalandjaim voltak. Bokrokkal beszélgettem, kapcsolatot teremtettem fákkal, egyszer csak ráébredtem, hogy még az ajtókilincs is értelmes.

Milyennek látja Istent?

Pont tegnap gondolkodtam ezen. Az istennek három arca van, az Űristen, az Úristen, és a Zűristen. Az első, aki hagyja, de mindenre megadja a lehetőséget, ebben van az Úristen, a teremtő és rendszerező, és ugyanebben működik a Zűristen, aki a lebomlás folyamatait vezényli. Ez tulajdonképpen a hindu Visnu, Siva, Brahma háromsága.

De ez „csak” a saját tudata, nem?

Persze, de az én tudatom nem különbözik az egyetemes tudattól. Ugyanakkor nem is azonos vele. Egy cseppje.

És mi van az erkölccsel és az etikával? Úgy tűnik, elég bunkók vagyunk egymással ebben az intelligens térben.

A dolgok szimbiózisban élnek. Minden mindennel összefügg. Az élőlények olykor egymás ellen fordulnak, amikor épp le kell játszani az élet-erő játékot, amikor kiderül, melyik eszi meg a másikat. De amúgy az élőlények békén hagyják egymást. Az élet egymás mellett élő sokaság, és a harmonikus együttműködés a célja az egész létezésnek.

Az alapetika a harmóniára törekvés, egymás békén hagyásaFotó: Polyák Attila - Origo

Szóval nincs rossz és jó? És amikor megbántjuk, megöljük, megerőszakoljuk egymást?

Az alapetika a harmóniára törekvés, egymás békén hagyása. Ez a létezés alapkoncepciója. Minden legyen úgy, ahogy van. Ennek a legelső törvényszerűsége: a nem ártás. Ha a nem ártás törvényét mindenki betartja, harmonikus világrend jön lére. Az összes erkölcsi szabály ebből a nem ártásból van levezetve. Nem lopok, mert nem akarok azzal ártani, hogy amit a másik magáénak hisz, azt elveszem tőle. Azért nem jó hazudni, mert a hazugság feszültséget teremt a valóság és a képzelet között.  Az ember először felismeri, hogy minden lény testvér, az egyetemes tudat épp aktuális megjelenése, ebből következik a nem ártás.

A világ, amiben élünk, mintha pont az ellenkezőjéről szólna, az ártásról. Mi van azokkal, akik semmit nem akarnak, csak ártani?

Akik nem ismerik fel, hogy minden lény testvér, azoknak az a dolguk, hogy ártsanak. De ott vannak azok, akik ezt felismerték: Assisi Szent Ferenc, Gandhi, Teréz anya, a dalai láma őszentsége, ők pont a másik pólust képviselik.

Nincsenek túl sokan.

A kérdés az, hova tartozunk. Én azok közé tartozom, akik a szeretetet, békességet, harmóniát képviselik, tehát tolerálom még azt is, aki gyilkol.  Biztosan kell a világba, mert benne van. A vulkánkitörés is kell a világba, mert benne van. Ha engem vagy téged ölnek meg, akkor meg az kell.

Véletlen nem is létezik?

Nem, nem létezik. Legfeljebb olyan értelemben, hogy amit nem véltünk, az véletlen. De ok nélkül semmi nincs.

A pszichológia szerint a humor az agresszió szublimálása. A humor segít abban, hogy elviseljük egymást?

Ez szűklátókörű megfogalmazás, szerintem. A humor a dolgok lényegi meglátása. Hiszen az egész létezés valójában humoros. Az egész létezéssel az a baj, hogy nem válik valóra. Mert abban a pillanatban, amikor valóra válik, már múlik el. Nincs az a pont, amikor azt mondhatom, ez most a valóság. Hogy a valóság mennyire valóságos, az bizony erősen megkérdőjelezhető. Amikor az ember erre rádöbben, na, az a humor.

Tehát én valójában egy háromlábú szék vagyokFotó: Polyak Attila - Origo

Mi a különbség humor és abszurd humor között?

Az abszurd humor radikálisan tagadja azt az egész létszemléleti rendszert, amelynek talaján a mostani emberi berendezkedés működik. Az abszurd humor gyógyszer. Röhögtetem az embereket, akik boldog arccal mennek utána haza. De amikor KFT-koncert van, akkor is mindenki örül. Pluszban foglalkozom az ősi buddhista módszerekkel. Hogy három lábon álljon a szék. Két lábon ugyanis eldől. Tehát én valójában egy háromlábú szék vagyok.

