Mindenki le akar darálni minket

2015.12.11. 13:00

Az elviselhetetlenségig konzervatívnak tartja Magyarországon a közízlést a Magyar Színházi Társaság nemrég megválasztott új elnöke. Keszég László úgy érzi, mára megszűnt a konfliktuskereső gondolkodás még a Vidnyánszky Attila vezette másik színházi szervezetben is, és egyébként is, az asztalra csapás előtt jobb visszaépíteni a bicepszeket.

  • Mindig erőszakos halált hal, akit erőszakosan neveznek ki.
  • Nem a politika kereste meg a színházat: színházi emberek már jó régen felkeresték a politikusokat.
  • A Magyar Színházi Társaságot mindenki le akarja darálni.
  • Állítólag túl nagy volt a szabadelvűség, ezért tapasztalható most visszacsapás, de átestünk a ló túloldalára.
  • A kompromisszumkészség nem egyenlő a gyávasággal.

Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) előző elnöke már tavasszal szeretett volna lemondani a tisztségről, de nem sikerült utódot találnia. Miért ilyen népszerűtlen ez a poszt?

Nem egy menő munkahely, de remélem, hamarosan az lesz. Talán közrejátszik a POSZT-botrány, és hogy bizonyos véleményformálók szerint nagyon gyenge az érdekérvényesítő képességünk. Így aztán a Magyar Színházi Társaság az évek során „nem menővé” változott.

Az újságírók mindig bombasztikus kijelentéseket várnak

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Ez mindig zavart egy kicsit, mert az nem rossz ötlet, hogy legyen egy ilyen fóruma a határon inneni és túli szakmának. Ez egy nagyon is szabadelvű ötlet volt annak idején – nem tudom, hogyan lett ennyire átpolitizálva. A szándékom az, hogy ebből visszajöjjünk, és újra szakmai fórummá váljunk.

És hogy lehet visszajönni?

Apró lépésekkel. Tudom, az újságírók mindig bombasztikus kijelentéseket várnak, de ilyenekkel nem tudok szolgálni.

Nincs is szükség bombasztikusságra? Nem kell néha odacsapni az asztalra?

Mikor vezetett bármire is egy nagyon kemény odacsapás? Nem hiszem, hogy a kompromisszumkészség egyenlő lenne a gyávasággal. Ez az európai kultúra egyik vívmánya. De ha valamilyen ideológiára van szükség, azt mondanám, először nyugodjunk meg, intézzük a dolgokat szelíden, finoman, de azért tökösen. És ebben egyetért a teljes elnökség.

Állítólag túl nagy lett a szabadelvűség

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Azt mondja, nem menő munkahely az MSZT. Ez összefügg azzal, hogy egyre erősebb a Magyar Teátrumi Társaság (MTT)?

Biztosan. Amikor megalakult az MTT, nem értettem: minek? Hiszen volt már egy színházi társaság. Azzal pedig végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy nyilvánosan kimondták, az egy jobboldali szervezet. Ez egy fejszecsapás volt, amitől elindult egy újabb repedés, és csak repedt, repedt a nagy fa. Én úgy érzem, ez mára megállt. Ez a gondolkodásmód mintha kifújt volna. A konfliktuskeresésnek egyik oldalról sincs értelme, és ez természetesen nem egyenlő az elvtelenséggel.

Az az érzésem, hogy ez egy ellenreformációs kor. Állítólag túl nagy lett a szabadelvűség, és most ezért van visszacsapás. De átestünk a ló túloldalára. Meg kéne próbálni valahogy visszabillenteni az ingát. Szerintem ez a pillanat jött most el.

Két-három hete vagyok elnök: ennyi telefonbeszélgetést korábban egész életemben nem folytattam. Elképesztő helyekről kaptam hívásokat egyértelmű ledarálási szándékkal: gyorsan derüljön ki, milyen ez az új kiscsávó. Pedig azt hittem, senkit nem fog érdekelni, hogy megválasztottak, de nagy az érdeklődés. Majd kiderül, hogy ez pozitív-e, vagy negatív.

A teljes politikamentesség illúzió

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Kik akarják ledarálni a Magyar Színházi Társaságot?

Mindenki.

Minisztériumi szintről beszélünk?

