Meglepő ötlettel álltak elő Vidnyánszkyék

Budapest, 2016. március 11. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Csongor és Tünde című színjáték rendezője (j) fogadja Áder János köztársasági elnököt a darab bemutatója előtt a Nemzeti Színházban 2016.március 11-én. MTI Fotó: Soós Lajos

A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság úgy gondolja: lehet, hogy egyes színházigazgatói kinevezések mögött nem feltétlenül szakmai indokok állnak.

A Magyar Teátrumi Társaság két nemrégiben történt, kérdéses hátterű igazgatócserére reagált egy közleménnyel: februárban évad közben mentették fel a nemrég megválasztott új, nyíregyházi igazgatót, Schlanger Andrást, márciusban pedig a szakmai bizottság egyhangú, 9:0 eredményű szavazása ellenére nevezte ki az önkormányzat Őze Áront a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház élére.

Vidnyánszky Attila és Áder János köztársasági elnök Forrás: MTI/Soós Lajos

„Tiszteletben tartjuk a színházakat fenntartó önkormányzatok jogait és felelősségét a színházak igazgatóinak megbízása illetve felmentése kapcsán. Az előadó-művészeti törvénynek azt a passzusát is jól ismerjük, miszerint a szakmai bíráló bizottság a vezetőválasztás során »csak« javaslatot tesz a fenntartó számára, s a döntés joga – a szakmai bizottság véleményét is mérlegelve – a fenntartót illeti. Azzal is tisztában vagyunk, hogy

egy színházvezetőről »menet közben« is kiderülhet, hogy esetleg nem képes úgy vezetni a színházát vagy a társulatát,

ahogyan a fenntartó ez vizionálta a pályáztatás során. A felelős döntés alaposságát és szakmaiságát viszont mindenképp megkérdőjelezi, ha egy igazgatót röviddel kinevezése után indoklás nélkül menesztenek, vagy a kinevezés során teljesen figyelmen kívül hagyják annak a szakmai bizottságnak a véleményét mely bizottságban a város, a színház, a minisztérium és a színházi szakma képviselete is biztosított” – írja közleményében a társaság.

Balra Őze Áron, Csukás Istvánnal és Pásztor Csörgei Andreával Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

„Nehezen szabadulunk tehát a gondolattól, hogy a nyíregyházi és a dunaújvárosi esetben a színházszakmai megfontolások kevésbé estek latba, mint az önkormányzat egyéb, általunk és a szakmai közvélemény kevéssé ismert szempontjai.”

A társaság szerint „A két eset ismét és már sokadszorra felveti annak a kérdését, hogy vajon nem kellene-e átgondolni az önkormányzati színházak vezetőinek kinevezési módszerét és formáját.

Nem sok értelme van szakmai bírálóbizottságokat működtetni,

utaztatni, tőlük szakmai javaslatokat kérni, ha a gyakorlat során ennek esetenként semmilyen hatása nincsen.”

Hozzáteszik: a kérdést a Magyar Teátrumi Társaság soron következő, esztergomi közgyűlésén napirendre tűzi.