Az abszurd humor állandó jelzője, hogy angol. Miért?

Ez műveletlenség, az abszurd nemzetiségen felüli.

Van magyar abszurd?

Hát hogyne volna. Örkény, például.

Ki vagy kik az ön szellemi előzményei?

Karinthy. Az Így írtok ti akkora nagy mű, hogy én hozzá képest csak a földet nyalom a lábai alatt.  Emlékszem, 14 éves voltam, amikor először olvastam. A konyhakövön fetrengtem és nyüszítettem a röhögéstől. Én nyafogok /Az életben, mint kevesek / Én nyifegek / Távol mezőkön bőrző levesek. Bőrző levesek, micsoda kozmikus kép!

Úgy hangzik, mintha ön írta volna. Esetleg egy előző életben?

Nem, sajnos nem voltam Karinthy. De beoltódtam vele. Számomra ő az írógéniusz. Nem vette magát komolyan. A másikon röhögni káröröm, magunkon röhögni felemelő. Megvilágosodás közeli állapot. Karinthyban óriási az önirónia, számomra is ez a kulcsszó.

Majdnem azt mondom, hogy rossz Magyarországon élni, csak azért nem mondom, mert nekem például nem rosszFotó: Polyak Attila - Origo

Több interjúban is említi, hogy ön magyar hagyományőrző, hogy a magyar hagyomány kincs. Én mostanság nemigen tudok büszke lenni a magyarságomra.

A mostani nép alig hasonlít arra a magyar népre, aki régen volt, erre tényleg nem lehet büszkének lenni. Nem szereti magát, de mindenki mást gyűlöl, abszolút széthúzó, fejét vesztett társaság. Majdnem azt mondom, hogy rossz Magyarországon élni, csak azért nem mondom, mert nekem például nem rossz. Szeretem az embereket, és inkább visszaszeretnek engem, mintsem hogy utáljanak. Nagyon erős a nyelv, a mai napig mágikus, a legmagasabb spirituális felismerések vannak benne kódolva. Csak az, hogy valaki tud magyarul, azt jelenti, magasrendű világnézete van.

Baromira nem látom én ezt, sajnos.

Vegyünk például egy Bródy Jánost. Micsoda szöveget írt.

Na jó, ő is egy alkotó ember. De politikust is tud mondani?

A politika kizárja, hogy ott noooormális emberek legyenek. A politika szellemtelen.

Ön az idén 60 éves. November 6-án lesz egy nagy születésnapi buli az Arénában. Az életmű összegzése lesz?

Ez nem csak annyi lesz, hogy művészileg összefoglalom a dolgot, hanem szertartást végzek. Szertartást, ami a gyógyításról szól.

Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy nincs egység.  Sikerült addig manipulálni az embereket, hogy képesek egymást gyűlölni csak azért, mert az egyik jobboldali, a másik baloldali, miközben senki nem is tudja, mit jelent a jobboldal vagy a baloldal. Az eredeti jobb-  és baloldali értékek totál összekeveredtek, fölcserélődtek. Ez egy mesterségesen létrehozott helyzet. Ezért én mesterségesen létrehozok egy másik helyzetet. Egy koncertet, ami az egységteremtésről szól, de nem politikai szlogenekkel, hanem a háttérben végzett gyógyító Buddha-szertartással.

Miközben mi a színpad előterében zenélünk és jeleneteket adunk elő, az egyik buddhista szerzetes barátom a háttérben végzi a szertartást. Mágikusan gyógyító koncert lesz, nem pusztán zene, művészet, hanem erőmegjelenítés. Annyira szeretném, hogy boldogok legyenek az emberek! Tiszta szívemből. Annak örülnék, ha mindenkinek jó lenne. Ennyit tudok tenni ezért Besenyő Pista bácsival, spirituális zenével, a KFT-vel, ebből kell, hogy kisüljön a világmegváltás egy nagyon kicsi kis morzsája. Legalább egy pici helyen legyen megváltva a világ egy pici ideig, nem?

Ott lesz Galla Miklós is, akivel 19 év után először lép fel egy színpadon. Ezek szerint kibékültek egymással? Lesz az együttműködésnek folytatása?

Még tavaly novemberben békültünk ki. Szerintem lesz folytatása az együttműködésnek, mert alkotói szempontból pont olyan jó a közös munka, mint a kezdeti időkben.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Kövesse az Origo Kult rovatát a Facebookon!