A minisztérium nem foglalkozik velünk. Nem szeretném, hogy a Magyar Színházi Társaság olyan hely legyen, ahol politikákat találnak ki. Inkább hozzuk vissza a szakmaiságot a totális átpolitizáltság helyett. A teljes politikamentesség persze illúzió, hiszen a kultúra sok szállal kapcsolódik a politikához. De ettől még nem feltétlenül kell „think tank”-ként csinálni is a politikát.

Nem lehet, hogy azért szűnt meg a konfliktuskereső gondolkodásmód, mert a Magyar Teátrumi Társaság annyira egyeduralkodó lett a kultúrpolitikában, hogy Góliátot már nem is érdekli a jelentéktelen kis Dávid?

Nekünk saját magunkkal kell foglalkoznunk. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy mindent központosítani kell, de realistán gondolkodom: ha mi vagyunk Dávid, először építsük vissza a bicepszünket. Ne egy aknavetőt vegyünk a feketepiacon, hogy azzal azonnal belelőjünk a betonvárba. Ráadásul biztosan nem arról van szó, hogy mi vagyunk a színes társaság, az MTT meg a totálisan uniformizált, arctalan tömeg lenne.

Nem egy rémisztő helyzet ez

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Akkor hiába várják az MSZT új elnökségétől, hogy visszaállítsák a Magyar Teátrumi Társaság megalakulása előtti állapotot? Vagy hogy elérjék, az MSZT legyen a kormány új kegyeltje?

Én soha életemben nem voltam senkinek sem a kegyeltje, még az osztályfőnökömé sem, nemhogy a kormányé. Nem egy rémisztő helyzet ez, sőt. Egyébként is illúzió lenne az állapotok visszaállításában bízni.

Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy tényleg nem láttam értelmét az MTT megalakulásának, de most már eltelt némi idő, és elfogadom, hogy ez a valóság. Ki lehet akadni, hogy ez őrület, de a karaván akkor is megy.

Azt hallani, az MSZT tagságán belül jellemző a fásultság, kiábrándultság.

Én inkább bizonytalanságot látok. Először magunkkal, a belső problémákkal kell foglalkoznunk. Az egész világon nagy a bezárkózottság. A bezárkózott társaságok belül toleránsak és megengedőek, viszont akiről úgy gondolják, szembeszáll velük, azzal iszonyatosan agresszívek lesznek. Ez így van baloldalt és jobboldalt is.

Emellett hihetetlenül, számomra az elviselhetetlenségig konzervatív ma Magyarországon a közízlés. Mintha elvárás lenne, hogy mindenki puritán külalakkal rendelkezzen, és a kultúrán belül mindenki hagyományőrző legyen. Tavaly Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából rendeztem előadást, de volt, aki még ezt is kikérte magának. Ha Móricz Zsigmond se jó, nem értem, mit kéne csinálni. Sokfelé kellene hatni, hogy megszűnjön a begyepesedettség.

Nem a Mariana-árok mélyén guggolunk

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

A konzervativizmus jellemző a Színházi Társaságra is? Azt szokás hinni, az MSZT a szabadelvű társaság, és a Magyar Teátrumi Társaság a konzervatív.

Szerintem ez nincs így.

Melyek ön szerint az MSZT legfontosabb feladatai?

Legelőször is meg kellett találni az új irodánkat, hiszen azt az épületet, amelyben működtünk, eladták. Az új elnökséget összehívtuk, a munka elindult, az irányvonalakat meghatároztuk: szeretnénk elméleti és gyakorlati programokat beindítani. Derüljön ki, fenntartható-e a szervezet gazdaságilag.

Jelenleg betonozás zajlik, hónapokon belül kiderül, tudunk-e olyan programot kínálni, amelyre nyitottak lesznek az MSZT tagszervezetei, céhei is. A tisztújító közgyűlésen rengeteg tagszervezet megjelent, állítólag emberemlékezet óta nem jöttek el ennyien. Ez jó.

Milyen lehetőségei vannak az MSZT-nek az érdekérvényesítésre? Mit lehet reálisan elérni?

Még nem tudom, mit lehet elérni, de biztosan nincs minden veszve, nem a Mariana-árok mélyén guggolunk. Szeretném, ha megerősödne a fórum jellegünk, és a tagszervezeteink elkezdenék újra használni a tagságukat, azaz megkeresnék az elnökséget a problémáikkal. Történtek már ilyen megkeresések az elmúlt hetekben.

Meg kéne próbálni érvelni valami ellen és valami mellett

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Vegyük akkor a gyakorlatot. Hamarosan lejár az Újszínház igazgatójának, Dörner Györgynek a mandátuma. Tegyük fel, kinevezik a helyére személyesen Vona Gábort vagy éppen Bayer Zsoltot. Mit tenne, mit tudna tenni az MSZT?

Nem vagyok a tüntetések nagy híve, de ha mondjuk valaki ki akarná léptetni az országot az EU-ból, az az én ingerküszöbömet is elérné, és megpróbálnék élni a „direkt demokrácia” eszközeivel. Amit kérdez, az totálisan fiktív, és nincs semmi realitása, de nyilván észszerűen meg kéne próbálni a létező fórumokon érvelni valami ellen és valami mellett.

Hiszek a pályáztatásban, és a POSZT esetében az MSZT és az MTT meg is állapodott abban, hogy pályázat útján keressünk ügyvezető igazgatót a fesztivál élére. Számomra pozitív élmény, hogy szakmai ügyben abszolút lehetett beszélni a Teátrumi Társasággal.

A POSZT ügyvezetői pályázata szerint az igazgató megválasztásáról együtt dönt Pécs város fideszes vezetése, a Teátrumi Társaság és a Színházi Társaság. A döntéshez két igenre van szükség. Azaz a városvezetés és az MTT remekül tud együtt dönteni az MSZT akaratának figyelembe vétele nélkül is.

Lehet. És akkor mit csináljunk? Nem az a realitás, hogy kétszer egymás után kétharmaddal győzött egy politikai erő? De attól még meg kell próbálni elérni, hogy ne pályázat nélkül, az asztalra csapva nevezzenek ki vezetőket. Ki tudja, lehet, hogy valaki olyan nyer, akivel mindenki elégedett, és nagyszerű vezető lesz. Remélem, sokan pályáznak majd.

Jó eredménynek tartom, hogy normálisan meg tudtuk beszélni az MTT-vel, a pályázat fontos, mert akkor remélhetőleg mindenki egyenlő elbírálásban részesül. Nem tudom, ez után mi jön, de a katasztrofizálásnak nincs értelme. Ha probléma van, meg kell oldani, egyedül vagy közösen. Én bízom benne, hogy lehet közösen.

A maga összetettségében kell megérteni

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Mivel az MTT deklaráltan jobboldali szervezet, sokan úgy gondolják, ezek szerint az MSZT baloldali.

A Magyar Színházi Társaságnak nincs semmilyen elkötelezettsége. Ez a közgondolkodásunkra jellemző egyszerűsítés. A demokrácia nehéz, lassú, komplikált folyamatok sokasága, amit a maga összetettségében kell megérteni. De az egyszerűsítés, a manipuláció folyamatosan darálja le az összetettséget.

Az elődje, Csizmadia Tibor többször elmondta, az a legfontosabb cél, hogy fennmaradjon a POSZT. Jordán Tamás ezzel szemben azt mondta: „Ilyen POSZT-ra nincs szükség”. Ön mit gondol?

A POSZT fontos megnyilvánulási lehetőség minden magyar színház számára. Vidékről nézve ez rettenetesen jelentős dolog, ezért jó lenne megőrizni; igazságtalan luxus elitista szemszögből szidni. De magát agyongörcsölő rajongója nem vagyok a POSZT-nak.

Az én ízlésem szerint fontosabb az előadás viszonya a saját közönségével. A Jordán Tamás által kitalált POSZT-tal egyetértettem: volt egy válogató, és a közvélemény nem félt attól, hogy szubjektív válogatást lát. Az egy jó fesztivál volt, egy nagyon fontos és lényeges OFF-programmal.

Mostanra ezzel szemben nagyon sokan rátelepedtek a POSZT-ra. Egyszerűbbé kéne tenni, olyanná, mint amilyen a kétezres évek elején volt: egy válogatóval, szubjektív főprogrammal, erős OFF-programmal. Minden oldalról sokkal nagyobb toleranciára van szükség.

Új fiú vagyok ebben a faluban

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Milyennek tartja a jelenlegi helyzetet?

Szörnyűnek. Rettenetesnek. A közönség nem foglalkozik a szakmai problémákkal, csak azt látja, baj van, veszekednek, kiabálnak – akkor ez engem inkább nem érdekel, akkor inkább nem veszek jegyet. A szisztematikus higgadtság az én saját életemben eddig mindig gyümölcsöző volt, így ezzel a témával kapcsolatban sem tudok mást mondani, mint hogy talán megérné józanul eljárni.

Melyek azok a problémák a mai magyar színházi életben, amelyek megoldására esélye lehet a Színházi Társaságnak?

Erre még felelőtlenség lenne válaszolnom. Új fiú vagyok ebben a faluban, nem tudom még, mire lehet ráhatása a társaságnak.

Kell az MSZT-nek foglalkoznia a független színházak anyagi helyzetével?

Hogyne! Úgy képzelem, a kőszínháznak kellene a BBC-nek lennie, a kutatóműhelynek a független színházaknak, a kereskedelmi csatornáknak pedig a magánbefektetők pénzéből működő színházak felelnének meg. Ha ez így működne, nem is tudom, mit csinálnék örömömben. A döntéshozóknak is meg kellene érteniük, hogy a független színház olyan sztrádát jelent, amin a fiatal alkotók be tudnak lépni a rendszerbe. Nagyon sok kőszínházi alkotó, többek között én is, függetlenként kezdte. Remélem, tudom ezt a gondolatot képviselni.

Úgy emlékszem, akik most a kőszínházakban annyira két oldalon állnak, régebben nagy egyetértésben akarták elvenni a függetlenektől a pénzt. A függetlenek által is nagyra tartott kőszínházi emberek is túl soknak tartották, hogy a függetlenek a mindenkori színházi támogatás 10 százalékát megkapják.

Mindig erőszakos halált hal, akit erőszakosan neveznek ki

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Kell az MSZT-nek foglalkoznia azzal, hogy sokszor politikai preferenciák szerint nevezik ki a színházigazgatókat?

Pont a politikai preferenciái miatt erős színházi ember mondta, tévedés azt hinni, a politika környékezte meg a színházat. Színházi emberek már jó korán megkeresték a politikát. Ez egy hosszú-hosszú folyamat volt: mint egy vajúdás első órái, amit még észre sem veszünk, mert még nem jár fájdalommal, és amikor felkapjuk a fejünket, már kész tények előtt állunk. Én hiszek a pályáztatás intézményében.

Az megvan, de a pályázatelbírálás intézménye már problémás.

Ettől függetlenül sem vonom kétségbe a demokrácia létjogosultságát. Meg kell próbálni tisztítani az eszközöket, vagy érvelni amellett, hogy ennek hosszú távon nincs értelme. Mert ez olyan, mint egy királydráma, ahol mindig erőszakos halált hal, akit erőszakosan neveznek ki.

Nemrég menesztették Csató Katát, a Szentendrei Kulturális Központ igazgatóját, mert kiléptette az intézményt a Magyar Teátrumi Társaságból. Ha holnap történne egy ugyanilyen eset, mit tenne az MSZT?

Egy profi nyilatkozó biztosan tudna erre valamit mondani, de én túlzottan a realitás talaján állok. Biztosan reagálnánk valahogyan. A vezérelvem szerint minél demokratikusabb valami, annál jobb. Akkor is, ha az hosszadalmas, nehézkes, unalmas, fájdalmas.

A polgármester továbbra is figyel

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját mandátumának lejárta előtt egyik napról a másikra felmentette a város polgármestere.

A miskolci színház művészeti tanácsát, amelynek én is tagja voltam és vagyok azóta újra, úgy állították be, mintha mi fúrtuk volna meg az igazgatót, de ez nem igaz. A miskolci önkormányzat korábban sok színészt és színházi dolgozót megkeresett, a polgármester informálódott, mielőtt meghozta a döntését. És jelezte a színház új vezetésének is, hogy továbbra is figyel.

Az ügy egyik olvasata szerint remek, hogy a polgármester felelős vezetőként odafigyel a színház munkatársainak kifogásaira, panaszaira, és ha kell, cselekszik. A másik olvasat szerint egy politikus felülről belenyúlt egy színház belügyeibe, és ez riasztó példa.

Szerintem jó, ha a polgármester odafigyel a színházra. Nem lehet kétségbe vonni, hogy megvan a joga hozzá. Annyit tudok mondani, a váltás óta szuper a hangulat a Miskolci Nemzeti Színházban. A takarítótól a titkárságvezetőig mindenki örül, és szereti a munkahelyét. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK